Keresés

Vatican News
Pápai köszöntés a dolgozószoba ablakából Pápai köszöntés a dolgozószoba ablakából  (Vatican Media)

Kérjük Istent, hogy tisztítsa meg szívünket! - Ferenc pápa Úrangyala imája

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében, az evangéliumi szakaszt elemezve Ferenc pápa arra emlékeztette a híveket, hogy kívülről semmi sem szennyezheti be szívünket, minden rossz gondolat, gonoszság belülről származik. Ezt az igazságot hirdeti Jézus az írástudóknak és a farizeusoknak, akik a külsőségekhez ragaszkodnak.

Vertse Márta – Vatikán

Ne pazaroljuk időnket azzal, hogy állandóan panaszkodunk és mindig mindenért másokat hibáztatunk. Ne szennyezzük be a világot panaszainkkal, hanem fogadjuk meg az első egyházatyák tanácsát, akik az életszentség felé vezető első lépésként önmagunk vádolását jelölték meg – mondta a pápa, megjegyezve, hogy ő maga is ezt az utat járja, amely mindenki javára válik.

Ne a külsőségekre, hanem szívünk megtisztítására összpontosítsunk

Ferenc pápa beszédében utalt rá, hogy az évközi huszonkettedik vasárnapi evangéliumi szakasz néhány írástudót és farizeust mutat be, akik csodálkoznak Jézus magatartásán. Megbotránkoztatja őket, hogy Jézus tanítványai nem végzik el evés előtt a kézmosás hagyományos rítusát. Ezt gondolják magukban: „Ez a viselkedés ellenkezik a vallási gyakorlattal” (vö. Mk 7,2-5). Mi is feltehetnénk a kérdést: Jézus és tanítványai miért hanyagolják el ezeket a hagyományokat? Végül is nem rossz dolgokról van szó, hanem jó rituális szokásokról, egyszerű kézmosásról, mielőtt az ételhez nyúlnánk. Jézus miért nem figyel erre? – kérdezte a pápa, majd válaszában megmagyarázta: azért, mert Jézus számára az a fontos, hogy a hitet visszahelyezze a középpontba és elkerüljön egy kockázatot, amely az írástudókhoz hasonlóan számunkra is érvényes. Az evangéliumban folytonosan látjuk, hogy Jézus a hitet helyezi a középpontba – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd kifejtette: annak a kockázatáról van szó, hogy megtartjuk a külső formaságokat, és háttérbe szorítjuk a hit szívét. Mi is gyakran „kozmetikázzuk” a lelkünket. A külső formaság és nem a hit szíve – ebben áll a kockázat. Egy látszólagos vallásosságnak a kockázata, ami arra összpontosít, hogy külsőleg jól nézzünk ki, miközben elhanyagoljuk a szív megtisztítását. Mindig fennáll annak a kísértése, hogy „lerendezzük Istent” valamilyen külső ájtatossággal, de Jézus nem elégszik meg ezzel az istentisztelettel. Nem a külsőségeket akarja, hanem olyan hitet, amely a szívhez érkezik el – hangsúlyozta a pápa.

A belülről eredő gonoszság teszi tisztátalanná az embert

És valóban, Jézus közvetlenül ezután egy nagy igazságra hívja fel a tömeg figyelmét: „Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné”. Mert „belülről, az ember szívéből származik minden rossz gondolat”. Ezek forradalmi szavak, mert az akkori gondolkodásmód szerint egyes ételek vagy külső kapcsolatok tisztátalanná tehették az embert. Jézus megfordítja ezt a perspektívát: nem az árt, ami kívülről jön, hanem ami bentről születik.

A panaszkodás idővesztegetés

Ezek a gondolatok ránk is vonatkoznak, mivel gyakran úgy véljük, hogy a rossz főleg kívülről jön: mások viselkedéséből, attól, aki rosszat gondol rólunk, a társadalom részéről – állapította meg Ferenc pápa. Milyen gyakran hibáztatjuk a többieket, a társadalmat, a világot mindenért, ami velünk történik! Mindig „mások” a hibásak: az emberek, a kormányzók, a balszerencse és így tovább. Úgy tűnik, hogy a problémák mindig kívülről jönnek. És arra fordítjuk az időnket, hogy másokat vádoljunk; de mások hibáztatásával tölteni az időt, idővesztegetés – hangoztatta Ferenc pápa. Mérgesek, rosszkedvűek leszünk és távol tartjuk Istent a szívünktől. Mint az evangéliumi szakasz emberei, akik panaszkodnak, megbotránkoznak, polemizálnak és nem fogadják be Jézust. Nem lehetünk valóban vallásosak, ha panaszkodunk: a panaszkodás megmérgez, haragra, sértődöttségre, szomorúságra vezet és bezárja a kapukat Isten előtt.

A rosszat mindenekelőtt magunkban küzdjük le

Kérjük ma az Urat, szabadítson meg bennünket attól, hogy másokat hibáztassunk, mint a gyerekek: nem, nem én voltam a másik volt. Kérjük az imában a kegyelmet, hogy ne pazaroljuk az időt azzal, hogy beszennyezzük a világot panaszainkkal, mert ez nem keresztény viselkedés. Jézus inkább arra szólít bennünket, hogy szívünkből kiindulva szemléljük az életet és a világot. Ha magunkba tekintünk, csaknem mindent megtalálunk, amitől kívül undorodunk. És ha őszintén kérjük Istent, hogy tisztítsa meg a szívünket, akkor valóban elkezdhetjük tisztábbá tenni a világot. Mert van egy csalhatatlan módja a rossz legyőzésének: az, hogy saját magunkban kezdjük meg leküzdését.

Tanuljuk meg önmagunkat vádolni

Az első egyházatyák, a szerzetesek, amikor megkérdezték őket, hogy melyik út vezet el az életszentséghez, akkor azt válaszolták, hogy az első lépés önmagunk vádolása: vádold saját magad. Hányan vagyunk képesek, hogy a nap folyamán, egy nap vagy a hét egy percében képesek rá, hogy önmagukat vádolják? „Igen, ez az illető ezt meg ezt tette velem, ez egy barbárság” - gondoljuk magunkban. De én? Én is ugyanezt teszem. Ez egy bölcsesség: megtanulni önmagunkat vádolni. Próbáljátok meg, jót fog tenni – tanácsolta a pápa, megvallva, hogy „nekem jót tesz, amikor képes vagyok rá, mindenkinek jót fog tenni”.

Szűz Mária segítségével tisztítsuk meg a szívünket

Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott: „Szűz Mária, aki szíve tisztasága által megváltoztatta a történelmet, segítsen bennünket, hogy megtisztítsuk szívünket, mindenekelőtt leküzdve azt a bűnös szokást, hogy másokat hibáztatunk és mindenért panaszkodunk”.

29 augusztus 2021, 20:42