Jézus az Atya irgalmas szeretetének tüzét hozta el nekünk – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vertse Márta - Vatikán
Ha befogadás helyett zárt ajtókat találunk, ne válasszuk a harag, a bosszúállás útját, hanem haladjunk előre türelemmel, önuralommal. Ahhoz, hogy növekedjen a földön az Atya irgalmas szeretetének tüze, amelyet Jézus hozott el nekünk, szükség van kitartásra, állhatatosságra, bűnbánó lelkületre – magyarázta Ferenc pápa az evangélium tanításához fűzve gondolatait.
Szilárd elhatározással kövessük Jézust
A vasárnapi evangéliumi szakasz egy fordulópontról beszél nekünk: „Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, (Jézus) szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy” (Lk 9,51). Kezdetét veszi a „nagy utazás” a szent város felé, amelyhez különleges elhatározásra van szükség, mert ez az utolsó út. A tanítványok, még túlságosan világias lelkesedéssel telve, arról álmodoznak, hogy a Mester a diadal felé indul; Jézus azonban tudja, hogy Jeruzsálemben a visszautasítás és a halál vár rá (vö. Lk 9,22.43b-45); tudja, hogy sokat kell szenvednie és mindez szilárd elhatározást igényel. Jézus határozott léptekkel megy Jeruzsálem felé és nekünk is ugyanezt a szilárd elhatározást kell választanunk, ha Jézus tanítványai kívánunk lenni – hangsúlyozta a pápa. Miből áll ez az elhatározás? – tette fel a kérdést, majd hozzáfűzte: nekünk komolyan, igazi elhatározással kell Jézus tanítványainak lennünk, nem lehetünk ún. „rózsavíz keresztények” – idézett egy idős asszonytól hallott kifejezést, ami egy látszólag megnyerő, de pusztán csak hozzávetőleges, felületes viselkedésre utal. Nekünk határozott keresztényeknek kell lennünk és ennek megértésében segít az epizód, amelyet Lukács evangelista közvetlenül ezután beszél el – magyarázta Ferenc pápa.
Az Atya irgalmas szeretete tüzének növeléséhez türelemre van szükség
A szamáriaiak egy faluja, miután megtudták, hogy Jézus Jeruzsálembe, egy rivális városba tart, nem fogadja be őt. Jakab és János apostolok, felháborodva azt javasolják Jézusnak, hogy büntesse meg ezeket az embereket, hívja le az égből a tüzet. Jézus nemcsak, hogy nem fogadja el a javaslatot, de szemrehányást tesz a két testvérnek. Be akarják őt vonni bosszúálló vágyukba és Ő ezt nem fogadja el. A „tűz”, amelynek elhozataláért a földre jött, (vö. Lk 12,49), az Atya irgalmas szeretete. És ahhoz, hogy ez a tűz növekedjen, szükség van türelemre, állhatatosságra, bűnbánó lelkületre.
Ne várjunk emberi elismerést jócselekedeteinkért
Jakab és János azonban hagyták, hogy magával ragadja őket a harag – mutatott rá a pápa. Ez gyakran velünk is előfordul, amikor, bár jót teszünk, talán áldozatok árán is, befogadás helyett zárt ajtót találunk. Ilyenkor harag tölt el bennünket: még Istent magát is bepróbáljuk vonni, égi büntetésekkel fenyegetőzve. Jézus ezzel szemben egy másik utat követ, nem a harag, hanem a szilárd elhatározás útját, amely távolról sem jelent keménységet, hanem nyugalmat, türelmet, nagy tűrőképességet foglal magába, anélkül, hogy a legcsekélyebb módon lazítaná a jócselekedetekre való elkötelezettséget. Ez a létmód nem jelent gyengeséget, hanem éppen ellenkezőleg, nagy belső erőt mutat. Az ellentmondásos helyzetekben könnyű, ösztönös a haragnak engedni. Ami nehéz az az önuralom, mint ahogy Jézus példája mutatja, és ahogy az evangélium mondja, elindult egy másik falu felé. Ez azt jelenti, hogy amikor bezártságokkal találkozunk, másfelé kell fordulnunk, hogy jót tegyünk, vádaskodás nélkül. Jézus segít nekünk, hogy derűsek legyünk, elégedettek a megtett jóval, amiért nem várunk emberi jóváhagyást.
Mária segítségével maradjunk meg mindvégig Jézus szeretetében
Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon mi hol tartunk, hányadán állunk? – buzdított rá a pápa. Vizsgáljuk meg, hogy szembesülve az ellentmondásos helyzetekkel, értetlenségekkel, az Úrhoz fordulunk-e, kérjük-e szilárdságát, hogy jót tegyünk? Vagy a tapsokban keresünk megerősítést és végül megkeseredettek, haragtartók leszünk, amikor nem halljuk őket? Olykor azt gondoljuk, hogy lelkesedésünket a jó ügy iránti igazságérzet táplálja, de valójában legtöbbször nem másról van szó, mint büszkeségről, ami gyengeséggel, gyanakvással és türelmetlenséggel párosul. Kérjük akkor Jézustól az erőt, hogy olyanok legyünk, mint Ő, hogy szilárd elhatározással kövessük Őt, hogy ne legyünk bosszúállók és türelmetlenek, amikor nehézségek jelentkeznek, amikor a jó szolgálatának szenteljük magunkat és a többiek nem értik meg, sőt leértékelnek bennünket. Ilyenkor őrizzük meg a csendet és haladjunk tovább előre – buzdított rá a pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva zárta beszédét: „Szűz Mária segítsen nekünk, hogy magunkévá tegyük Jézus szilárd elhatározását, hogy mindvégig megmaradjunk a szeretetben”.
