Ferenc pápa az iraki püspökökhöz: tanúságtétel, remény, egység

Lydia O’Kane / Somogyi Viktória – Vatikán

Érkezésekor a pápát Ignace Youssif Younan, a szír katolikusok antióchiai pátriárkája és Louis Sako bíboros, babilóniai káld pátriárka, az iraki püspöki konferencia elnöke köszöntötte. Mindkét főpásztor utalt a székesegyházban 2010-ben egy szentmise során az ún. Iszlám Állam által végrehajtott terroristamerényletre, amelyben 48-an vesztették életüket, köztük két pap, és közel százan megsebesültek. A vértanúk boldoggá avatási eljárását már elindították és reményüket fejezték ki, hogy hamarosan a boldogok között ünnepelhetik ezeket a keresztényeket.

A remény

A jelenlévőkhöz szólva a pápa kérte, hogy soha ne veszítsék el apostoli buzgalmukat a napi kihívásokkal szemben, különösen a jelenlegi járvány idején. „Tudjuk, milyen könnyű megfertőződni a csüggedés vírusától, amely időnként úgy tűnik, hogy elterjed körülöttünk” - mondta. „Az Úr mégis hatékony oltást adott nekünk e vírus ellen. Ez pedig a remény, amelyet a kitartó imádság és az apostolkodáshoz való napi hűség szül.” Ezzel az oltással „újult erővel léphetünk előre, hogy misszionárius tanítványként és az életszentség, az igazságosság és a béke isteni országa jelenlétének élő jeleiként terjesszük az Evangélium örömét”.

Kitartás a nehézségek között

A pápa rávilágított azokra a nehézségekre, amelyekkel oly sok iraki hívő szembesült az elmúlt évtizedekben. Beszélt a háború és az üldözés következményeiről, az alapvető infrastruktúrák törékenységéről, valamint a gazdasági és személyes biztonságért folytatott folyamatos küzdelemről, amely gyakran az országon belüli kitelepítésekhez és sok ember, köztük a keresztények elvándorlásához vezetett a világ más részeire. Ferenc pápa köszönetet mondott püspök és paptestvéreinek, hogy közel maradtak népükhöz. Arra buzdította őket, hogy tartsanak ki ezekben az erőfeszítésekben „annak biztosítására, hogy Irak katolikus közössége, bár kicsi, mint a mustármag, továbbra is gazdagítsa a társadalom egészének életét”.

Testvéri egység

„Krisztus szeretete arra hív bennünket, hogy tegyünk félre mindenfajta önközpontúságot vagy versenyt. Az egyetemes szeretetközösségre szólít bennünket és arra, hogy teremtsünk testvéri közösséget, amelyben a tagok elfogadják egymást és törődnek egymással” – fogalmazott a pápa. „Mennyire fontos a testvéri egységről tanúságot tenni egy olyan világban, amely túl gyakran széttöredezett és megosztottság jellemzi! Minden erőfeszítés, amely hidat épít az egyházi, plébániai és egyházmegyei közösségek és intézmények között, prófétai gesztusként szolgál majd az iraki egyház részéről Irakban és gyümölcsöző válaszként szolgál Jézus imájára, hogy mindnyájan egyek legyenek.”

Félreértések feloldása

Beszéde során Ferenc pápa rámutatott, hogy időnként „félreértések merülhetnek fel és bizonyos feszültségeket tapasztalhatunk. Ezek azok a csomók, amelyek akadályozzák a testvériség szövését. „Ezek olyan csomók, amelyeket magunkban hordozunk, végsősoron mindannyian bűnösök vagyunk. Ezeket a csomókat a kegyelem, a nagyobb szeretet oldozhatja fel. A megbocsátás gyógyszerével és a testvéri párbeszéddel lazíthatjuk fel őket, türelmesen viselve egymás terheit és megerősítve egymást a megpróbáltatások és nehézségek pillanataiban.”

Igazi atyák

A pápa püspöktestvéreit arra szólította fel, hogy álljanak különösen közel papjaikhoz. „Ne csak adminisztrátorként vagy menedzserként tekintsenek rátok, hanem valódi atyaként, akik aggódnak jólétükért és készek nyílt szívvel felajánlani nekik a támogatást és a bátorítást.”

Őrizzétek a nyájat

Ferenc pápa felkérte a jelenlévő papokat, szerzeteseket, hitoktatókat és szeminaristákat is, hogy menjenek ki a nyáj közé és fordítsanak különleges figyelmet azokra, akiket a lemaradás veszélye fenyeget, például a fiatalokra, az idősekre, a betegekre és a szegényekre. „Legyetek pásztorok, az emberek szolgái, ne köztisztviselők” – buzdított Ferenc pápa.

Az erőszak áldozatai

Visszatérve azokra a testvérekre, akik tíz évvel ezelőtt haltak meg a székesegyházban elkövetett terrortámadásban, és akiknek a szentté avatási ügye folyamatban van, a pápa hangsúlyozta, hogy „haláluk erőteljes emlékeztető jel arra, hogy a háborúra, gyűlöletkeltő magatartásra, erőszakra való uszítás vagy a vérontás összeegyeztethetetlenek a hiteles vallási tanításokkal.” Megemlékezett az erőszak és az üldöztetés összes áldozatáról, függetlenül attól, hogy melyik vallási csoporthoz tartoznak.

Boldogok a béketeremtők

Ebben a hatalmas székesegyházban Ferenc pápa köszönetet mondott a jelenlevőknek erőfeszítéseikért, hogy béketeremtők legyenek közösségeiken belül és más vallási hagyományok híveivel együtt „elvetve a kiengesztelődés és a testvéri együttélés magvait, ami mindenki számára a remény újjászületéséhez vezethet”. Utalt a fiatalokra is, akik szerinte „az ígéret és a remény jelei kiváltképpen ebben az országban”.

Tanúságtevők Isten ígéreteiről

Beszéde végén a pápa elmondta a jelenlevő testvéreknek, hogy egy hosszú történelem részét képezik, amely hűségesen tanúskodik „Isten soha kudarcot nem valló ígéreteiről, amikor az új jövő építésére törekszenek”. „A nehézségek által és a vértanúk vérével megérlelődött tanúságtételetek legyen ragyogó fény Irakban és azon túl is, annak érdekében, hogy hirdesse az Úr nagyságát és hogy ezeknek az embereknek a lelke örvendjen Istennek, a Megváltónknak.”

Mielőtt elhagyta a székesegyházat, Ferenc pápa a következő szavakkal írta alá a vendégkönyvet: „Bűnbánóként, valamint a hit és az iraki béke zarándokaként arra kérem Istent, hogy Szűz Mária közbenjárásával adjon erőt ennek a népnek, hogy testvériségben tudja újjáépíteni az országot.”