Keresés

Vatican News
Ferenc pápa 2016-ban a fogyatékkal élők találkozóján egy Down-szindrómás kislánnyal Ferenc pápa 2016-ban a fogyatékkal élők találkozóján egy Down-szindrómás kislánnyal 

Pápai üzenet a fogyatékkal élők világnapjára: Befogadóbb világot építsünk a járvány után

December 3-án tartjuk a Fogyatékkal élők Nemzetközi Napját. Ebből az alkalomból Ferenc pápa üzenetet tett közzé, melyben szolidaritásáról biztosítja azokat, akiket a járványhelyzet különösen sújt. Mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk a hullámzó tengeren, de van, akinek az evezés is nehezebb, köztük a súlyos fogyatékkal élőknek.

Gedő Ágnes – Vatikán

Az idei világnap témája: “Építsük újjá jobban: a Covid-19 utáni világ legyen befogadóbb a fogyatékkal élők iránt, hozzáférhetőbb és fenntarthatóbb”. Ferenc pápa a jobb újjáépítésre helyezi a hangsúlyt az evangéliumi példabeszéd alapján: sziklára, vagy homokra építjük házunkat (vö. Mt 7,24-27; Lk 6,47-49).

A selejt kultúrájának fenyegetése

Először is az eső, a folyók és a szél, ami házunkat fenyegetheti, ma az egyre terjedő ún. selejt-kultúrával azonosítható. Az emberiség bizonyos része úgy tűnik, hogy föláldozható egy kiválasztott réteg javára, akik korlátok nélkül élnek. A személy már nem elsődlegesen tisztelni és óvni való érték, különösen, ha szegény, vagy fogyatékos. Ez a kultúra főleg a kiszolgáltatottabb embereket sújtja, köztük a fogyatékkal élőket. Az elmúlt ötven évben fontos előrelépéseket tettünk a civil és az egyházi intézmények szintjén egyaránt. Tudatosult az emberi személy méltóságának értéke, ezért bátor döntésekkel segítettük elő a testi vagy szellemi korlátozottsággal élők beilleszkedését. Kulturális szinten azonban túl sok kifejezés mond ellen ennek az iránynak. Az elutasítás mögött narcisztikus és haszonelvű gondolkodás rejlik, ami végül kirekesztéshez vezet – pedig a törékenység emberi mivoltunk elkerülhetetlen része. Találunk olyan – akár súlyos – fogyatékkal élő személyeket, akik bár küzdelmek árán jó és értelmes életet építettek föl maguknak, míg a normál adottságokkal rendelkezők közül vannak elégedetlenek, vagy akár reményvesztettek is. A sebezhetőség az ember lényegi része – mutat rá üzenetében a pápa. Ezért fontos, hogy az élet kultúráját hirdessük, melyben minden személy azonos méltósággal bír, ahol védelmezzük a fogyatékkal élőket minden életkorban és minden társadalmi helyzetben.

Inkluzív társadalom, esélyegyenlőség

A pandémia felszínre hozta a korunkat jellemző egyenlőtlenséget, mely a gyengébbeket károsítja. A vírus nem tesz különbséget ember és ember között, de a meglévő egyenlőtlenségeket és hátrányos megkülönböztetést tovább növelte pusztító útja során. Házunkat ezért az inklúzió sziklájára kell építenünk, a befogadás, a beilleszkedés, az esélyegyenlőség biztosítására. Az irgalmas szamaritánus példázata (Lk 10,25-37) nem veszít időszerűségéből. Életünk útján gyakran botlunk sebesült emberbe, aki olykor magán hordozza a fogyatékosság és a törékenység jeleit. A szenvedő emberek befogadása vagy kirekesztése meghatározza valamennyi gazdasági, politikai, társadalmi és vallási projektet. Naponta szembetaláljuk magunkat a döntéssel: irgalmas szamaritánusok leszünk vagy közömbösen továbbhaladó járókelők?

Képzés a fogyatékkal élők lelkipásztori ellátására

Az egyházi intézményeket fel kell készíteni a hit átadásához szükséges eszközökkel, melyek hozzáférhetők mindenki számára. Lehetőség szerint ingyen álljon rendelkezésre mindez azoknak, akiknek szükségük van rá, akár az új technológiák révén is, melyek oly hasznosnak mutatkoztak a járvány idején. A pápa továbbá arra buzdít, hogy képezzék a papokat, szeminaristákat, szerzeteseket, hitoktatókat és lelkipásztori munkatársakat a fogyatékosokkal való kapcsolatra, valamint a befogadó lelkipásztori eszközök használatára. A plébániai közösségek is neveljenek a befogadásra fogyatékkal élő testvéreink iránt. Ahhoz, hogy a plébániát akadálymentesítsük, nem csupán a fizikai korlátokat kell eltávolítani, hanem főleg a hívő közösség hozzáállását kell a szolidaritás és a szolgálat irányába mozdítani a fogyatékkal élők és családjaik iránt. A cél az, hogy ne „róluk” beszéljünk, hanem csak „mirólunk”.

Aktív részvétel: akadálymentes hitélet

Ahhoz, hogy jobb társadalmat építsünk a járvány után, a mi tevékeny részvételünk is kell, erre a harmadik sziklára épül az erős ház. A pápa leszögezi: a fogyatékkal élő személyeknek ugyanolyan joguk van a szentségekhez járulni, mint az egyház bármely más tagjának. Valamennyi liturgikus szertartást akadálymentessé kellene tennünk, hogy minden testvérünk elmélyíthesse, ünnepelhesse és megélhesse hitét. Külön figyelmet érdemelnek azok a fogyatékkal élők, akik még nem részesültek a keresztség szentségében. Őket is be kell vonni a hitoktatásba, hogy felkészüljenek ezekre a szentségekre, hiszen nem zárhatjuk el őket a kegyelemtől, melyet hordoznak.

 A pápa ugyanakkor azt is kéri, hogy a fogyatékkal élők aktívan vegyenek részt az evangelizáló küldetésben, hitoktatásban, saját képességeiknek megfelelően, ezzel gazdagítva a közösséget. Teológiai és kateketikai képzésüket segíteni kell.

Éljünk a válság adta újrakezdés lehetőségével

Ennél a válságnál már csak az lenne rosszabb, ha elszalasztanánk a benne rejlő lehetőséget – mondta idén Pünkösdkor Ferenc pápa. Bátorító szavai most azokhoz szólnak, aki nap mint nap, csöndben szolgálják a törékeny és fogyatékos helyzetű testvéreket. A civil és az egyházi szervezetek összefogásából építsük újjá, jobbá világunkat, hogy igazán erős, szilárd házunk legyen, melyben helyet kapnak és aktív részt vállalnak a fogyatékkal élők is – zárja a Fogyatékkal élők Világnapjára írt üzenetét a pápa.

05 december 2020, 12:02