Keresés

Vatican News
Szerdai általános kihallgatás a VI. Pál aulában   Szerdai általános kihallgatás a VI. Pál aulában   (Vatican Media)

A Pápa katekézise: Az Európa szívében tett utam során gyakran gondoltam az alapítókra

A pápalátogatások régi hagyományát követve Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás során tartott katekézisében áttekintette és kiértékelte múltheti budapesti és szlovákiai útját. Elégedetten nyugtázta, hogy nagy volt a részvétel az eucharisztikus kongresszus zárószentmiséjén. Innét az „Eucharisztia imádásának” a légköréből lépett tovább a „szlovák népi vallásosság” világába. Egész útját tömören így foglalta össze: „az imádság zarándoklata, a gyökerekig eljutó zarándoklat és a reménység zarán

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Nagy volt a részvétel a budapesti szertartáson

Látogatásom első állomása Budapest volt, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséje, amelyet a járvány miatt pontosan egy évvel elhalasztottak. Nagy volt a részvétel ezen a szertartáson – kezdte beszédét a pápa. Isten szent népe az Úr napján gyűlt össze az Eucharisztia misztériuma előtt, amelyből folyamatosan megszületik és amelyben újjászületik. Az ünneplést átölelte az oltár fölé függesztett kereszt, hogy ugyanazt az irányt mutassa, amelyet maga az Eucharisztia jelez, vagyis az alázatos és önzetlen szeretet útját, a mindenki iránti nagylelkű és tiszteletteljes szeretet útját, a hit útját, amely megtisztít a világiasságtól és az igazán lényegeset mutatja nekünk. Ez a hit mindig megtisztít bennünket és eltávolít minket a világiasságtól, amely mindannyiunkat tönkretesz: ez egy féreg, amely belülről pusztít.

Az életünk legyen imádás, imádság, úton-járás, zarándoklás és bűnbánat!

Az imádság zarándoklata a Fájdalmas Szűzanya ünnepén ért véget Szlovákiában. A sasvári Hétfájdalmú Szűzanya kegyhelyén Isten gyermekeinek nagy népe sereglett a Szűzanya ünnepére, amely egyben nemzeti vallási ünnep is. Utam tehát az imádság zarándoklata volt Európa szívében, amely imádással kezdődött és a népi vallásossággal ért véget. Imádkozni, hiszen Isten népe mindenekelőtt erre hivatott: imádni, imádkozni, úton járni, zarándokolni, bűnbánatot tartani és mindezekben megérezni azt a békét és örömet, amelyet az Úr ad nekünk. Életünk legyen imádás, imádság, úton-járás, zarándoklás és bűnbánat – foglalta össze röviden a pápa.  

Európában legyengítik Isten jelenlétét régi és új ideológiák furcsa, de valóságos egyvelegével

Különös jelentősége van ennek az európai földrészen, ahol Isten jelenlétét lefokozzák, ezt látjuk napról napra, amint Isten jelenlétét legyengítik („felvizezik”) a fogyasztás és annak az egyedüli eszmének a „kipárolgásai”, melyek régi és új ideológiák furcsa, de valóságos egyvelege. Ez pedig eltávolít bennünket az Úrtól, az Istentől való családias kapcsolattól. A gyógyulást ebben az esetben is az imádság, a tanúságtétel, az alázatos szeretet adja, melyre szükségünk van. Vegyük fel ismét ezt a gondolatot: a keresztény ember a szolgálatra termett. Ezt láttam az Isten szent népével való találkozás során. Egy hűséges népet láttam, amely szenvedett az ateista üldözéstől. Láttam a zsidó testvéreink arcán is, akikkel együtt emlékeztünk a Shoahra. Mert emlékezés nélkül nincs ima. Ez azt jelenti – fejtette ki szabadon a pápa –, hogy az imádságban meg kell emlékeznünk életünkről, népünk életéről és mindazokról, akik elkísértek minket. Ferenc pápa megemlítette egy idős szlovák püspök szavát, aki a diktatúra idején villamosvezető lett, hogy így rejtőzzön el a kommunisták elől, közben titokban folytatta püspöki munkáját, amiről senki nem tudott.  Így van ez az üldöztetésben is. Nincs ima emlékezet nélkül. Az ima, az élet emléke, a nép életének és történetének az emlékezete.

A gyökerek élnek, tele vannak a Szentlélek éltető erejével

Az utazás zarándoklat a gyökerekhez – jelölte meg a pápa értékelője második szempontját. Budapesten és Pozsonyban a püspökökkel való találkozó során kezével érinthette a hit és a keresztény élet gyökereinek hálás emlékét Mindszenty bíboros, Korec bíboros és Boldog Pavel Peter Gojdič püspök példáin keresztül. Ezek a gyökerek a kilencedik századig nyúlnak vissza, Szent Cirill és Metód testvérpár evangelizáló munkájáig. A Szentatya e gyökerek erejét érzékelte Eperjesen a bizánci rítusú isteni liturgia ünneplése során, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén, főként a szívekben visszhangra lelő énekek révén. A pápa többször is hangsúlyozta útja során, hogy ezek a gyökerek mindig élnek, tele vannak a Szentlélek éltető erejével. Szent Cirill és Metód követendő példák, akiktől megtanulhatjuk az evangelizálás lelkületét és módszerét, valamint a polgári elkötelezettséget. A pápa Európa szívében járva – megvallotta – útja során gyakran gondolt az Európai Unió alapító atyáira, ahogy ők azt megálmodták, nem mint ideológiai gyarmatosítás ügynökségét. Az így értelmezett és megélt gyökerek a jövő letéteménye, melyből a remény vastag ágai sarjadnak ki. A gyökerek a mi életnedvünk, amikbe nem rejtőzhetünk el, hanem azokat magunkkal kell vinni, hogy azok által növekedjünk és haladjunk előre, ahogy a vers mondja: „ami a föld fölött virágzik, az mind alulról jön”.

Ezek az országok fiatal párokat és gyermekeket virágoznak, ami a reménység jele    

Utazása harmadik szempontjaként a pápa a reménység zarándokútjáról beszélt. Sok reményt látott a kassai fiatalok szemében. A remény jele volt sok fiatal pár és sok gyermek jelenléte. A pápa arra a demográfiai télre gondolt, amelyet átélünk, míg ezek az országok fiatal párokat és gyermekeket virágoznak, ami a reménység jele, különösen most a világjárvány idején. Külön megemlítette a pápa Boldog Anna Kolesárová tanúságtételét, aki élete árán is megvédte méltóságát az erőszakkal szemben. A pápa sok emberben látott reményt, akik csendben törődnek felebarátjaikkal, utalva a pozsonyi Betlehem Központra, ahol a Szeretet Misszionáriusai befogadják a társadalom leselejtezettjeit, miközben szolgálnak és nagyon sokat imádkoznak. Ők ennek a civilizációnak a hősei – mondta a pápa és tapsot kért számukra az elismerés jeleként. Végül meghatónak nevezte a roma közösséggel való találkozás ünnepét: A romák a mi testvéreink, közel kell lennünk hozzájuk, mint ahogy azt a pozsonyi szalézi atyák teszik. Mindezek a példák az evangéliumi remény jelei, amelyet a pápa az útja során látott. Akkor valósulnak meg és akkor válnak konkréttá, ha együtt cselekszünk, együtt. A remény soha csal meg, de a remény soha nem megy egyedül, hanem csak együtt, közösen. Utolsó gondolata így hangzott: „Az utazás után nagy „köszönet” van a szívemben. Köszönet a püspököknek és a polgári hatóságoknak, köszönet Magyarország elnökének és Szlovákia elnökének. Köszönet a látogatás megszervezése összes munkatársának, a sok önkéntesnek és köszönöm mindazoknak, akik imádkoztak. Kérjük, toldják meg még egy imával, hogy az utazás során elhintett magvak jó gyümölcsöt teremjenek! – kérte és zárta budapesti és szlovákiai útját áttekintő katekézisét Ferenc pápa.

 

             

22 szeptember 2021, 16:21