A papok Szent Józsefhez hasonlóan jó atyaként viseljék gondját a rájuk bízott közösségnek

Gedő Ágnes – Vatikán

A nagy múltú Pápai Belga Kollégium híres növendéke volt Szent II. János Pál pápa és Yves Congar domonkos teológus. Ferenc pápa az intézet rektorához és növendékeihez írt beszédét átnyújtotta az audiencián, majd kötetlen szavakkal beszélgetett velük. Az alábbiakban összefoglaljuk közzétett beszédét.

Szent József ünnepének vigíliáján, a neki szentelt évben a papok vegyenek példát Jézus nevelőapjáról, és az ő nagylelkű, odaadó, engedelmes módján valósítsák meg az isteni tervet. Lelkipásztori programjaikhoz ne ragaszkodjanak mereven, szeressék a rájuk bízott közösséget, és legyenek nyitottak az újításra.

Nyitottan beilleszkedni a plébániai közösségbe

Szent József befogadó szerepéről szólva a pápa aláhúzza, hogy félretette saját, mégoly jogos terveit, és szeretettel fogadta Máriát és Jézust. Családi életét nem így képzelte el, de félretette kételyeit és hitben követte az isteni akaratot: vigyázott rájuk és szerette őket. Szent József ebben lelki vezetőnk lehet, aki segít, hogy ne gabalyodjunk bele gondolataink olykor túl kusza hálójába, hanem képesek legyünk befogadóan hozzáállni a Gondviselés kínálta helyzetekhez. Példa erre, amikor új pap érkezik egy plébániára. A közösség már őelőtte létezett, a maga örömeivel és fájdalmaival, kincseivel és nyomorúságaival, tehát mindezt nem szabad figyelmen kívül hagyni azért, hogy az előre elgondolt lelkipásztori tervet mindenképpen végrehajtsuk. Az új plébános először is szeresse a közösséget, ahova meghívták, aztán szép lassan megismerve őket, finoman irányíthatja új utakra.

A pap legyen nyitott közössége igényeire

Szent József olyan apa, aki őrködik családja fölött, ez hivatása és küldetése lényegi része. Ezt diszkréten, alázattal, csöndben végzi, odaadó hűségben figyelve Isten tervére, jeleire. A pap is ekként szeresse gyöngéden a rá bízott híveket, elsősorban az ő javukat és boldogságukat keresse, diszkréten és nagylelkűen – buzdított a pápa. Ez a pásztor jellemvonása, aki soha nem hagyja magára nyáját, hanem mindig a helyzetnek megfelelően cselekszik: ha kell, mutatja az utat, ha kell, közéjük vegyül és bátorítja őket, vagy hátra marad, hogy segítse a lemaradókat. A pap ne legyen merev, ne ragaszkodjon a szolgálat módjához, még ha az önmagában jó is, hanem legyen képes válaszolni a közösség változásaira és szükségleteire. Ne saját magát és elképzeléseit állítsa a középpontba, hanem a rábízottak javát, ne uralja és ne is hanyagolja el őket.

A szentévben tanuljuk meg az atyaság művészetét

Szent József olyan apa, aki álmodik – emelte ki a harmadik szempontot Ferenc pápa. Nem olyan értelemben álmodó, akik a fellegekben jár, hanem úgy, hogy képes a dolgok mögé látni. Prófétai tekintettel fölismeri Isten tervét ott is, ahol mások nem látnak semmit, és ezért tisztán lebeg előtte a cél. A papok is induljanak ki a rájuk bízott személyek valóságából, és szeretettel álmodjanak számukra utat a megtérésre, majd a megújulásra, folyamatosan növekedve, mint a Lélek által vezetett tanítványok, akiket Isten szeretete hajt. Kedves paptestvérek! A Szent József-évben fedezzük föl az imában a názáreti családfő alakját és küldetését, Isten akaratának való engedelmességét, nagy tettek végrehajtóját, engedelmes és kreatív szolgát. Küldetésünket helyezzük palástja alá, és tanuljuk meg tőle az atyaság művészetét – zárul Ferenc pápa beszéde a Pápai Belga Kollégium tagjaihoz.