Úrangyala ima az adventi időszak első vasárnapján

PÁPA

Urunk eljövetele reménységünk alapja – Ferenc pápa Úrangyala imája

Advent első vasárnapján, Karácsony ünnepére készülve Ferenc pápa az evangéliumi szakasz szép ígéretéhez, Urunk eljöveteléhez fűzte gondolatait. Arra buzdított, hogy vegyük észre Isten jelenlétét mindennapi életünkben. Isten mindig velünk van, mellettünk áll és támaszt nyújt a legfájdalmasabb helyzetekben is.

Vertse Márta – Vatikán

Ne hagyjuk, hogy figyelmünket eltereljék hétköznapi gondjaink. Ha nem ismerjük fel Urunk jelenlétét életünk különböző eseményeiben, akkor nem leszünk készen befogadására sem, amikor eljön az idők végezetével – hangsúlyozta tanításában Ferenc pápa.

Az Úr visszatér az idők végén és karjaiba zár minket

A vasárnapi evangéliumi szakaszban egy szép ígéretet olvasunk, amely bevezet bennünket az adventi időszakba: „eljön Uratok” (vö. Mt 24,42) – kezdte beszédét a pápa, majd arra figyelmeztetett, hogy soha ne feledjük el: Urunk eljövetele reménységünk alapja, ami támaszt nyújt életünk legnehezebb és legfájdalmasabb pillanataiban is. Az Úr mindig eljön, meglátogat bennünket, közel áll hozzánk és visszatér az idők végén, hogy ölelésébe fogadjon bennünket. Erről elmélkedve feltesszük magunknak a kérdést: hogyan jön el az Úr? És hogyan ismerjük fel és fogadjuk be őt? – mondta Ferenc pápa, majd erre a két kérdésre válaszolt beszédében.

Isten mindig jelen van életünkben

Az első kérdés: hogyan jön el az Úr? Olyan sokszor hallottuk már, hogy az Úr jelen van életutunkon, elkísér bennünket és szól hozzánk. De talán, mivel olyan sok minden eltereli a figyelmünket, ez az igazság számunkra pusztán elmélet marad. Tudjuk, hogy az Úr eljön, de nem éljük meg ezt az igazságot, vagy azt képzeljük, hogy az Úr feltűnően, talán valamilyen csodás jel kíséretében jön el. Jézus azonban azt mondja, hogy „az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt” – idézte Ferenc pápa az evangélium szavait. Noé napjaiban az emberek egyszerűen, a mindennapok tevékenységeit folytatva élték életüket: „ettek-ittak, nősültek és férjhez mentek”. Vegyük ezt figyelembe – hangsúlyozta a pápa: Isten elrejtőzik életünkben, mindig jelen van, elrejtőzik életünk legáltalánosabb és leghétköznapibb helyzeteiben. Nem rendkívüli eseményekben, hanem a mindennapokban jelentkezik. Ott van napi munkákban, egy véletlen találkozásban, egy szükséget szenvedő arcában. Akkor is, amikor szürkének és egyhangúnak tűnő napokkal nézünk szembe, éppen ott jelen van az Úr, aki hív bennünket, szól hozzánk és ösztönzi tetteinket.

Éberen várjuk Urunkat!

A pápa ezután a második kérdésre válaszolt: hogyan ismerjük fel és fogadjuk be az Urat? Ehhez arra van szükség, hogy legyünk éberek, figyelmesek, virrasszunk. Jézus figyelmeztet bennünket: fennáll a veszélye, hogy nem vesszük észre eljövetelét és nem állunk készen látogatására. A pápa megjegyezte, hogy már több alkalommal emlékeztetett Szent Ágoston szavaira: „Félek, hogy az Úr elhalad mellettem” (Serm. 88,14.13), vagyis félek, hogy eljön és én nem ismerem fel! És valóban, azokról a Noé korabeli emberekről Jézus azt mondta, hogy ettek és ittak „és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit”. A pápa felhívta a hívek figyelmét: azok az emberek nem vettek észre semmit! Annyira el voltak foglalva saját ügyeikkel, hogy nem vették észre a vízözön közeledését. Ferenc pápa ismét idézte az evangéliumi szakaszból Jézus szavait, miszerint, amikor eljön, „akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják”. Mi ennek az értelme? Mi a különbség a két ember között? – kérdezte a pápa, majd rámutatott: egyszerűen csak annyi, hogy az egyik éber volt, képes volt észrevenni Isten jelenlétét a mindennapi életben; a másik azonban csak magával volt elfoglalva és nem vett észre semmit.

Álljunk mindig készen Urunk eljövetelére!

Ebben az adventi időszakban ocsúdjunk fel tompultságunkból és ébredjünk fel álmainkból! Próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: tudatában vagyok-e annak, amit megélek, figyelmes vagyok-e, ébren vagyok? Megpróbálom felismerni Isten jelenlétét a mindennapi helyzetekben, vagy más dolgok elvonják a figyelmemet és kissé magukkal sodornak az események? Ha ma nem vesszük észre az Úr eljövetelét, akkor nem állunk készen akkor sem, amikor eljön az idők végezetével. Várjuk, hogy az Úr eljöjjön, várjuk, hogy az Úr közel jöjjön hozzánk, mert Ő itt van, de várjuk Őt éberen – buzdított rá Ferenc pápa, majd Máriához fohászkodva zárta beszédét: „A Szent Szűz, a várakozás Asszonya, aki tudta, hogyan ragadja meg Isten jövetelét egyszerű és rejtett názáreti életében és befogadta őt méhébe, segítsen minket ezen az úton, hogy figyelmesen várjuk az Urat, aki közöttünk van és elhalad mellettünk”.