Keresés

Vatican News
Jézus az  asszony gesztusában holttestének megkenését látja  Jézus az asszony gesztusában holttestének megkenését látja   (© Musei Vaticani)

„Szegények mindig lesznek veletek” - Ferenc pápa üzenete a Szegények ötödik Világnapjára

Az idén november 14-én, az évközi időszak 33. vasárnapján esedékes világnapra írt pápai üzenet címe Jézus szavait idézi, amelyeket a betániai leprás Simon házában mondott. A Márk evangéliumából vett szakaszt elemezve a pápa rámutat a szavak időszerűségére, hiszen a szegénység világszerte egyre terjed és új formákat ölt. Azonban a szegénység nem végzetszerű, elkerülhetetlen jelenség, hanem az önzés következménye. Szükség van tehát előrelátó fejlesztési folyamatok megvalósítására, amelyek lehetővé teszik mindenki képességének érvényre juttatását, a társadalmi életben való részvételt, az egyenlőtlenségek kiküszöbölését – fogalmaz üzenetében Ferenc pápa.

Vertse Márta – Vatikán

A pápa fáradhatatlanul ismétli, hogy a szegények a valódi evangelizátorok, mert őket evangelizálták elsőként. Hivatkozva „Evangelii gaudium” k. apostoli buzdítására hangsúlyozza: az új evangelizáció felszólítás arra, hogy ismerjük fel a szegények életének üdvözítő erejét, és helyezzük azt az Egyház útjának középpontjába. A kilenc pontból álló üzenetét Ferenc pápa június 13-án, Páduai Szent Antal emléknapján írta alá a Lateráni Szent János székesegyházban.

Akik elárulják Jézus tanítását, nem lehetnek tanítványai

1. Szegények mindig lesznek veletek – Jézus ezeket a szavakat Betániában ejtette ki egy ebéd közben, egy bizonyos leprás Simon házában, néhány nappal Húsvét előtt – idézi fel az evangéliumi jelenetet üzenete kezdetén a pápa. Az evangelista elbeszélése szerint egy asszony belépett a házba egy drága illatszerrel teli alabástromedénnyel és feltörve az edényt tartalmát Jézus fejére öntötte. A pápa felvázolja a megdöbbenést kiváltott gesztus két különféle értelmezését. Az első a tanítványok részéről is megnyilvánuló felháborodás, akik szerint a drága illatszert inkább el kellett volna adni és árát, a 300 dénárt a szegények között kellett volna szétosztani. János evangéliuma szerint Júdás értelmezi ezt az álláspontot: „Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s miért nem osztották ki a szegények közt?” Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt” (Jn 12,5-6). Utalással Júdás szavaira, a pápa megjegyzi: az áruló kemény bírálata a bizonyítéka annak, hogy akik nem ismerik el a szegényeket, elárulják Jézus tanítását és nem lehetnek tanítványai. A pápa Órigenészt is idézi, aki megállapítja, hogy Júdás csak látszólag aggódott a szegények miatt. Ha valaki hozzá hasonlóan eltulajdonítja az egyház pénzét, akkor részesüljön Júdás sorsában – írja az egyiptomi ókeresztény szentírás-magyarázó.

A nők a kinyilatkoztatás történetének főszereplői az evangéliumok lapjain

A második értelmezés magától Jézustól származik és rávilágít az asszony gesztusának mély értelmére. „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem” (Mk 14,6). Jézus tudja, hogy közeledik halála és ebben a gesztusban holttestének megkenését látja, mielőtt a sírba helyeznék. Jézus emlékeztet rá, hogy Ő az első szegény, a legszegényebb a szegények között. És Isten Fia a szegények, a magányosok, a kirekesztettek nevében is elfogadja az asszony gesztusát, aki női érzékenységével az egyetlen, aki megérti az Úr lelkiállapotát. Ez a névtelen asszony talán emiatt arra hivatott, hogy képviselje az egész női univerzumot, amely az évszázadok során nem hallathatja hangját és erőszakot szenved el. Első a nők között, akik részt vesznek Krisztus életének meghatározó pillanataiban, mint keresztre feszítése, halála és sírba tétele és megjelenése feltámadása után. A nőket gyakran diszkriminálják, az evangéliumok lapjain azonban a kinyilatkoztatás történetének főszereplői. Ékesszólók Jézus záró szavai, amelyek ezt az asszonyt a nagy evangelizációs küldetéshez kapcsolják: „Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett” (Mk 14,9).

Eltéphetetlen a kötelék Jézus, a szegények és az evangélium hirdetése között

2. Ez az erős empátia Jézus és az asszony között, és az, ahogy Jézus az asszony gesztusát értékeli, ahhoz a megfontoláshoz vezetnek, hogy eltéphetetlen szál köti Jézust a szegényekhez és az evangélium hirdetéséhez. Jézus kinyilatkoztatja Isten arcát, ami a szegényekért és a szegények mellett álló Atyáé. Jézus egész működése leszögezi, hogy a szegénység nem a végzetszerűség gyümölcse, hanem köztünk való jelenlétének konkrét jele. Nem ott és akkor találjuk meg ahol és amikor akarjuk, viszont felismerjük a szegények életében, szenvedéseikben és nyomorúságukban, a gyakran embertelen körülmények között, amelyekben kénytelenek élni. A pápa fáradhatatlanul ismétli, hogy a szegények a valódi evangelizátorok, mert őket evangelizálták elsőként és arra kaptak meghívást, hogy osztozzanak az Úr nyolc boldogságában és országában – utal a pápa Máté evangéliumára: „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa” (vö. Mt 5,3).

A szegények a világ minden részén evangelizálnak bennünket

Minden életkörülmény és minden földrajzi szélesség szegényei evangelizálnak minket, mert lehetővé teszik, hogy felfedezzük mindig új módon az Atya legigazibb vonásait - szögezi le a pápa, majd idéz Evangelii gaudium k. apostoli buzdításából:

„A szegények sok mindenre képesek megtanítani minket. Túl azon, hogy részesei a sensus fideinek, szenvedéseik révén ismerik a szenvedő Krisztust. Mindannyiunknak hagynunk kell, hogy evangelizáljanak minket. Az új evangelizáció felszólítás arra, hogy ismerjük fel életük üdvözítő erejét, és helyezzük azt az Egyház útjának középpontjába. Hivatásunk, hogy felfedezzük bennük Krisztust, ügyeik kapcsán a szolgálatukba állítsuk a hangunkat, de az is, hogy barátaik legyünk, meghallgassuk, megértsük őket és fogadjuk be azt a titokzatos bölcsességet, amelyet Isten általuk akar közölni velünk” (Evangelii gaudium, 198-199).

Jézus osztozik a szegények sorsában

3. Jézus nem csak a szegények mellé áll, hanem osztozik velük sorsukban. Az, hogy „szegények mindig lesznek veletek” azt is jelenti, hogy a szegények nem kívülállók, hanem a közösség részei, testvéreink, akiknek vissza kell adnunk méltóságukat, biztosítani kell társadalmi befogadásukat. A jótékonykodás feltételez egy jótevőt és azt, aki részesül a jótéteményből, miközben a javakban való osztozás testvériséget ébreszt. Az alamizsna alkalomszerű, az osztozás tartós. A hívek, ha Jézust személyesen akarják látni és megérinteni kezükkel, tudják, hogy hová forduljanak: a szegények Krisztus szentségei, személyét képviselik. A pápa itt a sok férfi és női szent közül, akik életüket a szegényekkel való osztozásnak szentelték, kiemeli a belga Damien de Veuster atya alakját, a leprások szent apostolát, aki Molokai szigetén a leprások gettójába vitte el a szeretet világosságát.  Orvosként és ápolóként gondozta a leprásokat, teljes egészében osztozott fivérei és nővérei sorsával, akiknek életét szentelte. Tanúságtétele különösen időszerű napjainkban, a koronavírus által előidézett világjárvány idején – utal rá Ferenc pápa.

Gyűjtsünk kincseket a mennyben!

4. Szükségünk van tehát rá, hogy teljes meggyőződésünkkel csatlakozzunk az Úr felhívásához: „Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15). Ez a megtérés mindenekelőtt azt jelenti, hogy megnyitjuk a szívünket, hogy felismerjük a szegénység sokféle megnyilvánulását és Isten országáról olyan életstílusunkkal tanúskodunk, amely következetes az általunk megvallott hittel. Jézust követni annyit jelent, hogy válaszolunk a javakban való osztozás kihívására. Jézus tanítványává válni magába foglalja azt a választást, hogy nem halmozunk fel kincseket a földön, amelyek csak látszólag adnak biztonságot, valójában törékenyek és mulandók. Meg kell szabadulnunk minden köteléktől, amely megakadályozza, hogy eljussunk a valódi boldogságra, hogy felismerjük azt, ami tartós, amit senki és semmi nem pusztíthat el, utal a pápa Máté evangéliumának szavaira: „Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak” (Mt 6,19-20). Jézus tanítása ebben az esetben is szemben halad az árral, mert megígéri azt, amit csak a hit szeme láthat és tapasztalhat meg abszolút bizonyossággal: „S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet” – utal a pápa ismét Máté evangéliumának tanítására. Ha nem választjuk azt, hogy szegényekké váljunk, lemondva a mulandó gazdaságokról, a világi hatalomról és a hiúságokról, akkor soha nem leszünk képesek arra, hogy életünket odaadjuk szeretetből. Töredezett lesz létünk, tele jószándékokkal, de képtelenek leszünk átalakítani a világot. Nyíljunk meg tehát határozottan Krisztus kegyelmének, aki korlátlan szeretete tanúivá tehet bennünket és helyreállíthatja a világban való jelenlétünk hitelességét.

A világjárvány megsokszorozta a szegények számát

5. Krisztus evangéliuma arra késztet, hogy különös figyelemmel forduljunk a szegények felé – írja az üzenet ötödik pontjában Ferenc pápa. Ismerjük fel az erkölcsi és társadalmi rendetlenség számos formáját, amelyek a szegénység új formáit hozzák létre. Teret hódít a felfogás, miszerint a szegények nem pusztán felelősek létállapotukért, hanem elviselhetetlen terhet jelentenek egy olyan gazdasági rendszer számára, amely egyes kiváltságos kategóriák érdekeit helyezi a központba. Egy olyan piac, amely figyelmen kívül hagyja az etikai alapelveket embertelen feltételeket teremt. A mélyszegénység és a kirekesztés új kelepcéi jönnek létre, amelyeket gátlástalan, humanitárius és társadalmi felelősségérzés nélküli gazdasági és pénzügyi szereplők hoznak létre. A világjárvány továbbra is kopogtat milliók ajtaján, gyakran szenvedést és halált hozva magával. A szegények száma drámaian megnőtt és sajnos ez tovább folytatódik majd az elkövetkező hónapokban. Egyes országokban a szegények a legalapvetőbb szükségleteket is nélkülözik. A szegénykonyhák előtti hosszú sorok kézzelfogható jelei a helyzet romlásának. Megfelelőbb megoldásokat kell találni világszerte a vírus elleni küzdelemre. Sürgető szükség van rá, hogy konkréten választ adjanak a munkanélküliségre, amely drámai módon sújt családapákat, nőket, fiatalokat. A társadalmi szolidaritás és a nagylelkűség az emberi fejlődés előmozdításának előrelátó terveivel egyesülve fontos hozzájárulást adnak ebben a nehéz pillanatban. 

A legszegényebbektől sem vehetik el Isten gyermekeinek méltóságát

6. A pápa felteszi a nyitott kérdést: hogyan adhatunk kézzelfogható választ szegények millióinak, akik gyakran közönyt vagy éppen bosszankodást váltanak ki? Az igazságosságnak melyik útját kell végig járni, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget felszámolják és visszaadják számukra az olyan gyakran lábbal tiport emberi méltóságot? Az individualista élet cinkostársként szegénységet hoz létre és gyakran a szegényekre hárítja a felelősséget életkörülményeikért. A szegénység azonban az önzés következménye. Döntő tehát olyan fejlesztési folyamatok megteremtése, amelyekben érvényre jutnak mindenki képességei, hogy a képességek egymást kiegészítő jellege elvezethessen a részvétel közös erőforrásához. Senki sem annyira szegény, hogy ne adhatna valamit önmagából a kölcsönösség jegyében. A szegények gyakran tanítanak minket szolidaritásra és megosztásra. Olyan emberek, akiknek gyakran még a legszükségesebb is hiányzik, de mindig megőrzik Isten gyermekeinek méltóságát, amelyet senki sem vehet el tőlük.

Új utakra van szükség a szegénység kiküszöböléséhez

7. Ezért szükség van arra, hogy másképpen közelítsünk a szegénységhez. A kormányoknak és a világintézményeknek olyan előrelátó társadalmi modellt kell kialakítaniuk, amely képes válaszolni a szegénység egész világot sújtó új formáira, amelyek döntő módon meghatározzák az elkövetkező évtizedeket. Ha a szegényeket kirekesztik, mintha vétkesek lennének helyzetükért, akkor maga a demokrácia fogalma kerül válságba és minden szociálpolitika kudarcot vall. Nagy alázattal be kell vallanunk – írja Ferenc pápa, – hogy gyakran inkompetensek vagyunk. Absztrakt módon beszélünk róluk, mint statisztikai adatokról. Ezzel szemben kreatív tervezésre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy minden személy megvalósíthassa önmagát képességei szerint. A pápa óv attól az illúziótól, hogy a szabadságot a pénz birtoklása növeli. A szegények hatékony szolgálata lehetővé teszi, hogy a legmegfelelőbb módon előmozdítsuk az emberiségnek ezt a túl gyakran névtelen és hangtalan részét, amely azonban magán viseli az Üdvözítő segítséget kérő arcát.

„Isten a jókedvű adakozót szereti” – Szent Pál tanítása

8. „Szegények mindig lesznek veletek” (Mk 14,7). Soha ne veszítsük szem elől azokat az alkalmakat, amik felkínálkoznak, hogy jót tegyünk – buzdít rá a pápa, majd emlékeztet az ószövetségi tanításra, idézve a Második Törvénykönyvből: „Ha szegény akad közted, egy testvéred […], ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében.  Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. Mindig lesznek szegények a földön” (MTörv 14,7). Pál apostol is ezen a hullámhosszon folytatja, amikor arra buzdítja közösségei keresztényeit, hogy nyújtsanak segítséget Jeruzsálem első közösségének és ezt tegyék „ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti” (2 Kor 9,7). Ferenc pápa emlékeztet Aranyszájú Szent János, ókori görög egyháztanító szavaira is, amelyeket a szegény Lázárról írt beszédei tartalmaznak. Segítsünk nagylelkűen minden rászorulón, függetlenül attól, hogy milyen a magatartása. Az irgalmas ember egy kikötő a szükséget szenvedő számára, amely befogad és megszabadít a veszélytől minden hajótöröttet; legyenek bár gonosztevők vagy jók, akik veszélyben vannak, azokat biztonságba helyezi öblében.

A keresztény jótékony szeretet tetteivel válaszoljunk korunk kihívásaira

9. Alapvetően fontos, hogy növekedjen az érzékenység a szegények igényeit illetően, amelyek mindig változnak az élethelyzetek szerint. A világ gazdaságilag fejlettebb térségein az emberek ma kevésbé hajlandók szembenézni a szegénységgel, mint a múltban. A relatív jólét, amelyhez hozzászoktunk, nehezebbé teszi, hogy áldozatokat hozzunk. Legyünk nyitottak az idők jeleire, amelyek új módozatait fejezik ki annak, hogy hogyan evangelizáljunk a mai világban. Előrelátóan a keresztény jótékony szeretet új jeleit valósítsuk meg, válaszként az emberiség ma tapasztalható szegénységeire.

A Szegények ötödik Világnapja indítson el egy új evangelizációs mozgalmat

A pápa az üzenet utolsó szakaszában annak a reményének ad hangot, hogy a Szegények Világnapja, amelyet immár ötödik alkalommal tartunk meg, egyre inkább gyökeret verhet a helyi egyházakban és egy új evangelizációs mozgalomnak nyílik meg, amely ott találkozik a szegényekkel, ahol vannak. Nem várhatjuk, hogy ők kopogtassanak ajtónkon, sürgősen el kell jutnunk hozzájuk otthonaikban, a kórházakban és a segélynyújtási helyeken, az utcákon, a sötét sarkokban, ahol olykor elbújnak, a menekült- és befogadási központokban. Fontos, hogy megértsük, hogyan érzik magukat, mit éreznek, milyen vágyaik vannak szívükben – írja a pápa, arra buzdítva, hogy tegyük magunkévá az Olaszország plébánosának nevezett Primo Mazzolari, a 62 évvel ezelőtt elhunyt olasz atya szavait: „Szeretnélek megkérni benneteket, hogy ne kérdezzétek, hogy vannak-e szegények, kik ők és hányan vannak, mert félek, hogy az ilyen kérdések figyelemelterelést vagy ürügyet jelentenek, hogy elforduljunk a lelkiismeret és a szív pontos jelzésétől. Én soha nem számoltam meg a szegényeket, a szegényeket át kell ölelni, nem megszámolni” („Most”, 1949 április 15, Nr. 7). A szegények közöttünk vannak – szögezi le Ferenc pápa és a következő kívánságának ad hangot a Szegények ötödik Világnapjára írt üzenetének záró soraiban: „Mennyire evangéliumi lenne, ha mi is mondhatnánk teljes igazsággal: mi is szegények vagyunk, mert csak így tudnánk valóban felismerni, életünk részévé és az üdvösség eszközévé tenni őket”.

Róma, Lateráni Szent János székesegyház, 2021. június 13,

Páduai Szent Antal emléknapja

Ferenc

20 június 2021, 16:56