Keresés

Vatican News
Szent Péter és Pál napján ünnepi szentmisét celebrál a pápa a vatikáni bazilikában Szent Péter és Pál napján ünnepi szentmisét celebrál a pápa a vatikáni bazilikában  (Vatican Media)

A pápa homíliája Szent Péter és Pál ünnepén: a Krisztussal való találkozás tette szabaddá őket

Róma védőszentjeinek liturgikus emléknapján Ferenc pápa ünnepi szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. Az egyház két tartóoszlopa, Péter és Pál egy “megszabadított egyház” tanúi voltak – mutatott rá homíliájában. Pétert Jézus megszabadította a kudarc érzésétől és a bizonytalanságoktól, Pált a külsőségek képmutatásaitól és attól a kísértéstől, hogy a világ erejével kényszerítse rá magát a többiekre.

Vertse Márta - Vatikán

Ma két nagy Apostolt ünnepelünk, az evangélium két nagy Apostolát, az egyház két tartóoszlopát: Pétert és Pált – kezdte homíliáját Ferenc pápa, megállapítva, hogy a hit e két tanúja történetének középpontjában nem az ő ügyességük, hanem a Krisztussal való találkozás áll, amely megváltoztatta életüket. Megtapasztaltak egy szeretetet, amely meggyógyította és megszabadította őket és ezért lettek apostolok és a megszabadítás szolgái mások számára. Péter és Pál csak azért szabadok, mert meg lettek szabadítva – mondta a pápa, majd homíliája e vezérfonalához fűzte a gondolatait.

Péter kész volt életét adni a Mesterért, mégis megtagadta

Pétert, a galileai halászt, mindenekelőtt megszabadította az alkalmatlanság és a kudarc keserűségétől, és ez Krisztus feltétel nélküli szeretetének köszönhetően valósult meg. Bár tapasztalt halász volt, több ízben is átélte az éjszaka közepén a vereség keserű ízét, mivel nem akadt hálójára hal (vö. Lk 5,5; Jn 21,5). Látván az üres hálókat megkísértette a gondolat, hogy visszahúzza az evezőket a csónakba; bár erős és heves indulatú volt, gyakran hagyta, hogy félelem töltse el (vö. Mt 14,30); bár az Úr szenvedélyes tanítványa volt, továbbra is a világ szerint gondolkodott, nem sikerült neki megértenie és befogadnia Krisztus Keresztjének jelentését (vö. Mt 16,22); bár azt állította, hogy kész életét adni az Úrért, amikor gyanúsították, hogy egy Jézus tanítványai közül, elég volt, hogy megijedjen és megtagadja a Mestert (vö. Mk 14,66-72).

Jézus megszabadította Péter apostolt a világi aggodalmaktól

Jézus mégis korlátlanul szerette és számított rá. Bátorította, hogy ne adja fel, dobja be újra a hálót a tengerbe, járjon a vízen, szemlélje bátran saját gyengeségét, kövesse őt a Kereszt útján, adja életét testvéreiért, legeltesse nyáját. Így megszabadította a félelemtől, a pusztán emberi bizonyosságokon alapuló számításoktól, a világi aggodalmaktól, bátorságot öntött belé, hogy mindent kockáztasson és örömet, hogy az emberek halászának érezze magát. Éppen őt hívta meg, hogy erősítse meg testvéreit a hitben (vö. Lk 22,32). Neki adta a kulcsokat, hogy kinyissa a kapukat, amelyek az Úrral való találkozáshoz vezetnek és a hatalmat a kötésre és az oldásra: kösse a testvéreket Krisztushoz és oldja fel a csomókat és életük láncait (vö. Mt 16,19).

Péter apostol megtapasztalta a Húsvétot, az Úr kiszabadította fogságából

Mindez csak azért volt lehetséges, mert, ahogy az első olvasmány elbeszéli, Pétert az Úr megszabadította. Széttörték a láncokat, amelyek fogságban tartották, és pontosan úgy, mint ahogy a zsidók egyiptomi fogságból való kiszabadításának éjszakáján történt, azt kérték tőle, hogy gyorsan keljen fel, csatolja fel övét, vegye fel saruját és távozzon. És az Úr kitárja előtte a kapukat (vö. ApCsel 12,7-10). A megnyitás, a megszabadítás, a széttört láncok, a börtönből való kijutás új története ez. Péter megtapasztalja Húsvétot: az Úr megszabadította.

Pál apostolt Jézus megszabadította a merev fundamentalizmustól

Pál apostol is megtapasztalta a Krisztustól kapott megszabadítást. Megszabadította a legelnyomóbb rabszolgaságtól, saját énjétől és az Izrael első királyának nevét viselő Saulból Pál lett, ami „kicsit” jelent. Megszabadult a vallási buzgóságtól is, amely könyörtelenné tette a kapott hagyományok fenntartásában (vö. Gal 1,14) és erőszakosan üldözte a keresztényeket. Megszabadult ettől. A vallás formális megtartása és a hagyomány kivont karddal való védelme, ahelyett, hogy megnyitotta volna Isten és a testvérek szeretetének, merevvé tette: fundamentalista volt – mondta Szent Pálról Ferenc pápa.  Isten megszabadította ettől; azonban nem kímélte meg olyan sok gyengeségtől és nehézségtől, amelyek még termékenyebbé tették evangelizáló küldetését, mint az apostolkodás fáradalmai, a fizikai gyengeség (vö. Gal 4,13-14); az erőszak és az üldöztetések, a hajótörések, éhség és szomjúság és mint ahogy ő maga elbeszéli, egy tövis a testében, amely szüntelenül zaklatta (vö. 2 Kor 12,7-10).

Isten a világ szemében gyöngéket választja ki

Pál így megértette, hogy „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket” (1 Kor 1,27), hogy Őbenne mindent tudunk, mert erőt ad (vö. Fil 4,13), hogy soha semmi sem választhat el az Ő szeretetétől (vö. Róm 8,35-39). Ezért élete végén – ahogy a szentlecke elbeszéli – Pál mondhatja: „az Úr pártomra állt” és „megszabadít minden gonosz cselvetéstől” (2 Tim 4,17.18). Pál megtapasztalta Húsvétot: az Úr megszabadította őt.

A két Apostol felszabadította az evangélium hatalmát a világban

Az egyház a hitnek erre a két óriására tekint és két Apostolt lát, akik felszabadították az evangélium hatalmát a világban, pusztán azért, mert előzőleg őket tette szabaddá a Krisztussal való találkozás. Krisztus nem ítélkezett felettük, nem alázta meg őket, hanem szeretettel és közelséggel osztozott életükben, támaszt nyújtva nekik imájával és olykor intette őket, hogy felrázza és megváltoztassa őket. Péternek Jézus gyengéden mondja: „Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited” (Lk 22,32); Páltól megkérdezi: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Jézus velünk is így tesz: biztosít bennünket közelségéről, imádkozva értünk és közbenjárva az Atyánál; és kedvesen szemrehányást tesz, amikor tévedünk, hogy ismét megtaláljuk az erőt, hogy talpra álljunk és folytassuk utunkat.

Csak egy szabad, képmutatásoktól mentes egyház lehet hiteles

Az Úrtól megérintve mi is megszabadulunk – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa. És mindig szükségünk van arra, hogy megszabadítson bennünket, mert csak egy szabad egyház lehet hiteles egyház. Péterhez hasonlóan, mi is arra kaptunk meghívást, hogy szabadok legyünk a vereség érzésétől, amikor olykor sikertelen a halfogásunk; hogy szabadok legyünk a félelemtől, amely lebénít és félelemmel tölt el, bezárva bennünket bizonyosságainkba és megfosztva a prófétálás bátorságától. Pálhoz hasonlóan mi is arra kaptunk meghívást, hogy megszabaduljunk a külsőségek képmutatásaitól; hogy szabaddá váljunk attól a kísértéstől, hogy a világ erejével kényszerítsük rá magunkat másokra a gyengeség helyett, amely helyet készít Istennek; hogy szabadok legyünk egy olyan vallásgyakorlástól, amely merevvé és hajthatatlanná tesz bennünket; szabadok a hatalommal való kétes kapcsolatoktól és a félelemtől, hogy nem értenek meg és megtámadnak bennünket.

Az Úr az Apostolokra bízza, de Ő maga vezeti egyházát

Péter és Pál olyan egyháznak a képét adják át nekünk, amelyet a mi kezeinkre bíznak, de amelyet az Úr vezet hűséggel és gyöngéden – Ő az, aki az egyházat vezeti – mondta nyomatékkal Ferenc pápa. A kép egy gyenge egyházé, amelyet azonban Isten jelenléte tesz erőssé; egy megszabadított egyház képét nyújtják át, amely fel tudja kínálni a világnak azt a megszabadítást, amelyet egyedül nem tud magának megszerezni: megszabadítást a bűntől, a haláltól, a beletörődéstől, az igazságtalanság érzésétől, a remény elveszítésétől, amely elcsúfítja korunk nőinek és férfiainak az életét. Tegyük fel a kérdést ma, ezen a szentmisén és utána – buzdította a híveket Ferenc pápa: városainknak, társadalmainknak, világunknak mennyire van szükségük a megszabadításra? Mennyi láncot kell széttörni, hány bezárt ajtót kell kinyitni! Mi közreműködhetünk ebben a megszabadításban, de csak akkor, ha elsőként hagyjuk, hogy minket megszabadítson Jézus újdonsága és a Szentlélek szabadságában haladjunk előre.

Botrányosak a Krisztus-hívőket megosztó távolságok

Ma, érsek testvéreink megkapják a palliumot – mondta a pápa, utalva rá, hogy a Péterrel való egységnek ez a jele emlékeztet a pásztor küldetésére, aki életét adja nyájáért. És életét adva, a Főpásztor, megszabadulva önmagától, a megszabadítás eszközévé válik testvérei számára. A pápa ezután köszöntötte az Ökumenikus Patriarchátus küldöttségének a tagjait, akiket kedves testvére, Bartolomaiosz küldött az ünnepi szertartásra. Örömmel fogadott jelenlétük az egység értékes jele az úton, amely megszabadít a távolságoktól, amelyek még botrányosan megosztják a Krisztus-hívőket.

Megszabadítva Krisztus által, legyünk a megszabadítás apostolai

Köszönöm jelenléteteket – ismételte meg a pápa, majd a következő szavakkal zárta homíliáját Szent Péter és Szent Pál apostolok liturgikus emléknapján: „Imádkozzunk értetek, a Főpásztorokért, az egyházért, mindnyájunkért, hogy Krisztus által megszabadítva az egész világon a megszabadítás apostolai lehessünk”.

Photogallery

A szentmise képei
29 június 2021, 10:57