Keresés

Ferenc pápa a bahreini ökumenikus találkozón Ferenc pápa a bahreini ökumenikus találkozón 

A pápa az avali ökumenikus találkozón: egység a különbözőségben

A Szentatya pénteki utolsó programja keretében találkozott a közel-keleti térség keresztény felekezeteinek vezetőivel Bahrein Avali városában az Arábiai Miasszonyunk-székesegyházban, melyet az észak-arábiai apostoli vikariátus székhelyeként 2021. december 10-én szenteltek fel. Ferenc pápa az első Pünkösd bibliai tapasztata nyomán a különféle keresztényeknek az egységében rejlő kegyelmi erőről és a hitelesen megélt élet tanúságtételének meggyőző hatásáról beszélt.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Együtt a közel-keleti térség keresztény felekezeteinek képviselőivel     

A Bahreini Királyságban a közel másfél milliós lakosság 15 százaléka keresztény, ennek háromnegyed része katolikus, mintegy 160 ezer hívő, 65 ezren pedig különféle protestáns felekezetekhez tartoznak. Az Arábiai Miasszonyunk-székesegyházban azonban nemcsak a királyságban élő keresztények képviselői vettek részt, hanem sokkal szélesebb térségből érkeztek. Ennek jeleként köszöntötte Ferenc pápa „kedves Bertalan testvérét”, a konstantinápolyi ökomenikus pátriárkát és a többi keresztény képviselőt, „akik úgy vannak most együtt, mint egykor az első Pünkösd során a Jeruzsálembe érkezett zarándokok, akik eggyé váltak a Szentlélekben”. „A sokféle eredet nem probléma, hanem erőforrás” – hangsúlyozta a pápa, utalva egy hatodik századbeli afrikai keresztény szerzőre: „Mi azért beszélünk minden nyelven, mert Krisztus testébe, az Egyházba kapcsolódtunk, mely valóban minden nyelvet beszél”. Noha szakadásainkkal megsebeztük Krisztus szent Testét, a Szentlélek mégis nagyobb a megosztottságainknál és több minden köt össze minket keresztényeket, mint ami elválaszt.

A különféle keresztények egységében kegyelmi erő rejlik

Első nagy témaként a pápa a különféle keresztények egységében rejlő kegyelmi erőt emelte ki. Az első Pünkösd alkalmával a Lélek akkor áradt ki, amikor együtt voltak. Imádkozhattak volna külön-külön is, de az Ég ajtajai akkor nyíltak meg, amikor ők összejöttek, tehát a keresztény nép hivatása, hogy egybegyűljön Isten csodáinak a megnyilvánulására, éppen mint itt Bahreinben, ahol Krisztus kisded nyája találkozott. A „találkozás helyeként”, „lelki coenaculum”-ként a pápa az „Isten dicséret közösségét” jelölte meg. A közös imádság ugyanis belehelyezi az Atya szívébe a különféle keresztényeket és ott összekapcsolja őket. A dicséret és imádat a legmagasabb rendű dolog, ingyenes és feltétlen, megtisztítja a szívet és egységet teremt. Aki imádkozik, nem foglalkozik a nyáj kicsinyes dolgaival, hanem az Atya kicsinyeinek a szépségét keresi, mert ez megvéd a magánytól és közel hozza a Jó Pásztort, ami éppen a pásztorok hiánya esetén fontos, mint ebben a térségben – utalt a pápa konkrétan a paphiányra.

Osszák meg egymás közt istentiszteleti helyeiket!

Folytassák továbbra is a közös istendicséretet – buzdította őket a pápa, azt is kérve, hogy osszák meg egymás közt istentiszteleti helyeiket. Ám nemcsak a földön találnak közös nyomokra, hanem az égben is. Ennek látható jele a különféle felekezetek megannyi keresztény vértanúja, akikből oly sok támadt a Közel-Keleten és az egész világon. Ők alkotják a csillagos eget, ahol útjelzők a történelem pusztaságainak útjain. A keresztények egysége  a különbözőségükben mutatkozik meg, amikor mindenki a saját nyelvét beszéli, de mégis megérti a másikét. Aki a Lélekben él, lesz képessé arra, hogy megértse és befogadja a másikat és ez a lelkület adja az ökumenikus utat.

A mi feladatunk végzése nem annyira szavakkal történik, hanem a tanúságtétel tetteivel

A keresztények egységéhez szorosan kapcsolódik az „életük tanúságtétele”. Pünkösdkor a tanítványok megnyílnak, kilépnek az Utolsó Vacsora terméből és elindulnak az egész világ felé. Megszűnik az eddig fogva tartó félelem és elindulnak mindenfelé, hogy a föld minden pontján Krisztus szeretetének a szépségét sugározzák, éppen az életükön keresztül. A mi feladatunk végzése nem annyira szavakkal történik, hanem a tanúságtétel tetteivel. A hit nem kisajátítandó privilégium, hanem megosztandó adomány, ahogy arról a Diognétoszhoz írt korakeresztény levél tanúskodik:

„Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; bárhol, idegenben is otthon vannak. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket és mindenkit szeretnek”. Ferenc pápa szerint ez a keresztények megkülönböztető jele: „mindenkit szeretnek”, hiszen ez a tanúságtétel lényege, ahogy itt Bahreinben erről tanúságot tesznek éppen a karitász cselekedetei által. 

Az egységet a dicséret erősíti, a tanúságtételt pedig a szeretet

Meg akartam osztani veletek ezeket a gondolatokat az egységről, szólt végül a Szentatya, melyet a dicséret erősít, és a tanúságtételről, amelyet a szeretet erősít. Az egység és a tanúságtétel együtt ható lényege: Nem lehetünk igazán tanúi a szeretet Istenének, ha nem vagyunk úgy egyek magunk közt, ahogyan Ő akarja. De nem lehet úgy szolgálni az egységet, hogy mindenki egyedül marad, anélkül, hogy megnyílna a tanúságtételre, anélkül, hogy kiterjesztené érdekeink és közösségeink határait a Lélek nevében, aki minden nyelvet átölel és mindenkit el akar érni. Ő az, aki egyesít és küld, közösségbe gyűjt, majd küldetésre rendel. Bízzuk rá közös utunkat az imában és hívjuk le ránk a megújult Pünkösd kiáradását öt, amely új tekintettel és fürge léptekkel vezet minket az egység és a béke ösvényére – zárta beszédét Ferenc pápa az avali Arábiai Miasszonyunk-székesegyházban.

Ferenc pápa a bahreini ökumenikus találkozón

                     

04 november 2022, 17:27