Isten Világossága belépett a világ sötétségébe – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vertse Márta - Vatikán
János evangéliumának prológusából kiindulva a pápa az Ige és a test, a világosság és a sötétség ellentétét elemezte, arra szólítva fel, hogy Isten szemszögéből nézve tekintsünk a dolgokra, hívjuk meg hivatalosan Jézust életünkbe.
Jézus megtestesülése Isten és az ember találkozása
A vasárnapi evangéliumi szakaszban van egy gyönyörű mondat, amelyet minden Úrangyalakor elimádkozunk, és amely egymagában kinyilatkoztatja Karácsony értelmét: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott” (Jn 1,14) – kezdte beszédét a pápa, majd arra mutatott rá, hogy ha belegondolunk, ezek a szavak egy paradoxont tartalmaznak. Két, egymással ellentétes valóságot kapcsolnak egybe: az Igét és a testet. Az „Ige” azt jelöli, hogy Jézus az Atya örök Szava, végtelen, amely mindig is létezett, minden teremtett dolog előtt. A „test” pedig éppen a mi teremtett valóságunkat jelöli, ami törékeny, korlátozott, halandó. Jézus előtt két külön világ létezett: a Menny, szemben a földdel, a végtelen, szemben a végessel, a szellem, szemben az anyaggal. És van egy másik ellentét is János evangéliumának prológusában, a világosság és a sötétség. Jézus, Isten világossága belépett a világ sötétségébe. A pápa kifejtette, hogy Isten a világosság: Őbenne nincs homály; bennünk azonban sok homályosság van. Most Jézussal találkozik a Világosság és a sötétség: szentség és vétek, kegyelem és bűn. Jézus, Jézus megtestesülése a találkozási hely Isten és az emberek, a kegyelem és a bűn között.
Jézus, a Jó Pásztor eljön hozzánk, hogy osztozzon életünkben
A pápa feltette a kérdést: mit akar hirdetni az evangélium ezekkel a polaritásokkal? Egy csodálatos dolgot: Isten cselekvésének a módját. A mi gyarlóságunkkal szemben az Úr nem hátrál meg. Nem marad meg áldott örökkévalóságában és végtelen világosságában, hanem közel jön hozzánk, testté lesz, alászáll a sötétségbe, számára idegen vidékeken lakik. És miért teszi ezt Isten? Miért száll le hozzánk? Azért teszi ezt, mert nem törődik bele abba a ténybe, hogy mi eltévelyedhetünk, eltávolodva Tőle, távol az örökkévalóságtól, távol a világosságtól. Íme Isten műve: eljön közénk. Ha méltatlannak tartjuk magunkat, ez nem tartja őt vissza. Akkor sem fárad bele, hogy keressen minket, ha visszautasítjuk őt. Akkor is inkább eljön hozzánk, ha nem vagyunk készek és készségesek, hogy befogadjuk. És ha bezárjuk előtte ajtónkat, Ő vár. Mert éppen ő a Jó Pásztor. És melyik a Jó Pásztor legszebb képe? Az Ige, aki megtestesült, hogy osztozzon életünkben. Jézus a Jó Pásztor, aki eljön, hogy keressen minket, ahol vagyunk: problémáinkban, nyomorúságunkban – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Isten velünk és bennünk akar lakni
Utalt arra, hogy gyakran távol tartjuk magunkat Istentől, mert azt gondoljuk, hogy nem vagyunk rá méltók, vagy más okok miatt. Ez igaz. De Karácsony ünnepe éppen arra hív minket, hogy a dolgokat Isten szemszögéből tekintsük, aki meg kíván testesülni. A pápa a következő tanácsokkal fordult a hívekhez: „Ha úgy tűnik számodra, hogy szívedet túlságosan beszennyezte a gonosz, túlságosan rendezetlen, akkor se zárkózz be, ne félj: Ő eljön. Gondolj a betlehemi istállóra. Jézus ott született, abban a szegénységben, hogy azt mondja: nem fél, hogy meglátogassa szívedet, nem fél attól, hogy egy elhanyagolt életben lakjon”. Ferenc pápa itt a lakni szóra hívta fel a figyelmet: „a mai evangéliumi szakasz a lakni igét használja, hogy a következő valóságot fejezze ki: egy teljes osztozást, nagy meghittséget. Ezt akarja Isten: velünk akar lakni, bennünk akar lakni, nem akar távol maradni tőlünk”.
Isten azért jött el, hogy meggyógyítson bennünket bűneinktől
A pápa ezután saját magának és mindnyájunknak feltette a kérdést: akarunk-e Istennek helyet csinálni? Szavakban igen, senki nem mondaná azt, hogy “Én nem”, de vajon konkrétan? Talán vannak az életünknek olyan aspektusai, amelyeket magunk számára tartunk fenn, exkluzív, kizárólagos belső helyeken, ahol félünk, hogy behatol az evangélium, ahová nem akarjuk Istent a középpontba helyezni. Ferenc pápa a konkrétságra buzdította a híveket. Vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a benső dolgaink, amelyekről úgy hisszük, hogy Istennek nem tetszenek? Melyik az a hely, amelyet csak saját magunknak tartunk fenn, és nem akarjuk, hogy Isten oda menjen? Mindnyájan legyünk konkrétak és válaszoljunk ezekre a kérdésekre. Mindenkinek meg vannak a bűnei, nevezzük őket nevükön. Isten nem ijed meg bűneinktől: azért jött el, hogy meggyógyítson bennünket. Legalább mutassuk meg neki bűneinket, hogy lássa őket. Legyünk bátrak és mondjuk ezt: „Uram, én ilyen helyzetben vagyok, nem akarok változtatni ezen. De te, légy szíves és ne távolodj el nagyon”. Szép ez az ima – mondta a pápa, majd hozzátette: „Legyünk őszinték ma”.
Hívjuk meg Istent életünk homályos területeire is
Ferenc pápa ezután a következőket javasolta: ebben a karácsonyi időszakban jót tesz nekünk, hogy éppen ezeken a helyeken fogadjuk be az Urat. Hogyan? Például a jászol előtt állva, mert Jézust mutatja, aki eljön, hogy egész konkrét, mindennapi életünkben lakjon, ahol nincs minden rendben, ahol olyan sok probléma van – néhány a mi hibánkból, néhány mások hibái miatt – és Jézus eljön. A pápa a képzeletbeli jászlat szemlélve így folytatta: „Látjuk a pásztorokat, akik keményen dolgoznak, Heródest, aki az ártatlanokat fenyegeti, nagy szegénységet… De mindezek közepében, olyan sok probléma, a mi problémáink közepében is ott van Isten, aki velünk akar lakni. És várja, hogy bemutassuk neki helyzeteinket, amelyekben élünk. Akkor ott a jászol előtt beszéljünk Jézusnak konkrét történeteinkről. Hívjuk meg őt hivatalosan életünkbe, különösen a homályos területekre. Mondjuk ezt: „Nézd Uram, ott nincs fény, nem jut el oda az áram, de kérlek, ne nyúlj hozzá, mert nincs kedvem felhagyni ezzel a helyzettel”. Beszéljünk világosan, konkrétan homályos zónáinkról, „belső istállóinkról”, amelyekkel mindnyájan rendelkezünk. És félelem nélkül mondjuk el neki korunk szociális és egyházi problémáit, személyes problémáinkat is, a legcsúnyábbakat is: Isten szeret istállónkban lakni” – fejezte be az Úrangyala előtt mondott beszédét Ferenc pápa, majd így fohászkodott a Szűzanyához: „Isten Anyja, akiben az Ige megtestesült, segítsen minket az Úrral való nagyobb meghittség ápolásában”.
Az Úr a mi erőnk és reménységünk
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt római híveket, az olasz és külföldi zarándokokat, közöttük a nemzeti zászlóikat lengető lengyel, brazil, uruguayi, argentin, paraguayi, kolumbiai, venezuelai csoportokat. Az év első vasárnapján a pápa megismételte jókívánságait arra buzdítva a híveket, hogy az örömteli és szomorú pillanatokban bízzák magukat az Úrra, aki a mi erőnk és reménységünk. Ne feledkezzünk el meghívni az Urat valóságunkba, bármennyire is csúnya az, mint egy istálló: „Uram, nem szeretném, hogy belépj, de nézd meg, maradj közelemben”.
