Jézus meggyógyít és visszaadja méltóságunkat – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

A Szent Péter téren összegyűlt huszonötezer hívőhöz intézett beszédében Ferenc pápa ismét lelkiismeretvizsgálatra szólított fel: tegyük fel magunknak a kérdést, hogy képesek vagyunk-e csodálattal szemlélni Isten ajándékait? Fel tudjuk-e ismerni a jót, hasonlóan a meggyógyított vak emberhez, vagy félelemből inkább kiutat keresünk az igazság felismerése helyett?

János evangéliumának kilencedik fejezete rámutat az emberi szív viselkedésére is

A vasárnapi evangéliumi szakasz arról szól, hogy Jézus visszaadja a látását egy vakon született embernek (vö. Jn 9,1-4). Ezt a csodát azonban különböző személyek és csoportok rosszul fogadják – mondta Ferenc pápa, majd mielőtt elkezdte volna a vakon született ember meggyógyításáról szóló történet elemzését, a következő szavakkal fordult a hívekhez: „Vegyétek ma a kezetekbe János evangéliumát és olvassátok el Jézusnak ezt a csodáját, gyönyörű, ahogy János elbeszéli. Kilencedik fejezet, két perc alatt el lehet olvasni. Megmutatja, hogyan cselekszik Jézus és hogyan viselkedik az emberi szív: a jó emberi szív, a langyos emberi szív, a félénk emberi szív, a bátor emberi szív. János evangéliumának 9. fejezete. Olvassátok el ma, sokat fog segíteni!” – javasolta a híveknek Ferenc pápa, majd arra a kérdésre válaszolt, hogy hogyan fogadják az emberek Jézusnak ezt a jelét, a vakon született ember meggyógyítását?

A tanítványok is bűnbakot keresnek Jézus csodája láttán

Mindenekelőtt ott vannak Jézus tanítványai, akik a vakon született ember előtt pletykálkodnak, azon tűnődnek, hogy ő vétkezett-e, vagy a szülei. Bűnöst keresnek és mi olyan gyakran beleesünk ebbe a hibába, ami olyan kényelmes: egy bűnöst keresünk, ahelyett, hogy igényesebb kérdéseket tennénk fel életünkben – fejtette ki Ferenc pápa, majd arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: mit jelent számunkra ennek az embernek a jelenléte, mit kér tőlünk? A gyógyulást követően azután egyre több kérdés merült fel – utalt az evangéliumi jelenetre. Az első reakció a szomszédok kérdése, akik kételkedők: „Ez az ember, mindig vak volt: nem létezik, hogy most lásson, nem lehet ő!”.

Ne kiutakat keressünk, hanem fogadjuk el az igazságot

Számukra ez elfogadhatatlan, jobb lett volna, ha minden maradt volna a régiben és nem kellett volna ezzel a problémával szembenézniük. Félnek a vallási elöljáróktól és inkább nem nyilatkoznak. Mindezekből a reakciókból kitűnik, hogy ezek a szívek, különböző okokból, bezárkóznak Jézus jele előtt: azért, mert egy bűnöst keresnek, azért, mert nem tudnak elcsodálkozni, vagy azért, mert nem akarnak megváltozni, mert a félelem leblokkolja őket. És nagyon sok helyzet hasonlít ma erre – állapította meg a pápa. Egy személy tanúságtételének üzenete előtt, ami Jézus üzenete, beleesünk ebbe a hibába: keresünk egy magyarázatot, nem akarunk megváltozni, inkább egy elegáns kiutat keresünk, mintsem, hogy elfogadjuk az igazságot.

A Jézustól kapott méltóság a szív mélyéről fakad és áthatja életünket

Beszédében ezután Ferenc pápa arra mutatott rá, hogy az egyetlen, aki jól reagál, az a vak ember: boldog, hogy lát és a legegyszerűbb módon tesz tanúságot arról, ami vele történt: „vak voltam, most pedig látok”. Az igazságot mondja. Azelőtt kénytelen volt koldulni és el kellett szenvednie az emberek előítéleteit: „szegény és születésétől fogva vak, szenvednie kell, fizetnie kell saját és ősei bűneiért”. Most, hogy szabad lett testében és lelkében, tanúságot tesz Jézusról: semmit sem talál ki és semmit sem rejt el. Nem fél attól, hogy mit mondanak majd mások: a kirekesztés keserű ízét már megismerte egész életében, már érezte a járókelők közönyét és megvetését, akik úgy tekintettek rá, mint a társadalom selejtjére, aki legföljebb csak arra hasznos, hogy kegyes cselekedetet hajtsanak vele végre, alamizsnát adjanak neki. Most, hogy meggyógyult, már nem fél többé ezektől a megvető magatartásoktól, mert Jézus teljes méltóságot adott neki. Ez világos, mindig így történik – hangsúlyozta Ferenc pápa. Amikor Jézus meggyógyít, visszaadja méltóságunkat. Jézus gyógyításának méltósága mindig teljes, olyan méltóság, ami a szív mélyéből fakad és áthatja egész életünket; és Jézus, szombaton, mindenki szeme láttára megszabadította és megadta a vakon született embernek a látást, anélkül, hogy bármit is kért volna tőle, még egy köszönő szót sem, és a meggyógyított vak erről tanúságot tesz. Ez egy nemes személy méltósága, egy olyan személyé, aki tudja, hogy meggyógyult és újjászületik, mondta Ferenc pápa, utalva az olasz közszolgálati televízió egyes csatornájának „Az Ő képmására” műsorára, amely vasárnap délelőtti adásában az újjászületés témájával foglalkozott.

Szabaduljunk meg az előítéletektől és tanúskodjunk Jézusról

Beszédének utolsó szakaszában, utalással a vasárnapi evangéliumi szakasz személyiségeire, Ferenc pápa ismét lelkiismeretvizsgálatra buzdított, kérdések egy sorát feltéve: mi a mi állásfoglalásunk, mit mondtunk volna akkor, ha mi is jelen lettünk volna a vakon született meggyógyításakor? És főleg, mit teszünk ma? A vak emberhez hasonlóan képesek vagyunk-e arra, hogy meglássuk a jót és hálásak legyünk a kapott ajándékokért? Milyen az én méltóságom? Milyen a te méltóságod? Tanúságot teszünk-e Jézusról, vagy kritizálunk és gyanakvást terjesztünk? Szabadok vagyunk-e az előítéletekkel szemben vagy azokhoz csatlakozunk, akik negativitást és pletykákat terjesztenek? Boldogan mondjuk-e, hogy Jézus szeret és üdvözít bennünket, vagy mint a vakon született ember szülei, hagyjuk, hogy rabjává tegyen minket a félelem, hogy mit gondolnak majd az emberek? A langyos szívűek nem fogadják el az igazságot és nincs bátorságuk, hogy kimondják: „Nem, ez így van”.  És hogyan fogadjuk mások nehézségeit és közömbösségét? Hogyan fogadjuk azokat az embereket, akiknek annyi akadály van az életében? Legyenek ezek fizikai korlátok, mint a vak ember esetében, legyenek társadalmi korlátok, mint a koldusok, akikkel az utcán találkozunk? És ezt úgy fogadjuk, mint átkot vagy mint lehetőséget arra, hogy szeretettel közel álljunk hozzájuk?

Szűz Mária és Szent József közbenjárásával csodálattal fogadjuk el Isten ajándékait

Kérjük annak a kegyelmét, hogy minden nap rácsodálkozhassunk Isten ajándékaira és úgy tekintsünk az élet különböző körülményeire, még a legnehezebben elfogadhatókra is, mint a jó megtételének lehetőségére tekintsünk, mint ahogy Jézus tette a vakkal – biztatott végül Ferenc pápa, majd így fohászkodott: „Szűz Mária segítsen ebben minket, Szent Józseffel, az igaz és hűséges férfival együtt”.