Ferenc pápa üzenete a Nagyszülők és Idősek III. Világnapjára

Vertse Márta – Vatikán

A július 23-án, vasárnap esedékes világnapra írt üzenetében Ferenc pápa megállapítja, hogy ez a téma visszavezet bennünket egy áldott találkozáshoz: a fiatal Mária és idős rokona, Erzsébet találkozásához (vö. Lk 1,39-56). Erzsébet, eltelve a Szentlélekkel, Isten Anyjához fordul olyan szavakkal, amelyeket évezredek távlatából is mindennapi imádságunkban elismétlünk: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse” (42). A Szentlélek pedig, aki már leszállt Máriára, arra készteti őt, hogy a Magnificat szavaival válaszoljon, hirdetve, hogy az Úr irgalma nemzedékről nemzedékre száll. A Szentlélek megáld és elkísér minden gyümölcsöző találkozást az egyes nemzedékek, nagyszülők és unokák, fiatalok és idősek között. Isten valóban azt kívánja, hogy - ahogyan Mária tette Erzsébettel - a fiatalok felvidítsák az idősek szívét, és bölcsességet merítsenek élettapasztalataikból – írja üzenetében Ferenc pápa, rámutatva, hogy az Úr mindenekelőtt azonban azt kívánja, hogy ne hagyjuk magukra az időseket, ne száműzzük őket az élet perifériáira, ahogyan az sajnos ma túl gyakran megtörténik.

Isten mindig új és meglepő csodákat visz végbe

Ferenc pápa különösen szépnek nevezi, hogy idén olyan közel esik egymáshoz a Nagyszülők és Idősek Világnapja, valamint a Lisszabonban augusztus 1-6. között megrendezésre kerülő Ifjúsági Világtalálkozó időpontja és mind a kettő témája Mária „sietsége” (vö. 39. v.), hogy meglátogassa Erzsébetet. A Szentatya a közös témára utalva arra hívja fel a figyelmet, hogy gondolkodjunk el a fiatalok és idősek közötti kapcsolatokról. Az Úr reméli, hogy a fiatalok az idősekkel való találkozásuk során elfogadják a meghívást, hogy megőrizzék az emlékezetet, és felismerjék egy nagyobb történethez való tartozás ajándékát. Egy idős ember barátsága segít a fiatalnak abban, hogy ne korlátozza életét a jelenre, és ne felejtse el, hogy nem minden a saját képességein múlik. Az idősebbek számára viszont egy fiatal jelenléte reményt ad arra, hogy nem volt hiábavaló, nem vész el mindaz, amit megéltek, és álmaik valóra válnak. A pápa levonja a következtetést: vagyis Mária látogatása Erzsébetnél és az a tudat, hogy az Úr irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll, megmutatja, hogy utunkon nem haladhatunk egyedül tovább - sőt, nem is üdvözülhetünk -, és hogy Isten beavatkozása mindig a teljesben, az egészben, egy nép történelmében nyilvánul meg. Mária maga kimondja ezt a Magnificatban, örvendezve Istenben, aki új és meglepő csodákat művelt, hűségesen az Ábrahámnak tett ígéretéhez (vö. 51-55. v.).

Fogadjuk be Isten kegyelmét, mondjunk nemet a „mindent és azonnal” felfogásra

Hogy jobban befogadjuk Isten cselekvésének stílusát, emlékezzünk arra, hogy az időt a maga teljességében kell megélnünk – buzdít rá Ferenc pápa -, mert a legnagyobb valóságok és a legszebb álmok nem egy pillanat alatt, hanem növekedés és érés útján valósulnak meg: útközben, párbeszédben, kapcsolatokban. Ezért azok, akik csak az azonnal megszerezhetőre, a gyorsan és mohón elérhető saját előnyeikre, a „mindent és azonnal” felfogására összpontosítanak, szem elől tévesztik Isten cselekvését. Ehelyett az Isten szeretetterve magában foglalja a múltat, a jelent és a jövőt, átöleli és összekapcsolja egymással a nemzedékeket. Ez egy olyan projekt, amely túlmutat saját magunkon, de amelyben mindannyian fontosak vagyunk, és mindenekelőtt arra kaptunk meghívást, hogy tovább lépjünk – hangsúlyozza üzenetében a Szentatya, majd meghatározza a fiatalok és idősek feladatát. A fiatalok lépjenek túl az azonnaliság felfogásán, amelybe a virtuális valóság zár be minket, és amely gyakran eltereli a figyelmünket a konkrét cselekvéstől; az idősek pedig ne töprengjenek gyengülő erejükön és ne sajnálkozzanak az elszalasztott lehetőségek miatt. Nézzünk előre! – hangzik Ferenc pápa buzdítása fiataloknak és időseknek egyaránt: „Hagyjuk, hogy alakítson minket Isten kegyelme, amely nemzedékről nemzedékre megszabadít a tétlenségtől és a múlt miatti siránkozásoktól!”

Isten irgalmassága szelíden tör be az emberi történelembe

Mária és Erzsébet, a fiatal és az idős találkozásában Isten a jövőjét adja nekünk – állapítja meg üzenetében a Szentatya. Mária útja és Erzsébet befogadása ugyanis megnyitják az ajtót az üdvösség megnyilvánulásának: ölelésükön keresztül Isten irgalmassága örömteli szelídséggel tör be az emberi történelembe. A pápa mindenkit arra szólít fel, hogy gondoljon erre a találkozásra, sőt, csukja be a szemét, és mint egy pillanatfelvételen, képzelje el azt az ölelést a fiatal Istenanya és Keresztelő Szent János idős édesanyja között; idézze fel ezt a találkozást értelmében, jelenítse meg a szívében és rögzítse a lelkében, mint egy fényesen világító belső ikont.

Olyan néphez tartozunk, amely megőrzi gyökereit

Ferenc pápa továbbá arra kér mindenkit, hogy a képzelet világából a konkrétumok felé haladva tegyünk valamit a nagyszülők és az idősek felkarolásáért. Ne hagyjuk őket magukra, jelenlétük értékes a családokban és a közösségekben, ez adja meg nekünk azt a tudatot, hogy közös az örökségünk és egy olyan nép részei vagyunk, amely megőrzi gyökereit. Igen, húzza alá a Szentatya, az idősek azok, akik átadják nekünk Isten szent népéhez való tartozásunkat. Az egyháznak, csakúgy, mint a társadalomnak szüksége van rájuk. Ők adják át a jelennek a múltat, amely szükséges a jövő építéséhez. A Szentatya ismételten arra buzdít, hogy becsüljük meg az időseket, ne fosszuk meg magunkat a társaságuktól és ne fosszuk meg őket a miénktől, ne engedjük, hogy leselejtezzék őket!

Túláradó örömmel ünnepeljük a fiatalok és idősek találkozását

A Nagyszülők és Idősek világnapja a remény apró, finom jele akar lenni számukra és az egész egyház számára – szögezi le Ferenc pápa, aki most megújítja meghívását, amely mindenkihez szól, egyházmegyékhez, plébániákhoz, egyesületekhez, közösségekhez: ünnepeljék meg a világnapot, összpontosítsanak a fiatalok és idősek megújult találkozásának túláradó örömére. A fiatalokhoz pedig, akik Lisszabonba készülnek, vagy akik lakóhelyükön fogjátok ünnepelni az Ifjúsági Világnapot, Ferenc pápa a következő felhívást intézi: „mielőtt elindultok, látogassátok meg nagyszüleiteket, látogassatok meg egy magányos idős embert! Az ő imája védelmez majd benneteket, és a szívetekben hordozzátok majd ennek a találkozásnak az áldását”. Az időseket pedig arra kéri a Szentatya, hogy kísérjék imájukkal a fiatalokat, akik az Ifjúsági Világnap ünneplésére készülnek.  Ezek a fiatalok Isten válaszát jelentik az idősek kéréseire, annak a gyümölcse, amelynek magvát ők hintették el, annak a jele, hogy Isten nem hagyja el népét, hanem mindig megfiatalítja azt a Szentlélek képzelőerejével.

Ferenc pápa végül a következő szavakkal zárja üzenetét, amelyet a Nagyszülők és Idősek III. Világnapja alkalmából írt: „Kedves nagyszülők, kedves idős fivéreim és nővéreim, a Mária és Erzsébet közötti ölelés áldása áradjon és töltse el szíveteket békével. Szeretettel adom rátok áldásomat! Ti pedig kérlek, imádkozzatok értem!”.