Jézus, „az élet kenyere”, szeretetével táplál minket – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta - Vatikán

Jézus nem egy kenyér a többi között, hanem az élet kenyere. Ez a jelkép összefoglalja egész lényét és az Atyától kapott küldetését: saját magát megtörve váljon eledelünkké, hogy örök életünk lehessen. A pápa arra buzdította a híveket, hogy minden nap egy közös családi, baráti étkezésnél hívják meg asztalukhoz Jézust és kérjék áldását az élet konkrét valóságaira, hogy szeretete táplálhassa földi életünk minden megnyilvánulását.

Jézus magára alkalmazza a kenyér szimbólumát

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus tovább prédikál azoknak az embereknek, akik látták a kenyérszaporítás csodáját – kezdte beszédét a pápa.  Arra szólítja fel őket, hogy tegyenek egy minőségi ugrást: miután emlékeztetett a mannára, amellyel Isten csillapította atyáik éhségét hosszú útjuk során a pusztában, Jézus most a kenyér jelképét saját magára alkalmazza. Világosan kimondja: „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,48).

Jézus nélkül csak éldegélünk, nem élünk

A pápa feltette a kérdést: Mit jelent az élet kenyere? Az élethez szükség van a kenyérre. Aki éhes, nem választékos, drága ételeket kér, hanem kenyeret. Aki munkanélküli, nem magas fizetésű állásokat kér, hanem egy munkahelyet, hogy „megkeresse kenyerét” - magyarázta a pápa. Jézus kinyilatkoztatja magát, mint kenyeret, vagyis mint ami szükséges a mindennapi élethez, amely Nélküle nem működik. Nem egy kenyér a sok között, hanem az élet kenyere. Más szóval, mi Jézus nélkül nem élünk, inkább csak éldegélünk: mert egyedül csak Ő táplálja a lelket, csak Ő bocsátja meg azt a rosszat, amit önmagunktól nem tudunk legyőzni, csak Ő érezteti velünk, hogy szeretve vagyunk, még akkor is, ha mindenki kiábrándít bennünket, csak Ő ad erőt ahhoz, hogy szeressünk, csak Ő ad erőt, hogy megbocsássunk a nehézségekben, csak Ő adja meg a szívnek azt a békét, amelyet keres, csak Ő ad örök életet, amikor az élet itt lent befejeződik. Ő az élet alapvető kenyere – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Jézus önmagát adja eledelül az Eucharisztiában

Én vagyok az élet kenyere – mondja Jézus.  Álljunk meg ennél a szép Jézus-képnél – javasolta Ferenc pápa, hozzátéve, hogy Jézus érvelhetett, magyarázhatott volna, de tudjuk, hogy Ő példabeszédeket használ és ebben a kifejezésben: „Én vagyok az élet kenyere”, valóban összefoglalja egész lényét és egész küldetését. Ezt teljes egészében látjuk majd a végén – utalt a pápa az Utolsó Vacsorára. Jézus tudja, hogy az Atya nem csak azt kéri tőle, hogy adjon enni az embereknek, hanem azt kéri tőle, hogy önmagát adja oda, önmagát törje meg, saját életét, saját testét, saját szívét, hogy nekünk életünk lehessen. Ferenc pápa beszédében ezután az Eucharisztia ajándékának csodálatára összpontosított, amelyet az Úr szavai ébresztenek fel bennünk. Ezen a földön ugyanis senki sem válhat táplálékká egy másik ember számára, bármennyire is szereti őt. Isten azonban megtette ezt és ma is megteszi értünk. Újítsuk meg ezt a csodálatot, úgy, hogy imádjuk az élet Kenyerét, mert az imádat, az adoráció az életet ámulattal tölti meg.

Isten belép mindennapi, konkrét életünkbe

A pápa ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy az evangéliumi szakaszban az emberek az ámulat helyett azonban megbotránkoznak, megszaggatják ruhájukat. Azt gondolják: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?” (41-42). Mi is talán megbotránkozunk: kényelmesebb lenne számunkra egy olyan Isten, aki a mennyben van, anélkül, hogy beleavatkozna életünkbe, miközben mi itt lenti ügyeinket intézzük. Azonban Isten emberré lett, hogy belépjen a világ konkrét valóságába, a mi konkrét valóságunkba. Isten emberré lett értem, érted, mindannyiunkért, hogy belépjen életünkbe – hangsúlyozta Ferenc pápa.  És minden érdekli őt életünkből. Mindent elbeszélhetünk neki, érzelmeinket, munkánkat, hogyan telt a napunk, fájdalmainkat, aggodalmainkat, olyan sok mindent. Mindent elmondhatunk neki, mert Jézus bensőséges kapcsolatra kíván velünk lépni. A pápa ezután azt sorolta fel, hogy mi az, amit Jézus nem kíván. Nem akarja, hogy „körítésként” kezeljük Őt, aki a kenyér, hogy elhanyagoljuk, hogy félre tegyük, vagy csak akkor szólítsuk meg, amikor szükségünk van rá.

Minden nap hívjuk meg asztalunkhoz Jézust, az élet kenyerét

Én vagyok az élet kenyere – Jézus szavaira utalva Ferenc pápa arra buzdított, hogy hívjuk meg asztalunkhoz az élet kenyerét. Legalább naponta egyszer sor kerül rá, hogy másokkal közösen étkezünk, talán este a családban, munkával vagy tanulással töltött nap után. Szép lenne, ha mielőtt megtörjük a kenyeret, meghívnánk Jézust, az élet kenyerét, megkérve egyszerűen őt, hogy áldja meg azt, amit tettünk és azt, amit nem sikerült megtennünk. Hívjuk meg Jézust otthonunkba, imádkozzunk „házias” stílusban. Jézus velünk lesz az asztalnál és egy nagyobb szeretettel táplál majd minket.  

Szűz Mária közbenjárásával növekedjünk a Jézussal való barátságban

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa ez alkalommal is Máriához intézett fohásszal zárta: „Szűz Mária, akiben az Ige megtestesült, segítsen minket, hogy nap nap után növekedjünk a Jézussal, az élet kenyerével való barátságban”.

A pápa köszöntései a Mária ima után

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat, a családokat, a plébániai csoportokat a társulatok tagjait. Mindenkinek szép vasárnapot, jó ebédet kívánt és arra kérte a híveket, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.