Pápai üzenet az ENSZ munkaügyi csúcstalálkozójára: emberi méltóság, szolidaritás, szubszidiaritás
Somogyi Viktória – Vatikán
Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár tolmácsolta Ferenc pápa üzenetét Genfben a Munka világa csúcstalálkozón, amelyet az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) rendezett. A június 14. és 15. között tartott kétnapos csúcstalálkozóra a világ minden részéről érkeztek szakértők, akik a „Társadalmi igazságosságot mindenkinek” témát vitatták meg.
Június 14-én, szerdán Parolin bíboros méltatta a találkozón bejelentett „Globális koalíció a társadalmi igazságosságért” elindítását, és „dicséretes kezdeményezésnek” nevezte, amely egybecseng azzal, amire a katolikus egyház ösztönzi a híveket, hogy legyenek felelősségteljes polgárok. Hangsúlyozta: „a Szentszék továbbra is elkötelezetten támogatja a társadalmi igazságosság előmozdítására irányuló erőfeszítéseket, különösen a munkahelyeken, eszközeit a nemzetközi közösség rendelkezésére bocsátva, és mindenekelőtt az Egyház társadalmi tanításának megosztásával”.
A béke ügyéért cselekedni
Parolin bíboros a pápa üzenetét felolvasva utalt a mai világunkban tapasztalható számos konfliktusra és instabilitásra. Reményét fejezte ki, hogy a Társadalmi igazságosság globális koalíciója hozzájárulhat a béke ügyének előmozdításához. Megjegyezte, hogy a katolikus egyház megerősíti: „az igazságosság iránti elkötelezettségnek szorosan össze kell kapcsolódnia a béke iránti elkötelezettséggel a modern világban”. Utópisztikusnak tűnhet a társadalmi igazságosság által támogatott béke elképzelés, ismerte el a pápa, különösen világunk azon milliói számára, akik „gyakran a gazdasági érdekek vagy a válogatás nélküli kizsákmányolás kiszolgáltatottjai”, munkanélküliek vagy alulfoglalkoztatottak, és alig tudnak túlélni. Emlékeztetett arra a sok emberre – köztük migránsokra és menekült munkásokra –, akik az ún. „veszélyes, piszkos és megalázó” foglalkozásokat végzik, ami azt tükrözi, hogy emberi méltóságukat „folyamatosan lábbal tiporják”. A pápa Parolin bíboros által felolvasott üzenetében megjegyezte, hogy bár az Egyház teljesen tisztában van azzal, hogy nem rendelkezik minden kérdésre megoldással, „továbbra is elkötelezett a béke evangéliumának hirdetése mellett, és minden nemzeti és nemzetközi hatósággal együttműködik, hogy védelmezze e hatalmas egyetemes jót, a béke ajándékát, amelyet a valódi társadalmi igazságosság táplál”.
Egy új út kijelölése
A világjárvány idején tapasztalt kihívások azt mutatják, hogy mennyire fontos elindulni a szolidaritás új útján – szögezte le a pápa. Ezért kulcsfontosságú, hogy a munkaerőpiac peremén élőket „szívünkben és gondolatainkban” hordozzuk, amikor a társadalmi igazságosságról folytatott politikai vitákban részt veszünk. Az is fontos – tette hozzá –, hogy a társadalom peremére szorultakat aktív résztvevőkként bevonják a biztonságosabb béke megteremtésébe társadalmainkban. Ezt azáltal tehetik meg, hogy megtalálják a módjait annak, hogy a társadalmi igazságosság miként segíthet kezelni a szegénység okait, mint például az egyenlőtlenséget, a munkanélküliséget, a lakhatási hiányt, vagy a szociális és munkajogok megtagadását. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a gazdasági és társadalmi mutatókat kell figyelembe venni.
Emberi méltóság, szolidaritás, szubszidiaritás
A pápa hangsúlyozta, hogy a társadalmi igazságosság felismerésére és alkalmazására irányuló erőfeszítéseknek az „emberi méltóságon, a szolidaritáson és a szubszidiaritáson” kell alapulniuk. Mindenki Istentől kapott emberi méltóságának tiszteletben tartása megkívánja „minden ember alapvető jogainak és jólétének védelmét, beleértve testi, érzelmi és lelki szükségleteit a fogantatástól a természetes halálig”. A szolidaritás minden ember összekapcsolódását és egymásra utaltságát hangsúlyozza – emelte ki a pápa. Úgy jellemezte, mint „a hiteles kapcsolatok szövetét”, és mint felhívást a felelősségvállalásra, hogy „gondoskodjunk egymásról, különösen azokról, akik peremre szorultak, kiszolgáltatottak vagy igazságtalanságot élnek meg”. A pápa hozzátette, hogy el kell kísérnünk és támogatnunk kell „azokat, akik diszkriminációval, szegénységgel, erőszakkal vagy igazságtalansággal szembesülnek”. Végül a szubszidiaritásra való odafigyelés segíthet a hatalom megfelelő elosztásában és a döntéshozatalban. A nagyobb intézmények vagy hatóságok szükség esetén átfogó támogatást nyújthatnak, míg helyi szinten az egyének és a közösségek szabadon hozhatnak olyan döntéseket, amelyek befolyásolják életüket – írja a pápa üzenetében. Ez az egyensúly elkerülheti a hatalom túlzott koncentrációját, és támogatja az egyének és közösségek felhatalmazását és részvételét saját sorsuk alakításában.
