Ferenc pápa: a szerzetesi közösségek bölcsen teszik, hogy osztoznak a javakban
Gedő Ágnes és Vertse Márta – Vatikán
Kétszáz éves működésük a kezdetek keresztény közösségeinek kifejeződése, mely az imára, az életközösségre és a javak közösségi használatára épül. Karizmájuk egyszerre szemlélődő és aktív; az imádság és a tanulás mellett a papi szolgálat is hozzátartozik. Legyenek készek válaszolni a változó világ adta kihívásokra, miként a múltban is. A szerzetesi élet megújulásához útmutatóként négy támpontot jelölt meg a pápa. Az első az imádság, mert „ha nem imádkozol, te leszel önmagad Istene. Minden önzés az ima hiányából fakad. Kérlek benneteket, végezzetek lelkiismeret-vizsgálatot, és mondjátok meg, hány órát imádkoztok egy nap!” – fordult a lateráni kanonokokhoz a Szentatya.
A pletyka és a pénz ártalmai
A második tanács a közösség, a testvéri élet. „Soha ne beszéljétek ki egymást! A pletyka olyan, mint a pestis, tönkreteszi a közösséget” – figyelmeztetett a pápa. De a pénz is ilyen rossz hatással lehet a közösségre, ezért is bölcs dolog együtt használni a javakat. „Az ördög a zsebünkön át férkőzik hozzánk” – hangzott a harmadik intelem.
Mindig szolgálni az egyházat
A negyedik tanács pedig a szolgálatra vonatkozik. Soha ne önmaguknak éljenek, hanem az egyházat szolgálják. Erre utal nevük: reguláris kanonokok, ami nem rangot takar, hanem egy közösséghez tartozást jelent, akiket Regula köt össze. Egyik fogadalmuk éppen a szegénység. Használják föl ezt az évfordulót arra, hogy meghallgassák egymást, őszintén feltárják szívüket, és megnyíljanak egymásnak – buzdította végül a szerzeteseket Ferenc pápa.
Kétszáz év történelme
1823. június 23-án Rómában, a Szent Péter láncait őrző San Pietro in Vincoli templomban megünnepelték a Lateráni Kongregáció és a Legszentebb Üdvözítő Kongregáció reguláris kanonokjainak unióját. Mindkét kongregáció a 9. század elején alakult. Az egyesülést Vincenzo Garofali apát kezdeményezte. Az unió ma a Legszentebb Üdvözítő Lateráni Reguláris Kanonokok Kongregációja nevet viseli.
A 2023-as év fontos mérföldkő a két kongregáció társadalmi-egyházi jelenlétében, amelynek évszázados történelmét tökéletesen összefoglalja a két kongregációt azonosító név. A kanonokok olyan klerikusok, akiket hivatalosan bejegyeztek egy egyházi közösség káptalanjának listájára, azaz kánonjába. Az 1059-es lateráni zsinat után a gregorián reformnak köszönhetően a közös életet élő szerzetesi kolostorok a Szent Ágoston-rendben egyesültek, és elfogadták annak Reguláját. 1446-ban IV. Jenő pápa a reguláris kanonokoknak a rangos „Lateranensi”, azaz „lateráni” címet adományozta mint „minden templom anyja”, a római Lateráni Szent János-bazilika szolgáinak. A Legszentebb Üdvözítő cím pedig a Jézus Krisztushoz való állandó kötődésre és teljes odaadásra emlékeztet.
A lateráni unió évfordulójára kibocsátott emlékbélyeg
A Vatikáni Posta emlékbélyeget bocsátott ki az évfordulóra. A bélyegen az új kongregáció címerét ábrázoló, Ottavio Mazzienti nevéhez köthető 17. század közepe táján készült vászonfestmény látható, amelyet a San Pietro in Vincoli templom régi sekrestyeajtajának lunettájában őriztek meg. A kongregáció jelen van Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Lengyelországban is, valamint a spanyol-amerikai, brazil és argentin tartományokban. A kánoni rend az apostolkodás különböző típusait foglalja magában: a liturgikus istentisztelettől az igehirdetésig, a plébániai tevékenységektől az ifjúsági nevelésig és a missziókig.
