Ferenc pápa katekézise: Szentjeink arra emlékeztetnek bennünket, hogy Krisztus a jövőnk

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán      

A kihallgatás elején felolvasott bibliai szöveg Péter apostol első leveléből az a hivatkozási pont, amire Ferenc pápa a katekézisében hangsúlyosan visszatér: „Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.” (1Pét 1,3-7).

Szent II. János Pál pápa: E nép történetét sok szent és hős fémjelezte

Három napja tértem haza a Magyarországon tett utazásomról. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik előkészítették és imáikkal kísérték ezt a látogatást, és ismételten megköszönöm azt a Hatóságoknak, a helyi Egyháznak és a magyar népnek, ennek az emlékekben gazdag bátor népnek. Budapesti tartózkodásom alatt megtapasztaltam minden magyar szeretetét. Ma erről a látogatásról szeretnék beszélni két képen keresztül, melyek a gyökerek és a hidak.

Az első pont, a gyökerek témája kapcsán a Szentatya visszautalt Szent II. János Pál pápa második magyarországi látogatására, amikor 1996. szeptember 6-án megérkezése után köszöntötte az országot: „Zarándokként jöttem, most egy olyan néphez, amelynek történelmét sok szent és hős fémjelezte, akiket alázatos és dolgos emberek serege vesz körül”.

A szentek erre emlékeztetnek bennünket: Krisztus a mi  jövőnk

Ez valóban igaz – folytatta Ferenc pápa –, hiszen én is annyi egyszerű és dolgos embert láttam, akik büszkén őrzik kapcsolatukat a gyökereikkel. És e gyökerek között, amint azt a helyi egyházzal és a fiatalokkal való találkozások tanúságtételei is bizonyítják, mindenekelőtt ott vannak a szentek. Azok a szentek, akik életüket adták az emberekért, szentek, akik tanúságot tettek a szeretet evangéliumáról, szentek, akik világossággá lettek a sötétség idején. A múlt sok szentje, akik ma arra buzdítanak bennünket, hogy legyőzzük az elcsüggedés és a holnaptól való félelem kockázatát, arra emlékezve, hogy Krisztus a mi jövőnk. A szentek erre emlékeztetnek bennünket: Krisztus a mi  jövőnk – húzta alá hangsúlyosan Ferenc pápa.

Miközben a diktatúrák megpróbálták kivágni a hit fáját, a gyökerek érintetlenek maradtak

A magyarság szilárd keresztény gyökerei azonban próbára tétettek a történelem során. Hitüket, amint ahogy azt most az Isten Igéje nyomán hallottuk, tűzpróbának vetették alá. Valójában az 1900-as évek ateista üldözése során a keresztényeket erőszakosan üldözték, püspököket, papokat, szerzeteseket és világaikat öltek meg vagy fosztottak meg szabadságuktól. De miközben megpróbálták kivágni a hit fáját, a gyökerek érintetlenek maradtak: az Egyház titokban szilárdan, az evangélium eleven erejével fennmaradt, amiről megannyi titokban felszentelt pap tett tanúságot, gyárakban végzett munkájukkal, miközben a nagymamák otthon titokban evangelizáltak. Magyarországon ezt az utóbbi üldözést, ezt a kommunista elnyomást megelőzte a náci elnyomás, melynek során nagyszámú zsidó lakosságot deportáltak tragikus módon. Ám abban a szörnyű népirtásban sokan kitűntek ellenállásukkal és azzal a képességükkel, hogy megvédjék az áldozatokat, és ez azért volt lehetséges, mert az együttélés gyökerei szilárdak voltak. Nekünk Rómában – tette hozzá a téma kapcsán a Szentatya – van egy jó magyar költőnőnk, aki átélte ezeket a megpróbáltatásokat és most elmeséli a fiataloknak, hogy küzdeni kell egy eszményért, hogy ne győzzön le minket az üldöztetés és az elcsüggedés. Ez a költőnő ma 92 éves: boldog születésnapot, Edith [Bruck]! Így a hitnek és az embereknek közös kötelékei segítették a szabadság visszanyerését.

A konzumizmus, a fogyasztói szemlélet és a világiasság mai veszélyes üldöztetése

De még napjaikban is veszélyben van a szabadság, amint az a fiatalokkal és a kultúra világával folytatott találkozókon kiderült. Hogyan is? Mindenekelőtt „fehér kesztyűben”, az érzéstelenítő konzumizmus, fogyasztói szemlélet által, melyben az ember megelégszik egy kis anyagi jóléttel, és a múltat ​​feledve „lebegni” kezd az egyed méretére szabott jelenben. Ez a világiasságnak a veszélyes üldöztetése, amelyet a konzum magatartás visz tovább. Amikor ugyanis csak az számít, hogy magadra gondolj és azt csináld, amit szeretsz, akkor a gyökerek elfojtódnak. De ez a probléma egész Európát érinti, ahol válság van a másokért való odaadottság, a közösségi érzés, a közös álmodozás szépségének érzése és a nagycsalád teremtése terén. Egész Európa válságban van. Ennek nyomán gondolkozzunk el a gyökerek őrzésének fontosságáról, mert csak ha mélyre ásunk, tudnak az ágak felfelé nőni és gyümölcsöt teremni. Mindannyian feltehetjük magunknak a kérdést, akár az egész nép szintjén is: Melyek az én életem legfontosabb gyökerei? Hova gyökereződtem be? Emlékezem rá, törődök vele? – tette fel a megfontolásra szánt kérdéseket a pápa.

Európa hivatása, hogy magába fogadja a különbözőségeket

A gyökerekről folytatott megfontolásai után a második téma a hidak képe. Budapest mely három város egyesüléséből született 150 éve – a városrészeit egyesítő hídjairól híres. Ez különösen a hatóságokkal való találkozónkon emlékeztetett a különböző népek között a béke hídjai építésének a fontosságára. A „béke hídépítőjének” nevezett Európának különösen is ez a hivatása, hogy magába fogadja a különbözőségeket és befogadja azokat, akik az ajtaján kopogtatnak. Ilyen értelemben nagyon szép az a sok szomszédos ukrajnai menekült számára teremtett humanitárius híd, amellyel találkozhattam, közben pedig megcsodálhattam a magyar egyház nagy karitászhálózatát.

Építsenek hidakat a nemzedékek közt, az idősek és fiatalok között

Az ország aztán nagyon elkötelezett a „holnap hídjainak” építésében, nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre, és ez egy nagyon-nagyon szép dolog Magyarországon, az ökológiai gondoskodás a fenntartható jövőért, és azon is dolgoznak, hogy hidakat építsenek a nemzedékek közt, az idősek és fiatalok között, mert ez ma mindenki számára elengedhetetlen kihívás. Vannak olyan hidak is, amelyeket az Egyház – amint az az adott találkozón kiderült – ki kell tárni a ma embere felé, mert Krisztus hirdetése nem állhat csupán a múlt megismétlésében, hanem mindig meg kell újítani, hogy segítse a mai embereket, férfiakat és nőket, hogy újra felfedezzék Jézust. Végül hálával emlékezik a pápa a liturgia szép pillanataira, a görög-katolikus közösséggel közösen végzett  imádságra, a szentmise megünneplésére, melyen oly sokan vettek részt. A pápa ezek kapcsán a hívők közötti hídépítés szépségére is gondol, hiszen a vasárnapi szentmisén különböző rítusú és országú, különböző felekezetű keresztények vettek részt, akik jól együttműködnek Magyarországon.

A zene a magyar kultúra jellegzetes vonása

Hidak építése, a harmónia hídjainak és az egység hídjainak az építése. Kérdezzük meg magunktól ennek kapcsán: Vajon az egység, a hidak és a harmónia építője vagyok-e a családomban, a plébániámon, a közösségemben, a hazámban? A Szentatyát ezen a látogatáson mélyen megérintette a zene fontossága, amely a magyar kultúra jellegzetes vonása. 

Végezetül így május kezdetén szeretnék emlékezni arra, szólt a pápa, hogy a magyarok nagyon odaadó tisztelői a Szent Szűznek, Isten Anyjának. Első királyuk, Szent István neki ajánlotta fel az országot, akit Mária nevének kimondása nélkül szólítottak meg, királynői címmel felruházva. Bízzuk ezért ezt a kedves országot Magyarország királynőjére, a Béke Királynőjére bízzuk rá a hidak építését szerte a világban, és a Mennyek Királynőjére, akit ebben a húsvéti időszakban most dicsérünk, bízzuk rá szívünket, hogy gyökeret verjünk Isten szeretetében - zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás során.