Keresés

Már készül a Karácsonyfa a téren... Már készül a Karácsonyfa a téren...  

Isten a szeretet és a megtérés Isten kegyelme – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Szakadjunk el a bűntől, a világias gondolkodástól és kérjük Istentől a megtérés kegyelmét. Az adventi időszakban Karácsony ünnepére, az Úr befogadására készülve, haladjunk a hit útján. Ne ragadjunk le egy középszerű lét „futóhomokjában”, hanem mondjunk le a feleslegesről és keressük a lényeget: Isten országát.

Vertse Márta - Vatikán

A rossz, esős idő sem akadályozta meg a „bátor” híveket, hogy jelen legyenek a Szent Péter téren – mondta Ferenc pápa Advent második vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozásakor. Katekézisében a „megtérés” két aspektusára mutatott rá, elemezve a Márk evangéliumából vett szakaszt, amely Jézus nyilvános működésének előkészítését beszéli el. 

A megtérés azt jelenti, hogy a bűn helyett Isten szeretetét választjuk

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Mk 1,1-8) Keresztelő Szent János alakját és működését mutatja be. Kortársai számára a hitnek egy olyan útját jelölte meg, amely hasonlít ahhoz, amit az adventi időszak kínál fel számunkra, akik Karácsonyra, az Úr befogadására készülünk – kezdte beszédét Ferenc pápa. A hitnek ez az útja a megtérés útja – mutatott rá, majd elmagyarázta a „megtérés” szó jelentését. A Bibliában mindenekelőtt azt jelenti, hogy irányt, irányultságot  változtatunk, tehát megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat is. Az erkölcsi és spirituális életben pedig a megtérés arra utal, hogy a rossztól a jó felé fordulunk, a bűn helyett Isten szeretetét választjuk. Ezt tanította Keresztelő Szent János, aki a júdeai pusztában „keresztelt és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára”. A keresztség felvétele azok megtérésének volt külső és látható jele, akik hallgatták prédikációit és elhatározták, hogy bűnbánatot tartanak. A keresztelés vízbe való bemerítéssel történt, de pusztán egy felesleges jel volt, ha nem társult azzal a szándékkal, hogy a keresztelkedő megbánja bűneit és változtasson életén. 

A megtérés elszakadás a bűntől és a világias gondolkodástól

A megtérés azt jelenti, hogy fájdalmat érzünk elkövetett bűneink miatt és vágyunk rá, hogy megszabaduljunk tőlük, valamint a szándék, hogy örökre kizárjuk őket életünkből. A bűn kizárásához szükség van rá, hogy mindent visszautasítsunk, ami kötődik hozzá, vagyis vissza kell utasítani a világias gondolkodást, a kényelem, az élvezetek, a jólét, a gazdagság túlságos nagyrabecsülését. Erre az elszakadásra ad példát újfent a vasárnapi evangéliumi szakasz Keresztelő Szent János alakjában, aki lemond a feleslegesről és keresi a lényegest. Ez a megtérés első aspektusa: elszakadás a bűntől és a világias gondolkodástól. 

Keressük Istent és országát

A megtérés másik aspektusa, a hit útjának vége, vagyis Isten és országának keresése – mondta nyomatékosan Ferenc pápa. A kényelem és a világias gondolkodástól való elszakadás nem öncélú, nem egyfajta aszkézis, pusztán azért, hogy bűnbánatot tartsunk, a keresztény nem viselkedik „fakírként”. Másról van szó, ami valami sokkal nagyobbnak az elnyerését célozza, azaz Isten országát, az Istennel való szeretetközösséget, az Istennel való barátságot. Ez azonban nem könnyű, mert sok kapcsolat a bűn közelében tart bennünket – mutatott rá a pápa. A kísértés egyre lejjebb húz minket, csakúgy, mint a bűnhöz kötődő szálak, mint az állhatatlanság, a csüggedés, a rosszindulat, a káros környezetek, a rossz példák. Olykor túlságosan gyenge az ösztönzés, amit az Úr iránt érzünk, úgy tűnik, hogy Isten hallgat; távolinak és valótlannak tűnnek ígéretei, az, hogy megvigasztal minket, mint a gondos és készséges pásztor Izajás próféta könyvében – utalt a pápa az első olvasmány szavaira (vö. Iz 40,1.11). („Isten, az Úr, íme, eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti”). Ilyenkor annak a kísértését érezzük, hogy lehetetlen valóban megtérni – állapította meg Ferenc pápa, idézve a csüggedés gyakori kifejezéseit: „Nem, nem vagyok képes a megtérésre, elindulok, de kis idő múlva ismét visszafelé haladok”. Azonban a megtérés lehetséges – hangsúlyozta a pápa, arra buzdítva, hogy ne bátortalanodjunk el, ne torpanjunk meg egy középszerű lét „futóhomokjában”. Ez ugyanis a középszerűség. Mit lehet tenni ezekben az esetekben, amikor valaki szeretne előrehaladni, de érzi, hogy nem képes rá? – tette fel a kérdést a pápa. Mindenekelőtt emlékezzünk rá, hogy a megtérés „kegyelem”: senki sem képes saját erőből megtérni, tehát Istentől kell buzgón kérni a kegyelmet, hogy térítsen meg, hogy valóban megtérhessünk. Megtérésünk mértéke pedig az, hogy mennyire nyílunk meg Isten szépségének, jóságának, gyengédségének. Isten nem egy csúnya, rossz apa, hanem gyöngéd és nagyon szeret minket, mint a Jó Pásztor, aki keresi nyája legutolsó bárányát is. Isten a szeretet és a megtérés Isten kegyelme – szögezte le a pápa. Kezdjünk el a hit útján járni, mert Isten az, aki az úton mozgat minket, és látjuk majd, hogy elérkezik hozzánk. Imádkozzunk, haladjunk mindig előre egy-egy lépéssel. 

Isten szeretete újjáéleszt és üdvözít

A pápa Máriához intézett fohásszal zárta beszédét: „Szűz Mária, akinek kedden ünnepeljük Szeplőtelen Fogantatása emléknapját, segítsen nekünk, hogy egyre jobban elszakadjunk a bűntől és a világiasságtól és megnyíljunk Istennek, Szavának, szeretetének, amely újjáéleszt és üdvözít”. 

06 december 2020, 19:23