Erdő Péter bíboros: Megéreztük a Szentatya szeretetét
Gedő Ágnes – Budapest
„Ferenc pápa látogatása különleges öröm volt most a magyar katolikus közösségnek sajátosan is, de azt hiszem, hogy az egész népnek. Nagyon sokan voltak itt olyanok is - ökumenikus vendégek, társadalmi élet képviselői, akik talán nem katolikusok, vagy nem hívők, ők is örömmel fogadták a Szentatyát, mert látták, hogy ez a mostani utazás nekünk szól. Nem valamilyen nemzetközi esemény, vagy egyéb cél hozta most ide, hanem kifejezetten a lelkipásztori szeretet; hogy bennünket akart meglátogatni. Ez nagy bátorítás számunkra, azoknak, akikkel találkozott: a püspököknek, papoknak, diakónusoknak, szerzeteseknek, hitoktatóknak; mindazoknak, akik az egyház életében különösen is aktívak. Bátorítás volt továbbá a szegényeknek, a fogyatékosoknak, a szegény vak gyerekeknek, a hajléktalanoknak. Bátorítás volt azoknak, akik foglalkoznak a menekültekkel, és maguknak a menekülteknek is. Felejthetetlen a menekült család tanúságtétele Szent Erzsébet templomában a Rózsák terén. Ugyanakkor átjött a görög-katolikus templomba is, találkozott a keleti katolikusokkal. Végül pedig a záró misén a Kossuth téren nagyon sokan voltak, és mindenki a képességei legjavát adta: a gyönyörű ének, a méltó együtt ünneplés kifejezte azt, hogy a pápa személyén keresztül átéljük azt, hogy Krisztus jön hozzánk – és ez nagyon nagy dolog. Minden szentmisében Ő jön el, a szegény emberben is meglátjuk Őt. De mégis, amikor a pápa jön el, akkor érzelmileg is hatása alá kerülünk ennek a valóságnak.”
Ferenc pápa a Szűzanya oltalmába ajánlotta Magyarországot, Európát, és a békéért fohászkodott.
„Ez különösen is szép volt a szentmise végén, hiszen tudjuk jól, hogy ő volt az, aki tavaly felszólította a világ püspökeit: ajánlják föl Ukrajnát és Oroszországot a Boldogságos Szűz Máriának. Nekünk, magyaroknak pedig erről egy nagyon régi hagyományunk van, mert Szent István volt az, aki a történelmi hagyomány szerint az egész országot, az egész népet Szűz Máriának ajánlotta. Ennek emlékét még Fatimában is őrzi egy Szent István-szobor. Ezt a gesztust mi a Szent Jobb előtt tettük meg tavaly, és átérezték a hívők – keleti és nyugati keresztények, hogy itt valóban az isteni gondviselésre és a Szűzanya közbenjáró szeretetére bízzuk ezt a helyzetet, amit pusztán emberi erővel most nem tudunk megoldani. Amikor most a Szentatya erre utalt különösen is, azt hiszem, hogy ő is az isteni gondviselés segítségét kérte. Nagyon szép volt, hogy a szentmise végén odament a Szűz Mária-kegyképhez és ott külön is imádkozott. Ez az a kegykép, aminek a történelmi hagyomány szerint úgy vezetett az útja a Bakócz-kápolnába, hogy amikor Esztergom városa a török alól felszabadult, akkor a bazilika romjai alatt megtalálták ezt a régi ikont. Kiállították, imádkoztak előtte, és sokan közülük a Szűz Máriának köszönhették a gyógyulásukat. Ezt a kegyképet ma is a Bakócz-kápolnában őrizzük, és ezt hoztuk el a szentmisére.”
Azt elmúlt három napban alkalma volt a Szentatya közvetlen közelében lenni. Mi volt a benyomása, hogy érezte magát? Bíboros úrnak melyik mozzanat marad meg legszebb emlékként?
„Úgy érzem, hogy a Szentatya először is nagy szeretettel jött ide, kifejezetten irántunk való szeretetből. Ezt az emberek megérezték, és erre válaszoltak. Amikor a Szent István-bazilikába mentünk, tele volt a város emberekkel. Nemcsak a bazilika előtti téren, hanem az utcák mentén is tömegek üdvözölték őt. Ez pedig mindannyiunkat pozitív értelemben meglepett. A Szentatya is nagy-nagy szeretettel integetett és üdvözölte a híveket. Ma, amikor a látogatás véget ért, visszagondolok arra, hogy a pápamobillal a tömeg között járva többször is felnyújtottak neki kisgyerekeket, akiket átvett, megpuszilt, visszaadott. Tehát igazán egy nagy, szeretetteljes kapcsolat alakult ki a hívő közösséggel.”
