Váljunk Jézus szeretetének jeleivé – Ferenc pápa Regina Coeli imája
Vertse Márta – Vatikán
Éljünk a jelenben, de ne hagyjuk, hogy erőt vegyen rajtunk a félelem, a nyugtalanság, a kudarcok érzése. Ne tévesszük soha szemünk elől életünk célját, ami az Atyával való találkozás, ne feledjük, hogy hazánk a mennyben van, hanem követve Jézust, a közelség és az irgalmasság gesztusaival tegyünk konkrét tanúságot a földön az Úr szeretetéről – buzdított rá beszédében a Szentatya. Az evangéliumi szakasz két szempontjáról fejtette ki gondolatait: hová menjünk és hogyan juthatunk el végcélunkhoz.
Jézus nem hagyja magukra tanítványait, hanem helyet készít számukra
Beszéde elején Ferenc pápa felidézte Húsvét ötödik vasárnapjának evangéliumi szakaszát (Jn 14,1-12), amely Jézus halála előtt mondott utolsó beszédének, búcsúbeszédének szavait tartalmazza. A tanítványok szíve nyugtalan, de az Úr megnyugtató szavakat intéz hozzájuk, arra szólítva őket, hogy ne féljenek: Jézus ugyanis nem hagyja el őket, hanem helyet készít számukra és majd elvezeti őket a végcél felé. Ezáltal az Úr ma tehát mindnyájunknak megmutatja azt a csodálatos helyet, ahová mehetünk és egyúttal azt is megmondja, hogy hogyan jutunk el oda, megmutatja, milyen utat járjunk végig. Megmondja nekünk, hogy hová menjünk és hogyan juthatunk oda el – ismételte beszédében nyomatékkal Ferenc pápa.
Az Atya házában, az örökkévalóságban mindenki számára van hely
Elsőnek ahhoz a kérdéshez fűzte gondolatait, hogy hová menjünk. Jézus látja a tanítványok szorongását, látja attól való félelmüket, hogy magukra hagyatottak lesznek. A pápa rámutatott, hogy ez ugyanígy velünk is megtörténik, amikor el kell válnunk egy szeretett személytől. A tanítványok nyugtalanságát látván az Úr elmagyarázza nekik: „azért megyek, hogy helyet készítsek nektek […], hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. Jézus az otthon ismerős képét használja, a kapcsolatok és a meghittség helyét. Azt mondja barátainak és mindannyiunknak, hogy az Atya házában van hely számodra, szívesen fogadnak téged, mindig meghitt öleléssel és én a mennyekben vagyok, hogy helyet készítsek neked! Jézus előkészíti számunkra ezt az ölelést az Atyával, az örökkévalóság helyén – magyarázta beszédében Ferenc pápa.
Ne feledkezzünk meg életünk végcéljáról, az örökkévalóságról
Arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy Istennek ez az Igéje a vigasztalás forrása, a reménység forrása számunkra. Jézus nem válik el tőlünk, nem hagyott magunkra minket, hanem megnyitotta számunkra az utat, előlegezve végső elrendeltetési helyünket: a találkozást az Atya Istennel, akinek szívében mindannyiunk számára van hely. Tehát amikor fáradságot, eltévelyedést, akár kudarcot tapasztalunk, emlékezzünk rá, hogy merre tart életünk. Nem szabad szem elől tévesztenünk a végcélt, még akkor sem, ha ma fennáll a veszélye, hogy megfeledkezünk róla, hogy elfeledjük az olyan fontos, végső kérdéseket, mint: hová megyünk, merre tartunk, mi felé haladunk? Miért érdemes élni? Ezek nélkül a kérdések nélkül életünket csak a jelenbe szorítjuk bele, azt hisszük, hogy a lehető legjobban kell élveznünk életünket, végül csak napról napra élünk, céltalanul, végcél nélkül. Hazánk azonban a mennyben van, utalt Ferenc pápa Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelére (Fil 3,20), arra buzdítva, hogy ne feledkezzünk meg a végcél nagyságáról és szépségéről!
Jézust követve juthatunk el az örök boldogságra
Miután felfedeztük a célt, mi is, mint Tamás apostol a vasárnapi evangéliumi szakaszban, feltesszük magunknak a kérdést: hogyan jutunk oda, melyik az oda vezető út? – fejtette ki az evangéliumi szakasz másik kérdését Ferenc pápa. Néha, különösen, amikor nagy problémákkal kell szembenéznünk, és az az érzésünk, hogy a gonosz erősebb, felmerül a kérdés: mit kell tennem, milyen utat kövessek? Hallgassuk meg Jézus válaszát: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). „Én vagyok az út” - Jézus maga az út, amelyet követnünk kell ahhoz, hogy igazságban éljünk és bőséges életünk legyen. Ő az út, és ezért a belé vetett hit nem „ötletek csomagja”, amit el kell hinnünk, hanem egy út, amit végig kell járnunk, egy utazás, amit meg kell tennünk, egy Jézussal való együtt haladás. Jézus követése, mert Ő az az út, amely a soha véget nem érő boldogsághoz vezet. Kövessük Jézust és kövessük példáját, különösen a mások iránti közelség és irgalmasság gesztusaival – buzdított rá Ferenc pápa, megadva „az iránytűt” a Mennyország eléréséhez: szeressük Jézust, az utat, szeretete jeleivé válva a földön.
A jelenben élve készüljünk az örök életre
Éljünk a jelenben, vegyük kezünkbe a jelent, de ne hagyjuk, hogy magukkal sodorjanak az események: tekintsünk felfelé, tekintsünk az égre, emlékezzünk a célra, gondoljunk arra, hogy az örökkévalóságra, az Istennel való találkozásra vagyunk hivatottak. És a Mennyből tekintetünket fordítsuk a szívünkre: újítsuk meg ma, hogy Jézust választottuk, azt a döntésünket, hogy szeretjük Őt és nyomában haladunk – biztatott rá Ferenc pápa a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében, majd azért fohászkodott, hogy Szűz Mária, aki Jézust követve már elérte a célt, legyen reménységünk támasza.
