A pápa üzenete a Szent Jakab évre: Lépjünk ki magunkból, nyíljunk meg másoknak
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Csillagmezős Szent Jakab templom, mely az idősebb Szent Jakab apostol, Jeruzsálem első püspökének földi maradványait őrzi a IX. század óta, Európa egyik fő zarándokhelye: a Megváltó Krisztus szentföldi és az Apostolfejedelmek római kegyhelyei után a harmadik, ám a közkedveltség és a látogatottság tekintetében a legrangosabb. Különösen az utóbbi 40 évben lett a legjobban megjárt zarándokút, amelyet fiatalok százezrei járnak végig gyalog az odavezető szövevényes ősi zarándokút hálózaton keresztül. A lényeg mindig az úton-lét, a Krisztus-követés, akinek apostola, Szent Jakab a hagyomány szerint eleget tett Mestere kérésének és „elment a föld végső határáig”. Santiago de Compostela Atlanti óceán parti vidékét így is hívják, Finis Terrae, a föld vége, a „világ vége”, földrajzi értelemben.
Szentév akkor van, ha Jakab apostol ünnepe vasárnapra esik
Santiago de Compostela időszámítása is sajátos helyiértékkel rendelkezik. Nem a szokásos 25, 50 vagy 100 éves időtartam adja itt a szentévek egymást követő ritmusát, hanem úgymond a „gondviselésszerű véletlen”, vagyis amikor az Idősebb Jakab apostol, a Iacobus Maior ünnepe pontosan vasárnapra esik, mint éppen ebben az évben: július 25-e 2021-ben vasárnap, így az egész év jubileumi esztendő. Az idei szentév témáját Julián Barrio Barrio érsek, Santiago de Compostela főpásztora hirdette meg „Menj ki a földedről! Az Apostol vár téged!” címmel, amikor a kegyhely a „kegyelem és a megbocsátás évében” szeretettel várja az érkező zarándokokat. „A mostani szentév immár a harmadik az új évezredben, s ezúttal Szent Jakab apostol bátor tanúságtétele nagyszerű alkalom arra, hogy újra felfedezzük hitünk erejét és a keresztségben kapott küldetésünket”.
Jézus tekintete, az Apostol ölelése és az Eucharisztia vár ránk
Ferenc pápa a compostelai székesegyház szent kapujának december 31-i megnyitására küldte üzenetét, hogy kifejezze „szeretetét és közelségét Spanyolországban és Európában azok iránt, akik részt vesznek e kegyelmi időszakban”. „Amikor elindulunk az Apostol nyomdokain, kilépünk saját magunkból, a biztonságainkból, amelyekhez ragaszkodunk, ám célunkat tisztán szem előtt kell tartanunk, hiszen nem foroghatunk mindig magunk körül, mert így sehová se jutnánk el. Amikor megérkezünk a Szent Kapuhoz, három gesztus emlékeztet bennünket zarándokutunk okára: Jézus tekintete, az apostol ölelése és az Eucharisztia, amely arra hív bennünket, hogy Isten Népének érezzük magunkat, aki hagyományainkat dicsőítő énekké teszi”.
Isten irgalma kísér az utunkon
„Nagyon fontos az úticél tudatosítása – fogalmaz a pápa –, hiszen a zarándoklat a megtérés útja, ami Jézus követésében áll, aki az Út, az Igazság és az Élet. Ezen az úton Isten irgalma kísér bennünket, még akkor is, ha a bűn okozta gyengeség állapota megmarad, ám ezt a szeretet ereje felülmúlja és lehetővé teszi, hogy reménységgel tekintsünk a jövőbe és hogy készek legyünk életünket a helyes útra terelni”.
Járjunk könnyedén, teher nélkül és társaságban
„Mielőtt útra kelnénk – buzdít a pápa üzenete – el kell válnunk a felesleges dolgoktól, melyek megnehezítik az utunkat. Ne egyedül járjuk az utunkat, hanem gyanakodás nélkül bízzunk az útitársainkban, ismerjük fel bennük Isten ajándékát, aki elkísér bennünket. Lépjünk ki önmagunkból, hogy a többiekhez társulhassunk, hogy segítsük és támogassuk egymást, miközben megosztjuk egymással fáradalmainkat és eredményeinket. Az út végén a hátizsákunk üres lesz, de a szív megtelik azzal a tapasztalattal, melyet útközben jóban és rosszban, nézeteltérésben és egyetértésben szereztünk, melyek az egzisztenciális és kulturális különbözőségből erednek. Mindeközben felfedezzük, hogy missziós tanítványokká kell lennünk, akik mindenkit abba a hazába hívnak, ami felé együtt haladunk”.
A zarándok életével tanúskodik a hitéről
Ferenc pápa üzenete a zarándokot úgy értelmezi, mint aki „képes Isten kezébe helyezni önmagát, tudatában annak, hogy a megígért haza már jelen van Krisztusban, aki közel van hozzá és így megérintheti a testvér szívét, mesterkéltség és propaganda nélkül, kinyújtott kézzel, mely tud adni és elfogadni is”.
Váljunk Isten dicsőítő énekévé
A Szentatya üzenete végül „megköszöni Santiago de Compostela érsekének és a segítőknek az erőfeszítéseit, akik közreműködnek ennek a jubileumi évnek a megvalósításában”. Az Úr áldását kéri rájuk, majd ismételten utal arra a „hármas gesztusra, amire a Szent Kapu emlékezteti mindazokat, akik átlépnek rajta. Közülük az első a dicsőség Kapujában Jézus derűs tekintete; a második Jakab apostol képének érzelmi átölelése, akiben az egész egyház átölel bennünket, azt jelezve ezzel, hogy az egyház nem elvont intézmény, hanem a felebarátban testesül meg. A harmadik gesztus a részvétel az eucharisztia liturgiájában, a harangok hangja, a hatalmas botafumeiro tömjénfüstje, majd pedig az énekek és imák, amelyek arra hívnak bennünket, hogy érezzük, Isten Népe vagyunk, akiknek hagyományai Istent dicsőítő énekké válnak”.
