A pápa az „Életszentség ma” kongresszushoz: az életszentség konkrét közösségből ered

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán           

Mindenki egyetemes életszentségre kapott meghívást

Ferenc pápa szeretettel köszöntötte a világ minden tájáról érkezett résztvevőket, rendi elöljárók, dikasztériumi tisztviselők, posztulátorok és munkatársaik 300 fős nagy csoportját, mely teológiai, tudományos, kulturális és tájékoztatási szempontból vizsgálta az életszentség mai értelmezését. Tanácskozásuk követte a pápa Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdítását, mely „ismételten felhív az életszentségre, azzal a törekvéssel, hogy az az élet mostani konkrét körülményei közt öltsön testet, annak kihívásaival, kockázataival és lehetőségeivel”. Ez a gondolat a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium konstitúciója egyik fejezetének a szíve, mely mindenki egyetemes életszentségre hivatottságáról beszél: „A Krisztus-hívők, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletesen szent legyen, amilyen tökéletes maga az Atya” (LG 11). Ma éppolyan fontos az életszentség felfedezése Isten népében, a szülők, gyermekek, férfiak és nők, betegek és idősek soraiban. Ők a szomszédos szentek, akiket mindnyájan ismerünk – tette hozzá a pápa.

Az életszentség Isten szeretetének és irgalmának ingyenes megtapasztalása                 

A hívők e sokasága mellett vannak olyanok, akiket az Egyház mintaként, közbenjáróként és tanítóként jelöl meg. Ők a boldoggá és szentté avatottak, akik mindenkit arra emlékeztetnek, hogy lehetséges és szép dolog az evangéliumot teljes mértékben megélni. Az életszentség ugyanis nem erőfeszítések és lemondások programja, nem egyfajta lelki torna, hanem mindenekelőtt az Isten szeretetének és irgalmának ingyenes megtapasztalása. Ez az isteni ajándék megnyílik a felismerés előtt és lehetővé teszi, hogy nagy örömet éljünk át, ami nem egy pillanatnyi érzelem vagy pusztán emberi optimizmus, hanem annak bizonyossága, hogy Istentől származó kegyelemmel és bátorsággal tudunk szembenézni mindennel. Öröm nélkül ugyanis a hit nyomasztó és szomorú, de „savanyú pofával” nem is lesz senki sem szentté, mert az reményre nyitott, örömteli szívet igényel. Erre a jó humorban gazdag szentségre ad példát az új Boldog I. János Pál pápa és Boldog Carlo Acutis, aki a gyerekek és fiatalok keresztény örömének mintaképe. Assisi Szent Ferenc pedig a „tökéletes öröm” evangéliumi paradoxonával épít bennünket.

Az életszentség a keresztény közösségek konkrét életéből fakad

Az életszentség a keresztény közösségek konkrét életéből fakad – folytatta a pápa az életszentség eredetének a vizsgálatával. A szentek nem egy „párhuzamos világból” jönnek. Ők éppúgy hívő emberek, akik Isten hűséges népéhez tartoznak és a család, a tanulás, a munka, a társadalmi, gazdasági és politikai élet mindennapi kereteibe illeszkednek. Ezek a szentek félelem és előítéletek nélkül élnek és mindenben teljesítik Isten akaratát. Fontos, hogy a helyi egyházak jól megértsék a keresztény életnek a nép soraiban megérlelődött példáit. Isten népének mindig is megvolt a sajátos „érzéke” az életszentség modelljeinek felismerésére, ezért is kell megfelelőképpen figyelembe venni a keresztény emberek ilyen jóváhagyását. Őket ugyanis az isteni kegyelem olyan elvitathatatlan lelki felfogással ruházza fel, mellyel felismerik a keresztény erények hősies gyakorlását egyes megkereszteltek konkrét életében. Az életszentség felismerésének a híre, a Fama sanctitatis elsősorban nem a hierarchiától, hanem a hívőktől ered, hiszen ők a főszereplői az életszentségről alkotott és elterjedt véleménynek, hogy adott személyek valóban Krisztus és az evangéliumi boldogságok tanúi.

Az életszentség és a vértanúság hírneve és szentek közbenjárásának tulajdonított jelek

Ferenc pápa kitért az életszentség kivizsgálására is, hogy a hírnév spontán, stabil, tartós és széles körben elterjedt legyen a keresztény közösség jelentős részében. Valójában akkor igazi, ha ellenáll az idő változásainak, a pillanatnyi divatnak, és mindig mindenkinek lelki javát  szolgálja, mint amit a nép áhítat-gyakorlatában tapasztalunk. Napjainkban a médiához való megfelelő hozzáférés is elősegítheti a boldoggá vagy szentté avatásra jelöltek evangéliumi tapasztalatainak megismerését. Fennáll azonban, főként a közösségi hálózatok használata révén, a kényszerítés és misztifikáció veszélye. Az életszentség és a vértanúság hírneve mellett szükség van a közbenjárásuknak tulajdonított jelekre is. Amikor a hívek meg vannak győződve egy keresztény ember életszentségéről, akkor hozzá folyamodnak, olykor erőteljesen és szenvedélyesen is és kérik az ő mennyei közbenjárásukat, vagyis, hogy ezáltal Isten hallgassa meg kéréseiket.

Az életszentséghez kell egy csipetnyi humor is  

A pápa értékes igazgyöngyöknek nevezte a szenteket, akik mindig élők és időszerűek, nem vesztenek értékükből. Életük olyan, mint egy katekizmus képekben, annak az örömhírnek az illusztrációja, amelyet Jézus hozott az emberiségnek: Isten a mi Atyánk, és mindenkit hatalmas szeretettel és végtelen gyengédséggel szeret. Végül Ferenc pápa a szentek humoráról is szólt. Tudni kell humorosan élvezni az életet, mert megnevetteti és megkönnyíti a lelket. Elmondta, hogy immár 40 éve naponkénti imája Morus Szent Tamás egyik jóízű fohásza: „Uram, adj nekem jó emésztést és egy kis emészteni valót is! – majd Szűz Mária anyai közbenjárását kérve megáldotta a híveket.