A pápa a „Sport a Vatikánban” amatőr sportegyesülethez: fegyelmezett, motivált küzdelem

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

1521-ben játszották az első „firenzei” labdarúgó-mérkőzést a vatikáni Belvedere-udvaron

Ferenc pápa szeretettel köszöntötte „munkatársait”,  hiszen vendégei mindnyájan a Római Kúria és a Vatikán Állam különböző munkaterületein dolgoznak, akik egyúttal sportolók és tagjai a „Sport a Vatikánban” Amatőr Sport Egyesületnek. Ebből az alkalomból emlékeznek most a vatikáni labdarúgó bajnokság megalakulásának 50. évfordulójára, amelyet először 1972-ben rendeztek meg VI. Pál pápasága alatt. A közös gyökerekre emlékezés tekintetében azonban  ezt az évfordulót messze megelőzi egy távoli esemény 1521-ből, tehát 502 évvel ezelőtt, amikor az első firenzei labdarúgó-mérkőzést játszották a Vatikán Belvedere, Szépkilátó udvarán, X. Leó pápa jelenlétében. Ferenc pápa azért nevezte meg X. Leót, mert ő a firenzei Medici család tagjaként a Vatikánban bevezette a liliomos város ősi firenzei fociját, mely a későbbi labdarúgás egyik legkorábbi formája egész Európában.

A versenyeken tanúskodjatok a Szentszékhez fűződő kapcsolataitokról

E rövid történeti áttekintés után Ferenc pápa az egyesület jelenkori valóságához fordult, hiszen az mára már sokféle sportágakat magában foglaló Egyesületté lett. A különböző bajnokságok során, amikor a sportolók szolidaritási demonstrációra utaznak, arra hívattak, hogy tanúskodjanak a Szentszékhez fűződő kapcsolataikról. A pápa ezért megfontolásaihoz abból a képből indult ki, amelyet Szent Pál a korinthusiakhoz írt első levelében használ, ahol ezt mondja: „Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért” (1Kor 9,24-25).

A filippibeliekhez írt levelében Pál apostol még hozzáteszi: „Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem” (Fil 3,12). Ez a két bibliai szöveg lehetővé teszi a Szentatya számára, hogy az egészséges versengést olyan tevékenységként olvassa, amely hozzájárulhat a szellemi érlelődéshez. Ezért három szabályra hivatkozik, melyek alapvető jellegűek a sportolók számára, mégpedig az edzés, a fegyelem és a motiváció.

Az edzés alapja a sport iránti szenvedély

Először is az edzés szabálya. Az ember ennek hallatán azonnal a fáradságra gondol, hiszen az edzés egy fáradságos erőfeszítés, tehát izzadság és áldozat. Ennek alapja a sport iránti szenvedély. Ez egy önzetlen szenvedély, amit „amatőrnek” hívunk, mert benne van az amateur, a szerető szó, amely valójában egy bizonyos tevékenység iránti szeretetet fejez ki. A pápa a szó olasz megfelelőjére utalt, ami a dilettante, magyarul dilettáns, néha szűkített értelmet kap, pedig az a „diletto”, latinul dilectus szóból ered, vagyis abból a szerető tetszésből, amivel valaki egy tevékenységet folytat. Ha pedig megvan ez a hozzáállás, akkor egészséges a verseny, különben, ha különféle érdekek kerekednek felül, a verseny elromlik, néha egyenesen tönkre is megy. Ez az amatőr jelleg mintegy a sport kulcsa – szögezte le a pápa.

A fegyelmezettség a tanítványi szerepre utal

Következő szabály a disciplina, a fegyelem, ami az oktatás, a képzés egyik szempontja. Egy sportoló nemcsak akkor fegyelmezett, amikor betartja a szabályokat. Persze ez fontos és szükséges is. De a fegyelem szava, a disciplina a discipulus-ra, a „tanítványra” utal, vagyis olyan emberre, aki akar tanulni, aki nem érzi magát „megérkezettnek”, vagyis késznek arra, hogy tanítson mindenkit. Az igazi sportoló mindig igyekszik tanulni, fejlődni és tovább javulni. Ez pedig éppen fegyelmet igényel, hogy képesek legyünk uralkodni önmagunkon, hogy kijavítsuk magunkban azt az indulatosságot, amely többé-kevésbé mindannyiunkban megvan. A fegyelem lehetővé teszi, hogy mindenki a saját részét játssza benne és így a csapat az egésznek a legjavát adja.  

A versenyen a motiváció adja azt a lökést, ami jó eredményre vezet

Végül a motivációról szólt a Szentatya, Szent Pál szavával: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam”  (2Tim 4,7). A motiváció még egy sportoló számára is tökéletes pecsétje a hívatáshoz való ragaszkodásának. Egy versenyen az adja a lökést, ami jó eredményre vezet, ez pedig a motiváció, vagyis a belső erő. Ennek igazolását nem a számszerű eredmény adja, hanem az, hogy mennyire voltunk hűségesek és következetesek a hivatásunkhoz. A motivációknál tartva a pápa a vatikáni sportolók számára külön megjegyezte: az ő összefogásuk és együttműködésük módja példaértékű lehet a Római Kúria dikasztériumai számára, miként a Vatikán Állam igazgatóságai számára is. A sport ismételten az élet metaforája. Befejezésül Ferenc pápa megköszönte látogatásukat és áldását adta a vatikáni amatőr sportolókra.