Benedek emeritus pápa utolsó testamentuma: „Uram, én szeretlek Téged”
Andrea Tornielli / Vértesaljai László – Vatikán
Benedek emeritus pápa utolsó szavait az éjszaka közepén hallotta tőle egy betegápoló, aki a szobájában virrasztott. Az év legutolsó napján, december 31-én hajnali 3 körül járt, alig hat órával halála előtt. Az emeritus pápa körül egymást váltották a munkatársai és a betegápolók. Akkor éjjel három körül csak egy olasz betegápoló állt mellette, aki nem tudott németül. Személyi titkára, Georg Gänswein érsek meghatottan emlékezik az emeritus pápa utolsó tanúságtételére: „XVI. Benedek egészen halkan, suttogva, de jól érthetően mondta olasz nyelven: „Signore, ti amo!, „Uram, én szeretlek Téged!” Hozzáteszi még az érsek: „Én akkor éppen nem voltam ott, de a betegápoló nem sokkal utána elmondta nekem. Ezek voltak az utolsó érthető szavai, mert ezután már nem tudott többé megszólalni.”
„Uram, én szeretlek Téged!” – ez mintegy a foglalata Joseph Ratzinger egész életének, aki már évek óta készülődött erre végső a találkozásra teremtő Urával, szemtől szembe egymással. 2016. június 28-án, Ferenc pápa emeritus elődje pappá szentelésének 65. évfordulója (1951. június 29.) alkalmából így foglalta össze addigi pályafutása legfontosabb vonását: „A papságról írt gondolatainak egyikét Simon Péter végleges elhívásának szenteli, amikor föltámadása után Jézus rátekint és igazában csak egyetlen dolgot kérdez tőle: „Szeretsz-e engem?”. Milyen szép és igaz ez! Mert itt, ebben a hozzá intézett „szeretsz-e engem?” kérdésben, az Úr megalapítja a „legeltetést”, a pásztori szolgálatot, ugyanis ő csak akkor tudja általunk, rajtunk keresztül legeltetni az ő juhait, ha szeretet van bennünk az Úr iránt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy én szeretlek téged”.
Ferenc pápa így folytatja vasmisés elődjének méltatását: Ez a vonás uralja egész életét papi szolgálatában és teológia tanári tevékenységében, amit ő maga korántsem véletlenül úgy értelmezett, mint „szeretett Urának keresését”. Erről tett ő folyamatosan tanúságot és tanúskodik még róla ma is. Napjaink során, bármilyen körülmények között is, az egyetlen fontos dolog, amiből minden más is következik, hogy az Úr valóban jelen legyen az életünkben, hiszen erre vágyunk, hogy legbelül közel legyünk Hozzá, hogy szeressük Őt, hogy igazán mélyen higgyünk benne és a hitünkben igazán szeressük Őt. Ez a szeretet az, ami igazán eltölti a szívünket, ez a hit az, aminek erejében biztonságosan és nyugalommal járunk a vizek fölött, még vihar közepette is, ahogy az Péterrel történt” – hangzott Ferenc pápa méltatása elődje vasmisés jubileuma alkalmából 2016-ban.
