Keresés

Vatican News
A krizmaszentelési misén Róma püspöke a Város papjaival   A krizmaszentelési misén Róma püspöke a Város papjaival   (Vatican Media)

Ferenc pápa nagycsütörtöki homíliája: Az örömhír és a kereszt órája mindig együtt halad

Nagycsütörtökön délelőtt tíz órakor Ferenc pápa a Szent Péter bazilika Katedra-oltáránál mutatta be a krizmaszentelési misét a római egyházmegye papjainak a jelenlétében. A Szentatya homíliájában Krisztus keresztje szükségességéről elmélkedett: „A kereszt nem utólagos, nem esetleges toldalék az Úr életéhez, jelen van kezdet óta. A kereszt nem függ a körülményektől”.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

Az evangélium megváltoztatja azok érzéseit, akik hallgatnak az Úrra. A változás drámai jellegű és megmutatja, mennyi üldözés és kereszt kapcsolódik az evangélium hirdetéséhez. A Jézus szájából érkező kegyelmi szavak keltette csodálat nem maradt meg sokáig a názáreti emberek lelkületében. „Vírusként” járt körbe egy félhangon elejtett megjegyzés: „De hát nem József fia ez?” (LK 4,22) – kezdte beszédét a pápa. Olyan kétértelmű megjegyzés ez, amit az ember csak úgy elejt arra jártában. Ám az öröm kifejezésére is lehet használni: Milyen csoda, hogy szerény származással is lehet ilyen fennkölten szólni! Vagy megvetően: Hát ezt meg honnét szalajtották? Minek képzeli magát? Ez a mondat valamiként megismétlődik Pünkösdkor, a prédikáló apostolok körében, amikor beszól valaki: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?” (ApCsel 2,7). És ittasnak tartották őket. Bár a megjegyzés formailag nyitottnak tűnik, mégis csírájában agresszivitást rejt, mintha valaki így szólna: „Ez már aztán sok!” Ám az Úr ez alkalommal leleplezi a rosszindulatot: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!” (Lk 4,23). Gyógyítsd magad! Mentsd meg magad! Ez itt a méreg! Majd a kereszt alatt halljuk ismét: „Másokat megmentett, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” (Lk 23,35).    

Jézus szava képes arra, hogy napfényre hozza a szív mélyén rejlő vegyes gondolatokat

Az Úr azonban most sem tárgyal a gonosz lélekkel, csak a Szentírás szavaival válaszol. A pápa Illés és Elizeus prófétákra utalt, akiket nem fogadtak el a honfitársai. Ám a tények jelekben fejeződnek ki, hatást gyakorolnak, amire az idős karizmatikus Simeon utal, aki szerint Jézus az „ellentmondás jele” lesz. Jézus szava képes arra, hogy napfényre hozza a szív mélyén rejlő vegyes gondolatokat, melyben együtt van a búza és a konkoly. Ez pedig lelki tusát eredményez. Az Úr irgalommal teli gesztusai, a boldogmondások és „Jaj nektek!” szavai arra köteleznek, hogy megkülönböztessünk. Názáretben nem fogadták el őt, el is akarták venni az életét, de mivel még nem jött még el az „ő órája”, egyszerűen „áthaladt közöttük”. Még nincs itt ugyan az óra, de a düh és a megátalkodottság olyan erejű, hogy képes megölni az Urat abban a pillanatban, s ez éppen azt mutatja, hogy mindig itt az óra.

Az örömhír órája, valamint az üldöztetés és a kereszt órája mindig együtt halad

Kedves papok, most ezt szeretném megosztani veletek: az örömhír órája, valamint az üldöztetés, a kereszt órája mindig együtt halad – szólt Ferenc pápa. Az evangélium hirdetése mindig hozzákapcsolódik a konkrét kereszt átöleléséhez. Isten Szavának szelíd fénye világosságot teremt a készséges szívekben, amit állandóan láthatunk az evangéliumokban. A földbe vetett jó mag sokszoros termést hoz, ám felébreszti az ellenség irigységét, aki éjszaka konkolyt hint abba. Az irgalmas atya gyengédsége ellenállhatatlanul hazavonzza a tékozló fiút, de ellenérzést kelt a nagyobbik testvérben. A szőlősgazda nagylelkűsége hálára kötelezi az utolsó órában érkezőket, de keserű megjegyzésre indítja a korán munkát kezdőket. Jézus közelsége, hogy együtt étkezik bűnösökkel, megnyeri Zakeust és Lévit, de ellenérzést kelt azokban, akik igaznak tartották magukat. A saját fiát a szőlőbe küldő ember képe gyilkos indulatot vált ki a szőlőművesekben, egészen az Igaz meggyilkolásáig menően. Mindez azt mutatja, hogy az örömhír hirdetése titokzatosan kapcsolódik az üldöztetéshez és a kereszthez. Ferenc pápa Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvéből a karácsonyi elmélkedést idézte, mely Szent József és a Szűzanya tevékenységét mutatja: „Nézem és megfontolom, amit tesznek, vagyis az utazást, fáradozást, hogy az Úr a legnagyobb szegénységben szülessék, és hogy annyi fájdalom, éhség, szomjúság, hőség és hideg után, igazságtalanságok és gyalázatok után végre meghaljon a kereszten és mind ezt érettem teszi. Azután magamba tekintek, hogy valamilyen lelki hasznot merítsek” (LGy 116).

A kereszt rögtön ott van már az Úr élete kezdetén

Hogy mire is szolgál a papi életben a kereszt ilyen korai szemlélése, az evangélium hirdetés kezdetén és magában annak a szívében? Ferenc pápa a felvetett kérdésre két szemponttal válaszolt. Nem meglepő, hogy a kereszt rögtön ott van az Úr élete kezdetén, már a születésénél. Jelen van Mária zavarában az Angyali üdvözletkor, jelen van József álmában, hogy el kell válnia a jegyesétől, jelen van Heródes üldöztetése miatt, amikor a Szent Családnak el kell hagynia a hazáját. Ez a valóság már előzőleg a kereszt titkára vezet minket. Megérteti, hogy a kereszt nem utólagos, nem esetleges toldalék az Úr életéhez. A kereszt nem függ a körülményektől.

A keresztben nincs kétértelműség

Az Úr miért ölelte át a keresztet, a szenvedést a maga teljes valóságában? – kérdezett tovább a pápa. Átölelte az árulást és hogy a barátai is elhagyták. Elfogadta a törvénytelen letartóztatást, a summás ítéletet, az aránytalan büntetést, a pofonokat, a leköpdösést. Ha a körülmények határozták volna meg a kereszt üdvözítő erejét, az Úr nem ölelte volna át. De, amikor eljött az órája, akkor ő átölelte az egész keresztet. Mert a keresztben nincs kétértelműség. A keresztről nem alkudozunk. A pápa megfontolásának második szempontja: Igaz, hogy a kereszt az emberi életnek, a mi esetlegességünknek és törékenységünknek alkotó része. Ám a kereszten valami olyan is történik, ami nem része a mi törékenységünknek, hanem az már a kígyó harapása, aki látván az ártatlan keresztre feszítettet, mérgével halálosan megmarja őt, hogy lerontsa minden művét, hogy botrányt okozzon, hogy élettelenné és terméketlenné tegyen. Ám éppen ebben a halálos, kegyetlen és fájdalmas harapásban tűnik ki végül Isten győzelme. Kérjük az Úr kegyelmét ebből számunkra. Van kereszt az evangélium hirdetésében, de van üdvözítő kereszt is. Vérével Krisztus a kereszten legyőzi a rosszat, megszabadít minket a gonosztól. Éppen ezért mi is öleljük át a keresztet, miként Jézus átölelte már „annak előtte”, mielőtt az váratlanul utolérte volna. Ne botránkozzunk a kereszten, mert az Úr sem botránkozott rajta!

Egy személyes emlék: Az Úr segít, a maga módján

Nagycsütörtöki homíliáját Ferenc pápa végül egy személyes emlék felidézésével zárta. Élete egyik nehéz szakaszában az Úrhoz fohászkodott, hogy szabadítsa meg a nehézségeitől. Éppen egyik szerzetesnővér közösségnek tartott lelkigyakorlatot, melynek végén a szokásnak megfelelően, gyóntatott. Jött egyszer egy idős kedves nővér, fénylő, tiszta szemekkel, mint aki egészen az Istené.  Aztán arra éreztem indíttatást – emlékezett a pápa, hogy kérjek tőle valamit, ezért azt mondtam neki: „Kedves nővér, elégtételképpen imádkozzon értem, mert kegyelemre van szükségem. Ha kéri az Urat, akkor biztosan megadja azt nekem”. Sokáig várt, mintha imádkozott volna, majd azt mondta nekem: „Bizonyára az Úr kegyelmet ad neked, de ne tévedj: megadja azt a maga isteni módján”. Ez nagyon jót tett nekem akkor! Érezzük, hogy az Úr mindig megadja nekünk, amit kérünk, de mindig a maga isteni módján teszi ezt meg” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

 

01 április 2021, 17:02