Keresés

Vatican News
Misekönyv Misekönyv 

Új normák a régi rítusra vonatkozóan, nagyobb a püspökök felelőssége

Ferenc pápa pénteken közzétett egy Motu proprio-t, amelyben felülírja a zsinat előtti misekönyv használatának módozatait: a döntések visszakerülnek a megyés püspökök hatáskörébe. A régi rítusú liturgiához kapcsolódó csoportok nem zárhatják ki a liturgikus reform, a II. Vatikáni Zsinat és a pápák Magisztériumának törvényességét.

Vertse Márta - Vatikán

Ferenc pápa, miután konzultált a világ püspökeivel, elhatározta, hogy módosítja azokat a normákat, amelyek szabályozzák az 1962-es misekönyv használatát, amelyet elődje, XVI. Benedek tizennégy évvel ezelőtt, mint „a római rítus rendkívüli formáját” engedélyezett. Ferenc pápa július 16-án, pénteken közzétette „Traditionis custodes” k. Motu proprio-ját az 1970 előtti római liturgia használatáról. A dokumentumot kísérő levélben Ferenc pápa elmagyarázza döntésének okait. Most felsoroljuk a legfontosabb újdonságokat.

Az egyházmegye élén álló püspök a liturgikus élet vezetője

A zsinat előtti rítus szerinti szertartás szabályozásának a felelőssége ismét a püspökre hárul, aki az egyházmegyei liturgikus élet vezetője: a püspök „kizárólagos illetékessége, hogy engedélyezze az 1962-es Római Misekönyvet (Missale Romanum) az egyházmegyében, követve az Apostoli Szentszék útmutatásait” – határozza meg Ferenc pápa most közzétett Motu proprio-ja. A püspöknek a továbbiakban meg kell győződnie arról, hogy a régi rítus szerint celebráló csoportok „nem zárják ki a liturgikus reform, a II. Vatikáni Zsinat előírásainak és a pápák Magisztériumának érvényességét és legitimitását”.

A püspök jelöli ki a régi rítusú szentmisék bemutatásának a helyét és idejét

A régi rítusú szentmiséket mostantól fogva már nem a plébániatemplomokban mutatják be, hanem a püspök jelöli ki a templomot és a szertartások napjait. Az olvasmányoknak „népnyelven” kell elhangozniuk, a püspöki konferenciák által jóváhagyott fordítást használva. A szertartást a püspök által delegált pap mutatja be. A püspökre hárul az is, hogy ellenőrizze, alkalmas-e vagy sem a régi rítusú szertartások fenntartása, ellenőrizve „tényleges hasznosságukat a spirituális növekedés számára”. Szükséges ugyanis, hogy a szentmise bemutatásával megbízott pap ne csak a liturgia méltó ünneplését viselje szívén, hanem a hívek lelkipásztori és spirituális gondozását is. A püspöknek „gondja lesz rá, hogy ne engedélyezze új csoportok létrehozását” – írja Ferenc pápa.

Engedélyt kell kérni a megyéspüspöktől a régi rítus használatára

A ma közzétett Motu proprio után felszentelt papoknak, akik a zsinat előtti misekönyv szerint szándékoznak celebrálni, „formális kérést kell eljuttatniuk az egyházmegyei püspöknek, akinek, mielőtt engedélyezné kérésüket, konzultálnia kell az Apostoli Szentszékkel”. Miközben azoknak a papoknak, akik már a régi rítus szerint celebrálnak, kérniük kell az egyházmegyés püspöktől az engedélyt, hogy továbbra is használhassák a zsinat előtti misekönyvet. Az Istennek szentelt élet intézményei és az apostoli élet társulatai, amelyeket „annak idején az Ecclesia Dei Pápai Bizottság hozott létre”, a Szerzetesi Kongregáció fennhatósága alá kerülnek. Az Istentiszteleti és Szerzetesi Dikasztériumok figyelemmel kísérik majd az új rendeletek betartását.

Korábban az egyház egységének érdekében hozták meg az engedményeket

A dokumentumot kísérő levelében Ferenc pápa elmagyarázza, hogy az elődei által meghatározott, a régi misekönyv használatát illető engedményeket főleg az a szándék motiválta, hogy kedvezzenek a Lefebvre érsek által vezetett szakadás utáni újra egyesülésnek. A kérésnek, amelyet a püspökökhöz intéztek, hogy nagylelkűen fogadják be a hívek „jogos elvárásait”, akik a régi misekönyvnek a használatát kérték, tehát egyházi oka volt, vagyis az egyház egységének rekonstruálása. Ezt a képességet sokan úgy értelmezték az egyházon belül, mint annak a lehetőségét, hogy szabadon használhatják a Szent V. Piusz által közzétett Római Misekönyvet, párhuzamosan a Szent VI. Pál által közzétett Római Misekönyvvel.

A nagylelkű engedményeket a távolságok növelésére használták fel

Ferenc pápa emlékeztet rá, hogy XVI. Benedek döntését a „Summorum Pontificum” k. Motu proprio 2007-ben történt közzétételével az a meggyőződése támasztotta alá, hogy ez a rendelkezés nem vonja kétségbe a II. Vatikáni Zsinat alapvető döntéseit, megtámadva annak tekintélyét. Ratzinger pápa tizennégy évvel ezelőtt alaptalannak nyilvánította azt a félelmet, hogy a plébániai közösségekben szakadás következik be, mert, ahogy írta: „a római rítus használatának két formája gazdagíthatta volna egymást”. De a Hittani Kongregáció által a közelmúltban a püspökök körében végzett felmérésre érkezett válaszok „olyan helyzeteket tárnak fel, amely fájdalmat okoznak és aggodalommal töltenek el” – írja kísérő levelében Ferenc pápa. Ez megerősítette elhatározását, miszerint szükség van a közbelépésre, mivel az egység iránti vágyat súlyosan figyelmen kívül hagyták. A nagylelkűen felkínált engedményeket arra használták fel, hogy „növeljék a távolságokat, megkeményítsék a különbségeket, ellentéteket teremtsenek, amelyek megsebzik az egyházat, fékezik előrehaladását, kiteszik a megosztottság kockázatának”.

Ferenc pápa fájdalma a liturgikus visszaélések miatt

A pápa fájdalmának ad hangot a liturgia ünneplésében „mindkét oldalon” tapasztalható visszaélések miatt, de elszomorítja az „1962-es Római Misekönyv eszközként való használata is, amelyet egyre inkább jellemez nem pusztán a liturgikus reform növekvő visszautasítása, hanem a II. Vatikáni Zsinaté is, azzal az alaptalan és tarthatatlan megállapítással, hogy a zsinat elárulta a Hagyományt és az ’igazi egyházat’”. Kételkedni a zsinatban – magyarázza Ferenc pápa – „az jelenti, hogy kétségbe vonjuk maguknak a zsinati atyáknak a szándékait, akik kollegiális hatalmukat ünnepélyes módon gyakorolták cum Petro et sub Petro, Péterrel és Péter vezetése alatt az egyetemes zsinaton, valamint végső elemzésben kételkedés magában a Szentlélekben, aki az egyházat vezeti”.

Ferenc pápa Krisztus Teste egységének védelmében hozta döntését

Ferenc pápa végül közli döntésének utolsó okát, amiért elhatározta, hogy módosítja a múlt engedményeit: „Egyre világosabbá válik sokak szavaiban és magatartásaiban a szoros kapcsolat, ami a II. Vatikáni Zsinat előtti liturgikus könyvek szerinti celebrációk és az egyház és intézményeinek elutasítása között áll fenn, annak a nevében, amelyet ők ’igazi egyházként’ ítélnek meg. Olyan magatartásról van szó, amely ellentmond a szeretetközösségnek, táplálja a megosztottságra való törekvést, amelyre Pál apostol olyan határozottan reagált. Krisztus Teste egységének megvédése miatt vagyok kénytelen visszavonni az elődeim által engedélyezett lehetőségeket” – írja “Traditionis custodes” k. Motu proprio-ja kísérő levelében Ferenc pápa.

17 július 2021, 11:22