Jézus meggyógyítja sebzett szívünket – a pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Az élet legnagyobb betegsége a szeretet hiánya, ezért kövessük Jézus példáját és gyengéd szeretettel közeledjünk szenvedő embertársainkhoz – buzdított rá a pápa, utalással rá, hogy napjainkban, amikor még mindig központi helyet foglal el a betegség, még jobban megértettük, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be az emberi kapcsolatok.

Nem a fájdalomé és nem a halálé az utolsó szó

A vasárnapi evangéliumi szakaszban (vö. Mk 5,21-43) Jézus két legdrámaibb helyzetünkkel, a halállal és a betegséggel találkozik – kezdte beszédét Ferenc pápa. Ettől a két drámai helyzettől Jézus két személyt szabadít meg: egy kislányt, aki éppen akkor hal meg, miközben apja Jézushoz megy, hogy segítségét kérje; valamint egy asszonyt, aki hosszú évek óta vérzésben szenved. Jézust meghatja fájdalmunk és halálunk és két gyógyítást hajt végre, hogy megértesse velünk: az utolsó szó nem a fájdalomé és nem a halálé. Azt mondja ezáltal nekünk, hogy a halál nem a vég. Ő legyőzi ezt az ellenséget, amelytől önmagunktól nem tudunk megszabadulni.

A legnagyobb betegség a szeretet hiánya

Ebben az időszakban, amikor a betegség még a hírek középpontjában áll, összpontosítsuk gondolatainkat az asszony meggyógyulására – mondta a pápa, utalva rá, hogy az asszonynak egészségénél még jobban veszélybe kerültek érzelmei. Hogy miért? Mert vérvesztesége volt és ezért az akkori mentalitás szerint tisztátalannak tartották. Kirekesztették, nem lehetett férje, családja, nem lehettek stabil, normális társadalmi kapcsolatai, mert olyan betegsége volt, ami „tisztátalanná” tette. Egyedül élt, sebzett szívvel. A pápa ezután feltette a kérdést: melyik az élet legnagyobb betegsége? A rák? A tuberkulózis? A világjárvány? Nem. Az élet legnagyobb betegsége a szeretet hiánya, az, hogy valaki nem képes szeretni. Ez a szegény asszony valóban beteg volt, vért veszített, de betegsége következtében hiányzott neki a szeretet, mert társadalmi szempontból nem lehetett olyan, mint mások. És a leginkább az érzelmek gyógyulása számít.  De ezt hogyan érhetjük el? – kérdezte a pápa arra buzdítva, hogy gondoljunk érzelmeinkre: vajon betegek, vagy jó állapotban vannak? Jézus képes rá, hogy meggyógyítsa őket.

Jézusnál keressünk gyógyulást

A pápa példaértékűnek nevezte ennek a névtelen nőnek a történetét, amelyben mindnyájan felismerhetjük saját magunkat. Az evangéliumi szöveg szerint az asszony már sok kúrát kipróbált, „elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett”. Mi is sokszor próbálkozunk téves gyógymódokkal, hogy kielégítsük a szeretetigényünket – jegyezte meg Ferenc pápa. Azt hisszük, hogy boldoggá tesz a siker és a pénz, de a szeretetet nem lehet megvásárolni. Elmenekülünk a virtuális világba, de a szeretet konkrét. Nem fogadjuk el saját magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és elrejtőzünk a külsőség taktikái mögé, de a szeretet nem látszólagos. Megoldásokat keresünk mágusoknál és guruknál, hogy mint az az asszony elveszítsük pénzünket és békénket. Ő végül Jézust választja és a tömeg közé veti magát, hogy megérinthesse ruháját, vagyis közvetlen, fizikai kapcsolatot keres Jézussal. Főleg ebben az időszakban megértettük, hogy mennyire fontosak a kapcsolatok. Ez érvényes Jézussal is: olykor megelégszünk azzal, hogy megtartsunk néhány előírást és imákat ismételjünk, de az Úr azt várja, hogy találkozzunk vele, hogy megnyissuk neki szívünket, hogy az asszonyhoz hasonlóan megérintsük köpenyét, hogy meggyógyuljunk. Mert ha bensőséges kapcsolatba lépünk Jézussal, meggyógyulunk érzelmeinkben – fejtette ki Ferenc pápa.

Jézus begyógyítja sebeinket

Ezt akarja Jézus. Olvassuk ugyanis, hogy bár nagy tömeg tolongott körülötte, körülnézett és kereste, hogy ki érintette meg. A tanítványok megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg”, de Jézus megkérdezi: „Ki érintett engem?”. Ez Jézus tekintete: sokan vannak körülötte, de Ő egy hittel teli arcot, szívet keres. Nem az egészet nézi, mint mi, hanem a személyre tekint. Nem áll meg a múlt sebeinél és tévedéseinél, hanem túlhalad a bűnön és az előítéleteken. Mindnyájunknak van egy története, és mindnyájan jól ismerjük történetünk csúnya dolgait. De Jézus azért néz rájuk, hogy meggyógyítsa őket. Mi viszont a többiek rossz dolgait szeretjük. Hányszor előfordul, hogy amikor beszélünk, fecsegünk, pletykálkodunk, „lenyúzzuk” másokról a bőrt – jegyezte meg a pápa. Nem úgy, mint Jézus, aki mindig azt keresi, hogy hogyan üdvözítsen bennünket, a jóakaratot nézi, nem csúnya történetünket. És meggyógyítja az asszonyt, éppen őt, akit mindenki leselejtezett, mert „tisztátalannak” tekintették. Gyengéden „leányomnak” nevezi, dicséri hitét, visszaadja önbizalmát.

Kövessük Jézus példáját és nyitott szívvel fogadjuk be felebarátainkat

A pápa végül ezekkel a szavakkal buzdította a híveket: „Nővérem és fivérem, hagyd, hogy Jézus rád tekintsen és meggyógyítsa szívedet”. Nekem is ezt kell tennem: hagynom kell, hogy Jézus nézze szívemet és meggyógyítsa azt. És ha már érezted magadon gyöngéd tekintetét, kövesd a példáját és tégy úgy, mint Ő. Nézz szét magad körül: látni fogod, hogy olyan sokan élnek melletted, akik sebzettnek és magányosnak érzik magukat, akiknek szükségük van a szeretetre, tedd meg a szükséges lépést. Jézus olyan tekintetet kér tőled, amely nem áll meg a külsőségeknél, hanem a szívig jut el; egy tekintet, amely nem ítélkezik, nem ítél el másokat, hanem befogad. Nyissuk meg szívünket, hogy befogadjuk a többieket. Mert csak a szeretet gyógyítja meg az életet – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd Mária közbenjárásáért fohászkodott: „Szűz Mária, a szenvedő lelkek vigasztalója segítsen minket, hogy megsimogassuk a szívükben sebzetteket, akikkel életutunkon találkozunk”. És ne ítélkezzünk mások személyes, társadalmi valósága felett. Isten mindenkit szeret! Ne ítélkezzünk, hagyjunk másokat élni és próbáljunk meg szeretettel közeledni a többiek felé – fejezte be vasárnap délben Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét.