Őrizzük kincsként Isten jeleit életünkben – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

A kánai menyegző közismert jelenete, amikor Jézus a vizet borrá változtatja, felébreszti a hitet tanítványaiban, akik felismerik benne Isten szeretetének jelenlétét – fejtette ki tanításában a pápa, hangsúlyozva, hogy az epizód nem a gesztus hatalmára, hanem az azt kiváltó szeretetre kívánja felhívni a figyelmet.

A kánai menyegző „jelének” evangéliumi értelmezése

A mai evangéliumi szakasz a kánai menyegző epizódját beszéli el, amikor Jézus a vizet borrá változtatja a házastársak nagy örömére – kezdte beszédét a pápa, idézve a leírás befejező szavait: „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). A pápa megjegyezte, hogy János evangelista nem csodáról beszél, vagyis nem egy nagyhatású és rendkívüli tényről, amely csodálatot ébreszt. Azt írja, hogy Kánában egy jel történik, amely felkelti a tanítványok hitét. Feltehetjük tehát a kérdést: mi a „jel” az evangélium szerint?

Isten szeretete mindig közeli, gyöngéd és együttérző

A jel Isten szeretetét tárja fel, olyan előjel, amely a figyelmet nem a gesztus erejére, hanem az azt kiváltó szeretetre hívja fel. Megtanít nekünk valamit Isten szeretetéről, amely mindig közeli, gyöngéd és együttérző – magyarázta Ferenc pápa. Az első jelre éppen akkor kerül sor, amikor az esküvőjét ünneplő jegyespár bajban van életük legfontosabb napján. Az ünnep kellős közepén hiányzik egy alapvető elem, a bor és fennáll a veszélye, hogy az öröm kialszik a vendégek bírálatai és elégedetlensége közepette. Képzeljük csak el, hogy hogyan folytatódhat egy esküvői lakoma pusztán vízzel! Rettenetes, milyen rossz fényt vetne a vőlegényre és a menyasszonyra! – mondta napjainkra alkalmazva a kánai menyegzőn történteket Ferenc pápa.

Jézus a rejtettségben szolgál bennünket

Folytatva az evangéliumi szakasz elemzését, ezután Mária szerepére mutatott rá. A problémát a Szűzanya veszi észre és tapintatosan jelzi Jézusnak. Ő pedig feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül lép közbe. Minden titokban, a „színfalak mögött” zajlik. Jézus azt mondja a szolgáknak, hogy töltsék meg a kőkorsókat vízzel, ami borrá változik. Így cselekszik Isten, közelséggel és diszkréten. Jézus tanítványai pedig a következőket vonják le a gesztusból: látják, hogy Jézusnak köszönhetően még szebb lett a menyegző. És látják Jézus cselekvési módját is, ezt a rejtett szolgálatot – ilyen Jézus: segít nekünk, a rejtettségben szolgál bennünket. A dicséreteket a vőlegény kapja a jó borért, senki sem veszi észre, hogy mi történt, csak a szolgák tudják. Így kezd kifejlődni bennünk a hit csírája, vagyis hiszik, hogy Jézusban jelen van Isten, Isten szeretete.

Hagyjuk, hogy meghódítsa szívünket Isten szeretete

A pápa hangsúlyozta: jó belegondolni, hogy Jézus első jele nem egy rendkívüli gyógyulás vagy egy csodás jelenség a jeruzsálemi templomban, hanem egy olyan gesztus, amely a hétköznapi emberek egyszerű és konkrét szükségletét elégíti ki, egy házi, otthonias gesztus, egyfajta „lábujjhegyen” érkező diszkrét, csöndes csoda. Jézus készen áll, hogy segítsen nekünk és felemeljen bennünket. És ha figyelmesek vagyunk ezekre a „jelekre”, akkor meghódít bennünket szeretete és tanítványaivá válunk.

Jézus öröme teljes, nem „felhigított” öröm

Ferenc pápa ezután a kánai jelnek egy másik megkülönböztető vonására mutatott rá. A bor, amit a menyegző végén szolgáltak fel, kevésbé volt jó minőségű; ma is így csinálják, az emberek a végén már nem tudják olyan jól megkülönböztetni a jó bort a kissé vizezett bortól. Jézus azonban úgy cselekszik, hogy az ünnep a legjobb borral végződjön. Jelképesen ez azt fejezi ki, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk, azt akarja, hogy boldogok legyünk.  Nem szab határokat és nem kér kamatot tőlünk. Jézus jelében nincs helye másodlagos szándékoknak, a házaspárral szembeni követeléseknek. Az öröm, amelyet Jézus a szívekben hagy, teljes és önzetlen öröm, nem egy vizezett öröm!

Fedezzük fel életünkben Isten diszkrét jeleit

Ferenc pápa ekkor a következő gyakorlatot javasolta, amely jót tesz mindannyiunknak. Próbáljunk meg kutatni emlékeink között, keresve a jeleket, amelyeket az Úr az életünkben véghez vitt. Tegyük fel a kérdést: melyek azok a jelek, amelyeket az Úr valósított meg életemben? Melyek az utalások jelenlétére? Jelek, amelyeket azért tett, hogy megmutassa nekünk szeretetét. Gondoljunk arra a nehéz pillanatra, amelyben Isten lehetővé tette, hogy megtapasztaljuk a szeretetét. Milyen tapintatos és gondos jelekkel éreztette gyöngédségét? Mikor éreztem közelebb az Urat, mikor éreztem gyöngédségét, együttérzését? Mindannyiunk történetében vannak ilyen pillanatok. Keressük meg azokat a jeleket, emlékezzünk. Hogyan fedeztem fel Isten közelségét? Hogyan maradt meg a szívemben a nagy öröm? – tanácsolta Ferenc pápa, majd arra buzdított, hogy éljük át újból azokat a pillanatokat, amikor megtapasztaltuk Isten jelenlétét és Mária közbenjárását. Ő, az Anya, aki mindig figyelmes, mint Kánában, segítsen bennünket, hogy Isten jeleit kincsként őrizzük életünkben – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa a Szűzanyához intézett fohászával.