Egy hős jezsuita pap – Frank Vajda professzor, holokauszt túlélő hálás visszaemlékezése

Vertse Márta – Vatikáni Rádió

Ma is tudom azt a nevet, amelyet akkor kaptam

Egy felfedezés, 72 évvel az esemény után hozzájárul a történethez, amely arról szól, hogy hogyan mentették meg életeinket – olvassuk a bevezető mondatban. Az 1935. október 14-én született Vajda professzor utal egy korábbi önéletrajzi írására, amelyben már felidézte rendkívül intelligens és leleményes Édesanyjának azokat az elterelő intézkedéseit, amelyekkel fia túlélését kívánta biztosítani, akkor is, ha saját túlélése egyre nehezebbnek tűnt. „Csak nyolcéves voltam abban az időben. Édesanyám beszerzett hamis, úgynevezett ariánus papírokat. Már nem emlékszem, hogy születési bizonyítványok vagy keresztlevelek voltak. De ma is tudom azt a nevet, amelyet akkor kaptam. Tudtam, hogyan kell kibetűzni, bár már nem tudom felidézni a születés idejét és helyét, amelyeket az egyoldalas dokumentum feltüntetett. Hamisak voltak abban az értelemben, hogy nem a mi adataink voltak, ugyanakkor hitelesek voltak abban az értelemben, hogy hiteles volt a dokumentum kibocsátásának időpontja, a kibocsátó hatóság, a szöveg és a tartalom megfelelt a törvénynek. „Hiteles” hamis papírok voltak.

Raile Jakab atya a legnagyobb elismerésben részesült Izrael részéről

Kinézetre is hitelesek voltak, a dokumentumot kiváló minőségű papíron állították ki hivatalos nyomtatással és formátumban, az akkori követelményeknek megfelelően. Egyszer, legfeljebb kétszer láthattam a papírt, de a rajta lévő névre világosan emlékszem: „Raile Endre Kálmán László”. Ezt hangsúlyoznom kell, mivel azt lehetne hinni, hogy egy kitalált történetről van szó. Egyfajta ösztönös megérzésből elhatároztam, hogy megkeresem a nevet az interneten.

A Google-ban rábukkantam a Raile névre és ez a felfedezés villámcsapásként érintett. Kiderült, hogy egy hős jezsuita papot hívtak Raile Jakabnak, aki több mint száz zsidót rejtegetett a holokauszt idején Magyarországon. Szembeszállt a nyilasokkal, megtagadta nekik, hogy belépjenek az egyház védett házaiba. Amikor félre taszították, figyelmeztette a zsidókat, hogy bújjanak el, ő pedig nyugodtan végig vezette a házban a potenciális gyilkosokat. Levitte őket a szenespincébe is, ahol a zsidók rejtőztek és figyelmeztette a nácikat, hogy ne lélegezzék be a levegőt, mert a szénfüst halálos. A nyilasok elmenekültek, anélkül, hogy folytatták volna a házkutatást. Raile Jakab atya a halálos veszélyben lévő zsidóknak hamis papírokat osztogatott, bizonyítványokat hamisított. A legnagyobb elismerésben részesült Izrael részéről, megkapta a „Világ Igaza” kitüntetést, amiért saját életét kockáztatta, hogy zsidó életeket mentsen meg”.

Frank Vajda professzor hozzáteszi, hogy szokatlan, nem magyar hangzású névről van szó, soha nem hallott ilyen névről sem azelőtt, sem azóta, csak azon a papíron látta, amely megmentette az életét. Több mint valószínű, hogy Édesanyja magától Raile atyától szerezte be a papírt, és „ez a csodálatos ember” – folytatja visszaemlékezésében Vajda professzor – valószínűleg a hitelesség és a biztonság kedvéért használhatta saját családtagjainak a nevét, hogy adott esetben, ha a papír tulajdonosait elfogták volna, felelősséget vállalhatott volna értük, mondván, hogy saját unokaöccséről vagy egyéb rokonáról van szó”.

Amikor a Sors ismét közbelépett

Mivel Raile atyának nincsenek leszármazottai és 1949-ben halt meg, valószínűleg már nem lehet kikutatni, hogy mi is történt 1944-ben. Ezért Vajda professzor úgy érzi, hogy rendkívüli szerencsében volt része, mivel annak idején Raul Wallenbergen kívül egy másik nagy életmentő segítségében részesülhetett. Az azóta elmúlt hosszú évtizedek távlatából már lehetetlennek tűnt, hogy Raile életének újabb részleteit ismerhesse meg, amikor a sors ismét közbelépett.

2017 augusztusában a melbourne-i magyar professzor Wallenberg Napra kapott meghívást Svédországba. A program szerint egy sétán vett részt Raoul nyomában, majd a külügyminisztériumban rendezett ünnepségre volt hivatalos, ahol találkozott Baránszki Tiborral, aki szintén együttműködött Angelo Rotta nunciussal, Gennaro Verolino nunciatúrai titkárral, Per Anger, Lutz és más vatikáni zsidómentőkkel. Birtokában volt XII. Piusz pápa egyedülállónak számító akkreditációs levelének is. Vajda professzor legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy Baránszki Tibor, akit 1979-ben szintén megkapta a Világ Igaza kitüntetést, ismerte személyesen Raile atyát. Egy héttel később, amikor már visszatért Ausztráliába, Baránszki üzenetben értesítette arról, hogy felvette a kapcsolatot a budapesti jezsuitákkal, valamint a rend bostoni központjával, ahol Raile atya a háború után élt 1949-ben tragikus motorbalesetben bekövetkezett haláláig.

2018-ban a budapesti Párbeszéd Háza, a magyar jezsuiták lelkiségi és kulturális központja megjelentette magyarul a Bostoni Egyetem Keresztény-Zsidó Tanulmányi Központja által 2016-ban kiadott füzetet, amelyet, „Aki megment egy életet, egész világot ment meg” címmel Raile Jakab atya emlékének szentelt. (A Dedication Honoring Fr. Jakob Raile, S.J.) 1991. február 27-én a Jad Vasem intézet a Világ Igaza címmel ismerte el Raile Jakab embermentő tevékenységét, rajta kívül még tizenhárom jezsuita kapta meg ezt a címet. A bostoni jezsuiták 2015-ben sírköve mellett elhelyeztek egy emléktáblát, mely a Világ Igaza címéről emlékezik meg.

Márványtábla és bronzplakett hirdeti a megmentők és a megmentettek emlékét

A budapesti VIII. kerületben lévő Mária utcai jezsuita rendház 1944. október 15., a nyilas hatalomátvétel után játszott szerepet az embermentésben; szenespincéjében közel 200, nagyobbrészt zsidó származású ember talált menedékre és oltalomra. A menekültek mentésében különösen három jezsuita játszott kiemelkedő szerepet: Jánosi József, Raile Jakab és Reisz Elemér. Az emlékükre 2009-ben elhelyezett fehér márványtábla jobb oldalán bronz dombormű látható, amely az altemplomot ábrázolja benne az elrejtett menekültekkel.

A Jézus Szíve templom Mária utcai bejáratánál elhelyezett emléktáblán a következő felirat olvasható a Máté evangéliumából vett szavak nyomán: „Üldözött voltam és elrejtettetek” (Mt 25,35-36 után). Hálával emlékezünk a bátor és igaz jezsuitákra, akik a II. világháború embertelenségei idején az üldözötteket, főként zsidókat és katonaszökevényeket a Jézus Szíve templom pincéjében elrejtették. Az önálló Magyar Jezsuita Rendtartomány fennállásának és a Jézus Szíve templom felszentelésének centenáriuma évében. 2009.”

A „The Australian Jewish News” – „Ausztráliai Zsidó Hírek” hírportál Raoulra emlékezve…című cikkében olvastuk, hogy a COVID-korlátozások miatt az évente megrendezésre kerülő Raoul Wallenberg Megemlékezést idén január 16-án, vasárnap délelőtt Zoomon keresztül tartották. Frank Vajda professzor, a melbourne-i Szent Vince kórház (St. Vincent’s Hospital) neurológusa két videót mutatott be Wallenberg életével és munkásságával kapcsolatban. Vajda professzor, akinek életét gyermekkorában, 1945-ben Wallenberg mentette meg, az azóta eltelt évtizedeket a hős diplomata megemlékezésének szentelte.