A nagy vallások útja legyen a béke lelkiismerete a világnak – A pápa a párbeszéd fórumán
Vertse Márta – Vatikán
Ferenc pápa Hamad bahreini király és az Al-Azhar főimámja beszéde után zárta le a fórumot. Az ország nevéből indult ki, miszerint Bahrein „két tenger” -re utal, a tenger vize pedig összekapcsolja a földeket és a távoli népeket. Bolygónk az égből nézve egy hatalmas kék tenger, amelyben egyetlen családot, szigetvilágot alkotunk. Bahrein, a több mint 30 szigetből álló szigetcsoport jól kifejezheti a Magasságbeli e vágyát – állapította meg a pápa, majd figyelmeztetett az egyre viharosabb hullámok fenyegetésére, rámutatva, hogy Kelet és Nyugat ma két ellentétes tengerre hasonlít. „Mi viszont azért vagyunk itt együtt, mert ugyanazon a tengeren akarunk hajózni”, utalt a pápa a bahreini fórum céljára. Kifejtette, hogy két rettenetes világháború és egy évtizedekig tartó hidegháború után, a világ minden részén zajló számos konfliktus közepette, még mindig egy törékeny egyensúly határán állunk. Miközben a világ lakosságának többsége hasonló problémákkal küzd, mint a súlyos élelmezési, ökológiai válságok, világjárványok, a planetáris méreteket öltő igazságtalanságok, egyes hatalmasok egymással szemben álló blokkokat alakítanak ki a háborúra összpontosítva. Ahelyett, hogy az emberiség kertjét közösen gondoznák, rakétákkal, sírást és halált okozó fegyverekkel „játszanak”. A pápa felemelte szavát a despotikus, imperialista, nacionalista és populista modellek ellen. Egy globalizált világban csak együtt evezve haladhatunk előre, egyedül hajózva elsodródunk a hullámok között.
A vallási vezetők feladata, hogy jó példát mutassanak
Ferenc pápa több ízben is idézett az Emberi testvériség a világbékéért és a közös együttélésért című, 2019-ben Abu-Dzabiban aláírt dokumentumból, amelynek célja a Nyugat és Kelet közötti gyümölcsöző találkozás mielőbbi megvalósulása, az „elszigetelő gondolkodás” leküzdése. A vallási vezetőknek sajátos feladatuk, hogy jó példával bátorítsák az emberiséget, hogy együtt hajózzon a közös tengeren. A pápa ezután felvázolt három kihívást, amelyek az Emberi testvériségről szóló Dokumentumból és a Bahreini Királyság Nyilatkozatából következnek. Ezek az imára, az oktatásra és a cselekvésre vonatkoznak.
A vallásos ember a béke embere
Mindenekelőtt az imádságról szólt, amely az ember szívét érinti. A pápa itt a Gaudium et spes konstitúcióból idézett, megállapítva, hogy a világban tapasztalható egyensúlyzavarok az emberi szívben gyökereznek. (vö. Gaudium et spes, zsinati lelkipásztori konstitúció 10). Aki imádkozik, annak béke tölti el a szívét és hírnökévé válik.
A vallásszabadság elismerése és gyakorlati megvalósítása
Az ima elengedhetetlen előfeltétele a vallásszabadság. A Bahreini Királyság Nyilatkozata kifejti, hogy „Isten a választás szabadságának isteni ajándékára irányított bennünket”, és ezért „a vallási kényszer semmilyen formája nem vezetheti el az embert az Istennel való lényeges kapcsolathoz”. A Mindenható nem rabszolgáknak, hanem szabad teremtményeknek adta át a világot. Az istentiszteleti helyeket mindig és mindenhol védjék és tiszteljék, az imádságot soha ne akadályozzák, mindenütt ellenőrizzék a vallásszabadság gyakorlati megvalósítását. Az igazi szabadság nem azt jelenti, hogy azt teszünk, amit akarunk, hanem azt, hogy a jó cél érdekében cselekszünk – figyelmeztetett rá Ferenc pápa.
A tudatlanság a béke ellensége
A második kihívás, a nevelés, alapvetően az ember elméjét érinti. A Bahreini Királyság Nyilatkozata kimondja, hogy „a tudatlanság a béke ellensége”. Ahol ugyanis hiányoznak az oktatási lehetőségek, ott gyökeret ereszt a fundamentalizmus. Az oktatás ezzel szemben a fejlődés barátja, amennyiben valóban méltó az emberhez, nem önreferenciális, hanem figyelmes mások történelme és kultúrája iránt. A pápa itt a következő három oktatási sürgősséget emelte ki: a nők elismerése a közszférában, (vö. Dokumentum az emberi testvériségről), „a gyermekek alapvető jogainak védelme” (ibid.), valamint az állampolgárságra való nevelés. A teljes jogú állampolgárság, amely a jogok és kötelességek egyenlőségén alapul lemond a kisebbségek kifejezés diszkriminatív használatáról (ibid.).
Nem elég azt állítani, hogy egy vallás békés
Végül a három kihívás közül az utolsó a cselekvés, ami az emberi erőkre vonatkozik – folytatta beszédét Ferenc pápa, idézve ismét a Bahreini Királyság Nyilatkozatának tanításából: „aki gyűlöletet, erőszakot és viszályt hirdet, az megszentségteleníti Isten nevét”. A vallásos ember ezt határozottan elutasítja, nemet mond a háborúra és az erőszakra. El kell ítélni és el kell különíteni az erőszakos embereket, akik visszaélnek a vallás nevével. Nem elég szavakban elhatárolódni az intoleranciától és a szélsőségességtől, hanem abba kell hagyni a terrorista mozgalmak pénzzel, fegyverekkel való támogatását. A világ biztonságát és békéjét fenyegető terrorizmust nemzetközi bűncselekménynek kell tekinteni, minden formájában és megnyilvánulásában el kell ítélni – ahogy ezt az Emberi Testvériségről szóló Dokumentum megállapítja. A vallásos ember, a béke embere ellenzi a fegyverkezési versenyt, a halál piacát is, bármiféle relativizmus vagy szinkretizmus helyett egyetlen utat követ, a testvériség, a párbeszéd és a béke útját. Tágítsuk ki szívünket testvérünk felé, haladjunk előre a kölcsönös megismerés útján, találkozzunk a Teremtő nevében, aki a Béke. Az erő, a fegyverek, a hatalmi stratégiák, a pénz soha nem hozzák el a békét. A nagy vallások útja legyen a világ számára a béke lelkiismerete!
Legyünk az együttélés prófétái
A Teremtő cselekvésre hív bennünket, különösen a szegények, a meg nem született gyermekek, az idősek, a betegek, a migránsok érdekében – mondta végül Ferenc pápa, azt kívánva, hogy a Magasságbeli világosítsa meg lépteinket, és egyesítse szívünket, elménket és erőnket (vö. Mk 12,30), hogy Isten imádata párosuljon a konkrét felebaráti szeretettel: legyünk az együttélés prófétái, az egység építői, a béke építői.
