A pápa az Olasz Missziós Intézetekhez: életünkkel evangelizáljunk!
Gedő Ágnes – Vatikán
A keresztények arra kaptak meghívást, hogy egész életükben Krisztust hirdessék. A misszió olyan, mint az oxigén a keresztény élet számára, mely nélkül megbetegszik és elsorvad. Már a II. Vatikáni zsinat is leszögezte, hogy az egyház egészében véve missziós, az evangelizálás Isten népének alapvető joga. Enélkül pedig a keresztény élet nem lehet szép – állapította meg Ferenc pápa. Az Olaszországban jelen lévő Missziós Intézetek a helyi közösségek szintjén működnek, megismertetik az embereket a missziós hivatás szépségeivel, érzékenyítik a fiatalokat a szemináriumokban, missziós dokumentumokat szerkesztenek. Teszik ezt karöltve a Karitász, a Missio és a Migrantes intézményekkel a népek és kultúrák közötti befogadás, valamint az emberi személy előmozdítása érdekében a világ minden pontján.
Tanúságtétel, igehirdetés, katekézis, szentségek
A Szentatya arra buzdította őket, hogy bátran haladjanak előre az igehirdetésben, leküzdve az akadályokat, egy olyan társadalmat építve, amely a szeretet, az igazságosság és a béke evangéliumi értékein alapszik. A Missziós Intézetek első éveiben az alapító, Szent VI. Pál a misszió alapvető dimenziói közé sorolta az életünkkel való tanúságtételt, az igehirdetést, a katekézist és a szentségek ünneplését. Ezen a négy pilléren támaszkodva, a Szentlélek ihletésével működött az első keresztény közösség, és merített erőt az evangélium hirdetéséhez. Legyen ez ma is a missziós hozzáállás, ami nem összekeverendő a prozelitizmussal. Az ugyanis nem keresztényi magatartás. Krisztust elsősorban saját életünkkel hirdessük, gyakoroljuk a szeretetet, hangoljuk össze a kulturális, életkorbeli, felfogásbeli különbségeket, hogy mindenki a közösség javára lehessen. A szegények és a kicsinyek befogadását viseljék szívükön. Apostolkodásukat és életüket hassa át Isten igéje, az eucharisztia és az imádság. A misszió ugyanis, akárcsak a szeretetközösség elsősorban kegyelmi ajándék. Nem mi hozzuk létre, hanem Isten adja nekünk. A misszió és a kommunió az imából fakad, és végső célja a ránk bízott testvéreink lelki üdvössége. Ha hiányoznak ezek az alapok, akkor félő, hogy szociális vagy segélyező szervvé válik a küldetés.
Az ad gentes misszió egy életre szól
Az olasz misszionáriusok a küldetésnek szentelik életüket a következő motto jegyében: „ad gentes, ad extra, ad vitam”. Vagyis: elmennek az emberekhez, hazájukon kívül végzik missziójukat, elkötelezettségük egy egész életre szól. Nem diadalérzéssel ejtik ki ezeket a szavakat, hanem a jelenlegi válság tudatában, amelyet a helyes megkülönböztetés, a megtérés és a megújulás lehetőségeként értelmeznek.
Az ad gentes misszióra felszentelt személyek sajátos módon járulnak hozzá az egész Egyház evangelizáló tevékenységéhez. Intézeteik karizmáival közvetítik, tolmácsolják Szent VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításának, Szent II. János Pál Redemptoris missio kezdetű enciklikájának, valamint Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának üzenetét.
A Szentlélek szabad és kreatív működése
Ferenc pápa tehát arra biztatta a Missziós Intézetek tagjait, hogy munkájukat, találkozóikat, döntéseiket mindig Isten igéje, a szentmise és az imádság határozza meg. Egyenként és közösségként is bízzák magukat Istenre, tisztítsák meg szívüket és intézményeiket mindattól, ami fékezheti a Szentlélek szabad és kreatív működését. Evangelii gaudium – kezdetű buzdításából idézve a Szentatya emlékeztetett: a misszió nem egy üzleti vállalkozás vagy terv, sem pedig humanitárius szervezet, még kevésbé erőszakos térítés. Sokkal mélyebb dolog ezeknél, ami nem mérhető. Ezért hát elkötelezetten, találékonyan és nagylelkűen végezzék küldetésüket, ne csüggedjenek, ha az elvárásaikat nem koronázza megfelelő eredmény. A legjobbat adják magukból, de aztán bizalommal hagyatkozzanak az Úrra, hogy ő termékennyé tegye erőfeszítéseiket az akarata szerint.
