Keresés

Vatican News
Történelmi pillanat: 1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa felszentelte a Magyarok Nagyasszonya kápolnát     Történelmi pillanat: 1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa felszentelte a Magyarok Nagyasszonya kápolnát  

„Szűz Mária ölelésében” – XIII. Leó pápa magyarok iránti kiváltságos tisztelete

Március 14-i adásunkban emlékeztünk meg arról a szoros kapcsolatról, amely Szent Péter 256. utódát, az 1878. március 3-tól 1903. július 20-ig uralkodó Gioacchino Pecci, XIII. Leó pápát fűzte a magyar helyi egyházhoz. A vatikáni Szent Péter bazilika Grottájában 40 évvel ezelőtt felszentelt magyar kápolna, a Magna Domina Hungarorum volt akkor adásunk kiindulópontja. A tavaly október 8-i jubileumról beszámolva felidéztük Szent II. János Pál pápa szavait, a magyar helyi egyházhoz, hívekhez és az egész magyar nemzethez fűződő kiváltságos kapcsolatait. Utaltunk rá, hogy a Magyarok Nagyasszonya kápolna, amely egyesíti a nemzet szétszóratásban élő tagjait, a magyarok Szent Péter utódához való hűségének és annak a szeretetnek a jele, amelyet a pápa érez a Szent István által alapított helyi egyház iránt.

Vertse Márta - Vatikán

Mostani adásunkban folytatjuk a XIII. Leó pápa és a magyar helyi egyház közötti rendkívüli kapcsolatnak az elmélyítését, a Zimányi Ágnes szerkesztésében a közelmúltban megjelent kötetet ismertetve, amelynek címe: „Az egyházról Magyarországon – XIII. Leó pápa (1878-1903) működésének néhány magyar vonatkozása”.

Az egyházról Magyarországon - XIII. Leó pápa (1878-1903) működésének néhány magyar vonatkozása

130 évvel ezelőtt, 1891. május 15-én tette közzé XIII. Leó pápa „Rerum novarum” k. szociális enciklikáját, a keresztény társadalmi tanítás „Magna Chartáját”. Az évfordulóról világszerte megemlékezett a katolikus sajtó, számos videókonferenciát is szerveztek, hogy megvitassák jelentőségét, hatását, amelyet fordulópontként gyakorolt a katolikus társadalmi gondolkodás és a modernitás viszonyára. Kevéssé ismert, hogy a szociális körleveléről és a Szent Mihályhoz intézett imájáról ismert pápát milyen szoros kapcsolatok fűzték a magyar helyi egyházhoz. Ezt a hiányt pótolja a közelmúltban megjelent könyv.

A kötet szerkesztője, Zimányi Ágnes teológus, egyháztörténész, újságíró, bevezető tanulmányában összefoglalja XIII. Leó pápa negyedszázados péteri szolgálatának szerteágazó, gazdag tevékenységét, az „utókor által korszakalkotónak” értékelt működését, amelynek egyik jellemzője volt, hogy „ezer szállal kötődött” a világegyházhoz és számos levelet intézett az egyes helyi egyházak főpásztoraihoz, papjaihoz, szerzetesrendjeihez. A kötet célja, hogy az olvasók figyelmét az 1878 és 1903 között uralkodott Gioacchino Pecci pápa és a magyar egyház kapcsolatára irányítsa, hiszen a köztudatban szinte teljesen ismeretlen az a tény, hogy XIII. Leó pápa három körlevéllel fordult a magyar püspöki karhoz. „Az elsőt 1886-ban, Budavár töröktől való visszavételének kétszázadik évi emlékünnepére írta, a második 1893-ban keletkezett és az egyház magyarországi helyzetével foglalkozik, végül a harmadik körlevél, Az örökkévaló Isten tiszteletére kezdettel, az ezeréves Magyarország főpásztorainak, papjainak és híveinek szól, és a magyar honfoglalás, a magyar állam megalapításának és fennállásának ezredik évfordulója alkalmából született pontosan 125 évvel ezelőtt, 1896. május elsejei keltezéssel.

A Magyarok Nagyasszonya ünnep is XIII. Leó pápa nevéhez fűződik

„Ugyanebben az évben Leó pápa engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya, Magna Domina Hungarorum ünnepet, október második vasárnapjára helyezve azt” – olvassuk Zimányi Ágnes bevezető tanulmányában, amely arra is utal, hogy a három enciklika és az új Mária-ünnep mellett XIII. Leó pápa levelet írt Simor János bíboros, hercegprímásnak ötvenéves papi jubileumára, majd utódának, Vaszary Kolos bíborosnak is. A magyar papság mindvégig érezte Leó pápa atyai gondoskodását, amit a magyar klérus nagy szeretettel, őszinte tisztelettel, olykor szinte rajongással viszonzott.

A magyar ferencesek „hazánk gondos atyját” siratták a pápa halálakor

XIII. Leó pápának a magyar helyi egyház iránti gondoskodásáról tanúskodott a magyarországi Szent Ferenc-rend reformálása is. A Szentatya halála a magyar ferenceseknek különösen fájdalmas volt, ahogy ezt akkor a Szent Ferencz Hírnöke Hitbuzgalmi Havi Folyóirat cikke tanúsítja: „Nekünk a XIII. Leó által gyöngéden ápolt Mária országa gyermekeinek, s azonkívül szent Ferencz fiai- és leányainak többszörös okunk van mély gyászt ölteni. Mi a legtöbbet veszítettünk Benne, jogunk van hozzá, hogy nagyobb szívvel, érzőbb lélekkel mérlegeljük a fájdalmat, megfontoljuk a veszteséget. Mi a magyar hazának gondos, figyelmesen őrködő atyját, rendünknek pedig lánglelkű tagját, apostolát, védelmezőjét siratjuk”. A ferences folyóirat cikkéből azt is megtudhatjuk, hogy amikor Leó pápa a halálos ágyán a szent kenetet megkapta, másokkal együtt, jelen volt a magyar Zichy Gyula gróf is – olvassuk többek között Zimányi Ágnes bevezető tanulmányában.

A történelem az élet tanítómestere – Kuminetz atya, a PPKE rektora írja az előszóban

A kötethez Kuminetz Géza atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora írt Ajánlást, amelyben megállapítja: a történelem az élet tanítómestere, a múlt eseményei a mindenkori jelenben megismétlődhetnek, a történelemből származó sokféle ismeret „nemzeti és vallási identitásunk alakulása és alakítása számára meghatározó jellegű”. Ezért a kötet nem pusztán „egyháztörténeti különlegesség” – ahogy a könyvborító hátoldalán olvashatjuk, hanem jelenünk számára is útmutatásként szolgál, hiszen társadalmaink ma hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint amelyek a XIX. század végét, a XX. század elejét jellemezték, mint a kommunizmus, a liberalizmus, a szabadkőművesség, az erkölcsi relativizmus, a házasság szentségének tagadása, a keresztényellenesség megnyilvánulása az ország politikai, polgári életében.

A könyvben összegyűjtött dokumentumok, a pápai enciklikák és a magyar főpásztorok megnyilatkozásai egymással összhangban elsődleges feladatként jelölik meg a katolikus hit töretlen megőrzését, Mária, a Magyarok Nagyasszonya ősi kultuszának ápolását és továbbadását az utókor számára, rámutatnak a hit és a hazaszeretet, nemzettudat elválaszthatatlan összefonódására. Ezekre az örökérvényű összefüggésekre szeretnénk rávilágítani, néhány gondolatot kiemelve a kötet gazdag tartalmából.

A keresztény hit megőrzése és megvédése a veszélyekkel szemben

A magyaroknak írt első, Quod multum diuque optabamus „Amit hőn s régen óhajtottunk” k. enciklikájában XIII. Leó pápa példaként hozza fel Magyarországot, amely elnyerte Isten legnagyobb ajándékát, vagyis a katolikus hit kegyelmét, és az országalapító Szent István király a római pápától kapta koronáját.  A magyarországi viszonyokra utalva ugyanakkor rámutat, hogy az erénynek számos ellensége van, mint a „megingott hit”, egyes titkos társulatok kártékony működése, az ifjúság Isten nélküli nevelése. Arra kéri a főpásztorokat, hogy őrködjenek a keresztény intézmények tiszteletben tartásán, hogy gyökeret verjen a házasság szentségére, egységére és felbonthatatlanságára vonatkozó katolikus tanítás, hiszen „a családtól függ nagyrészt az állam békéje és jóléte”.

Constanti Hungarorum – egységes fellépés az egyház ellenségeivel szemben

Második, Constanti Hungarorum, Az Egyházról Magyarországon k. enciklikájában is felemeli szavát a katolikus vallást és az egyházat hazánkban érintő veszedelmek ellen. Arra bátorítja a papságot, hogy elszántan és lelkesen védelmezzék a katolikus vallás ügyét, ne maradjanak tétlenek és egységesen lépjenek fel az egyház ellenségeivel szemben, akik a sajtót, a könyveket is felhasználják tévtanaik terjesztésére. Őrködjenek az ifjúság nevelésén, egy szívvel-lélekkel, lankadatlanul munkálkodjanak a vallás igazáért. A papság mutasson példát az élő erényekről, a hit szilárdságáról, és miközben a polgári és politikai ügyeket szolgálják ne feledjék Szent Pál apostol Timóteushoz intézett szavait: „Istennek egy bajnoka sem elegyedik világi dolgokba, hogy annak tessék, akihez szegődött” (2 Tim 2,4).

Az állampolgárok támogassák egymást igazságban, szeretetben

1896-ban írt, a magyar honfoglalás millenniumát ünneplő harmadik, egyben leghosszabb körlevele, amely az „Insignes Deo aeterno”, Az örökkévaló Isten tiszteletére szavakkal kezdődik, szintén fájdalommal állapítja meg, hogy vannak olyan magyarok, akik közönyösen visszautasítják az ősök hagyományát. Az állam erőssége pedig akkor valósul meg, ha tagjai támogatják egymást az igazságban és a szeretetben.  

Szent István népe nemcsak hazáját, hanem a Nyugatot is megvédte

XIII. Leó pápa helyi egyházunk iránti atyai gondoskodásának további fontos vezérfonala a magyarok ősi hitének dicsérete. Első körlevelében méltatja Szent István király elkötelezettségét és erényeit, megállapítva, hogy a magyarok „Budánál kivívott győzelme nemcsak a harci vitézségnek tulajdonítható, hanem a vallás erejének is”.  Magyarország a „vallás oltalma alatt jött létre”, a királyától és atyjától örökség gyanánt nyert hitet szentül megőrzi a legválságosabb időben is.

A magyaroknak szóló második enciklikájában is felidézi Szent István népének helytállását, amellyel a történelem során megvédte hazáját, sőt a földrész nyugati féltekéjét is. „Az idők legnagyobb nehézségei között a veszedelmek nagyságával az állhatatosság nagyságát állították szembe” – írja XIII. Leó pápa. Szilárd erényeikkel, amelyek hitükből fakadtak, visszaverték a tatárokat, végül a törökök hosszú ideig tartó támadásait is, segítséget kapva a külföldi nemzetektől és a római pápáktól, hiszen nem csupán a magyarok hitéért és hazájáért folyt a harc, hanem magáért a katolikus vallásért és a Nyugat jólétéért.

A Szent Korona örökös pecsétje a római pápák és Magyarország kapcsolatának

XIII. Leó hangsúlyozza a magyar államiság egyedülálló jelképe, a Szent Korona jelentőségét. A római pápák és Magyarország népe és királyai közötti kapcsolatnak -írja a pápa - „volt örök időkre szóló szent megpecsételése a királyi korona, amelyet Krisztus Urunk és az apostolok képeivel díszítve, II. Szilveszter elődünk küldött Istvánnak ajándékba, midőn királyi névvel ruházta fel őt, mert nálatok Krisztus hitét messze földön terjeszti el. A magyaroknak szent Péter tiszteletében való állhatatosságát bizonyítja az is, „hogy ez a korona sok és súlyos időviszontagságon át épen megmaradt, régi dicsőségében ragyogva, és mindig úgy tekintetett és vallásos tisztelettel úgy őriztetett, mint az országnak legfőbb dicsősége és védelme”.

Csodálatra méltó, hogy XIII. Leó pápa milyen jól ismerte a magyar történelem kiemelkedő alakjait, hiszen harmadik, az ezeréves keresztény magyar államot köszöntő enciklikájában utal Géza fejedelemre, Adalbert püspökre, Szent István király mellett megemlíti Hunyadi János bölcsességét és vitézségét, akinek meggyőződése volt, hogy soha nem tarthatta volna fenn magát a „haza, ha a hithez nem ragaszkodott volna”. Idézi Mátyás király szavait, amelyeket II. Pál pápának írt, arról biztosítva Péter utódát, hogy Magyarország örökké hű marad az apostoli székhez.

Ércnél maradandóbb emlékmű Magyarok Nagyasszonya tiszteletére

A kötet további értéke, hogy első ízben teszi közzé magyar nyelven Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás latinul írt körlevelét, amely nyilvánosságra hozza a pápai jóváhagyást a Magna Domina Hungarorum, a Magyarok Nagyasszonya ünnepének megtartására. Ezt a hercegprímás kérésére XIII. Leó pápa 1896-ban, a millennium évében engedélyezte. Idézünk néhány sort a bíborosi körlevélből:

„Mindannyian, Ti, akik velem együtt ugyanannak a hitnek őrzői és hazaszeretőek vagytok, tudjátok meg, amit egyszer már, levélben is kifejtettünk, hogy a segítő Istenszülő Szűz tisztelete szoros kapcsolatban van Mária ezen országa és kertje kezdeteinek emlékével és a keresztény hit hazánkban való elterjesztésével. Népünk egész történelme hirdeti, tanúsítják krónikáink és ránk hagyományozza már első, szent királyunk és ősatyáink ezt az egyedülálló s ünnepélyes megszólítást: Magyarok Nagyasszonya. Mivel e tiszteletreméltó kultusz ősrégi mivolta, mely népünk veleszületett szelleméből nőtt ki, teljesen egyedülálló és csak ránk jellemző dicsőségünk, ezért – nehogy esetleg népünk későbbi életében ez a, régebbi korokban kedvesebben és szívesebben őrzött emlék teljesen elhalványuljon – jónak láttuk, hogy e dicsőség ragyogó díszeit mindenfelől mintegy halomba hordjuk össze, s ércnél maradandóbb emlékművet állítva a késői utódokig hagyományozzuk át”.

A kiadvány másik érdeme, hogy ugyancsak első alkalommal jelenik benne meg egy kötetben XIII. Leó pápának a magyar egyházhoz írt három enciklikája, tartalmazza továbbá a pápa Simor János bíboros hercegprímáshoz írt levelét a főpásztor pappá szentelésének ötvenéves jubileumára, felidézi XIII. Leó pápa és Vaszary Kolos bíboros hercegprímás római találkozását, amelyre 1893-ban került sor, a pápa püspökké szentelésének 50., pápaságának 15. évfordulója alkalmából. Olvashatjuk Vaszary Kolos bíboros hercegprímásnak a pápához intézett beszédét, a pápa válaszát a köszöntésre.  A kötet magába foglalja XIII. Leó pápa levelét, amelyet a magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság megalakulására írt, továbbá Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspöknek címzett Magyarország ezeréves fennállása alkalmából, illetve két levelét, amelyet Fehér Ipoly pannonhalmi bencés főapáthoz intézett.

A kötet végén gondosan összeállított Függelék sorolja fel XIII. Leó pápa összes enciklikáját, pontosan megjelölve az 1878 és 1902 között megjelent 89 körlevél internetes elérhetőségét.

A Print Páros betéti társaság gondozásában megjelent kiadvány számos illusztrációt is tartalmaz. XIII. Leó pápa portréin túl megismerhetjük a kötetben szereplő főpásztorok, mint például Simor János bíboros, Vaszary Kolos bíboros, Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök arcvonásait, láthatjuk a magyaroknak szánt első pápai enciklika 1886-os latin nyelvű magyarországi kiadásának címlapját, a „Religio Katholikus Egyházi S Irodalmi Folyóirat” 1886-ban megjelent számának, vagy Vaszary Kolos 1896-ban írt latin nyelvű körlevelének első oldalát.

Mint ahogy a Zimányi Ágnes szerkesztésében megjelent kötet hátlapján olvasható méltatás is megállapítja: az enciklikák, dokumentumok tartalma „büszkeséggel tölthet el bennünket, növelheti haza- és egyházszeretetünket”, elmélyíti hitünk iránti elkötelezettségünket, segíthet a jelen kihívásainak megválaszolásában.

31 május 2021, 15:16