Pápai Motu Proprio a törvénykönyvekben növeli a helyi egyházak egyes hatásköreit

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

„Az egyetemes Egyház fegyelmének egységét garantáló kódex rendelkezései tekintetében egyes hatásköröknek az egyházak és a helyi egyházi intézmények végrehajtó hatalmához való hozzárendelése megfelel a közösség egyházi dinamikájának és növeli a közelség értékét. Az egészséges decentralizáció csak kedvez ennek a dinamikának, anélkül, hogy az egyház hierarchikus dimenzióját veszélyeztetné”.

„Ezért az egyházi kultúra és az egyes kódexek jogi gondolkodásmódja figyelembe vételével a pápa célszerűnek tartja, hogy egyes témakörökben módosítsa az eddig hatályos jogszabályokat, megfelelő hatáskörök hozzárendelésével. Célja tehát mindenekelőtt a püspökök kollegiális és lelkipásztori felelősségtudatának az erősítése az egyházmegyék, eparchiák, püspöki konferenciák, keleti hierarchikus struktúrák, legfőbb szerzetes-elöljárók szintjén, illetve további célja még az ésszerűség és a hatékonyság előmozdítása.

Ezek a szabályozási változások még inkább tükrözik az Egyház közösen megosztott és plurális egyetemességét, amely magában foglalja a különbségeket anélkül, hogy egységesítené azokat, ugyanakkor – az egység tekintetében – Róma püspöke szolgálatának garantálásával. Egyidejűleg bátorítja a helyi hatóság lelkipásztori tevékenységének gyorsabb hatékonyságát, amelyet az is elősegít, hogy nagyon közel van az ezt igénylő emberekhez és helyzetekhez”.

Mindezeket figyelembe véve Ferenc pápa apostoli levele a kánonjogi kódex és a keleti egyházak kódexének tíz témájában rendelkezik módosításokról:

Egyházmegyeközi szeminárium felállítása és alapszabálya tekintetében az Apostoli Szentszék részéről az eddigi „jóváhagy” kifejezést a „megerősít” kifejezéssel helyettesíti (CIC 237 §2).

A püspöki konferencia által kibocsátott papnevelési szabályzatot (Ratio) az Apostoli Szentszék részéről az eddigi „jóváhagy” kifejezést a „megerősít” kifejezéssel helyettesíti (CIC 242 §1).     

Minden klerikusnak inkardinálódnia kell egy részegyházba, vagy egy személyi prelatúrába, vagy a megszentelt élet valamely intézményébe, vagy valamilyen erre jogosult társaságba - illetve az új rendelkezés szerint – akár egy nyilvános papi társulatba, amely az Apostoli Szentszéktől erre joghatóságot szerzett, tehát elöljáró nélküli és kóbor klerikusok egyáltalán nem lehetnek (CIC 265 § és CCEO 357 §1).   

A megszentelt élet formáihoz tartozó szüzek rendjének területi elismerése és felállítása tekintetében egyházmegyei szinten a megyéspüspök, nemzeti szinten a püspöki konferencia illetékes a saját területén (CIC 604 §).

Örök fogadalmas szerzetesek súlyos okból történő exklausztrációja esetében az új szabály: Örök fogadalmasnak a legfőbb elöljáró tanácsának beleegyezésével, súlyos okból engedélyezheti az exklausztrációt, de legfeljebb öt évre, és ha klerikusról van szó, annak a helyi ordináriusnak az előzetes beleegyezésével, akinek a területén az illetőnek tartózkodnia kell. Az engedély meghosszabbítása vagy öt évnél hosszabb időre szóló engedély megadása egyedül a Szentszéknek, vagy egyházmegyei jogú intézmény esetén a megyéspüspöknek van fenntartva.  (CIC 686 §  és CCEO 489 §). A keleti kódex így fogalmaz: Az eparcha püspök csak öt évre szóló engedélyt adhat.

Aki ideiglenes fogadalmának lejárta előtt súlyos okból kéri, hogy az intézményt elhagyhassa, pápai jogú intézményben a legfőbb elöljáró – tanácsának beleegyezésével adott – engedélye alapján teheti ezt; a sui iuris kolostorokban az engedély érvényességéhez szükséges, hogy megerősítse annak a háznak a püspöke is, amelyhez az illető tartozik (CIC 688 §2).

A püspöki konferencia feladata, hogy ha hasznosnak látszik, gondoskodjék területe számára hittankönyvek kiadásáról az Apostoli Szentszék „megerősítésével”, szól az új szabály, a korábbi „előzetes jóváhagyás” elhagyásával (CIC775 §2).

Végül a misekötelezettségek leszállítását, melyet csak megfelelő és szükséges okból szabad megtenni, a megyéspüspök vagy a megszentelt élet intézménye vagy az apostoli papi élet  társasága legfőbb elöljárója hatáskörébe utalja, szemben a korábbi rendelkezéssel, mely azt az Apostoli Szentszéknek tartotta fenn (CIC 1308).

A Motu Proprio új rendelkezései ez év február 15-ével léptek érvénybe.