Keresés

Vatican News
Gaudete vasárnapon az örömről szólt a pápa    Gaudete vasárnapon az örömről szólt a pápa   (AFP or licensors)

Az öröm a keresztény hit jellemzője – Ferenc pápa Úrangyala imája

Advent harmadik, Gaudete vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Keresztelő Szent János alakjához fűzte gondolatait. Kora vezető személyisége, Jézus első tanúságtevője volt, aki örömmel várakozott az érkező Messiásra, Krisztus felé irányítva az embereket. Advent harmadik, öröm vasárnapja idén december 13-ra esett, amikor Ferenc pápa pappá szentelésének 51. évfordulóját ünnepelte.

Vertse Márta – Vatikán

Az Úrangyala elimádkozása után a hagyományhoz híven, Ferenc pápa megáldotta a Kis Jézus szobrokat, amelyeket a római gyermekek szentestén helyeznek majd el az otthoni jászolokban.

Örömünk oka az Úr közelsége

Az örömre hívás az adventi időszak jellemzője: Jézus születésére várakozunk és örömteli a várakozásunk, kicsit olyan, mint amikor várjuk egy barátunk, egy rokonunk látogatását, akit nagyon szeretünk és akit régóta nem láttunk – kezdte beszédét a pápa. Utalással a szentmise kezdőénekének szavaira megállapította: az örömnek ez a dimenziója különösen érezhető Advent harmadik vasárnapján, ami Szent Pál buzdításával kezdődik: „Örüljetek az Úrban szüntelenül” (Kezdőének; vö. Fil 4,4.5). Ennek az örömnek az az oka, hogy „az Úr közel van”. Minél közelebb van hozzánk az Úr, annál inkább örvendünk; minél távolabb van, annál inkább szomorkodunk. Ez a keresztények szabálya – szögezte le a pápa, majd utalt egy filozófusra, aki nem értette, hogyan lehetséges manapság hinni, mert, akik hívőnek mondják magukat, azoknak olyan az arckifejezésük, mintha halott felett virrasztanának. Nem tesznek tanúságot Jézus Krisztus feltámadásának öröméről. A pápa megjegyezte, hogy valóban sok keresztény jár-kel a világban ilyen szomorú arccal, mintha halott fölött virrasztana, majd így folytatta: „Krisztus azonban feltámadt! Krisztus szeret téged és te nem örülsz? Gondoljunk erre és mondjuk: „Örülök, mert az Úr közel áll hozzám, mert az Úr szeret engem, mert az Úr megváltott engem”.

Keresztelő Szent János Jézus első tanúságtevője

A János evangéliumából vett szakaszt elemezve a pápa rámutatott, hogy Keresztelő Szent János egy olyan bibliai személyiség, aki – a Szűzanya és Szent József kivételével – elsőként és a legnagyobb mértékben megélte a Messiás várását és az örömet, hogy látta Őt megérkezni (vö. Jn 1,6-8.19-28). Az evangelista ünnepélyesen mutatja be alakját: „Jött egy ember, akit Isten küldött. […]. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot tegyen a világosságról”. Keresztelő Szent János Jézus első tanúságtevője volt szavaival és életáldozatával – magyarázta Ferenc pápa. Mindegyik evangélium egybehangzóan mutatja be, hogy hogyan teljesítette küldetését, megjelölve Jézust, mint a Krisztust, Isten próféták által megígért Küldöttét. Keresztelő Szent János „leader” volt, kora vezetője. Híre elterjedt egész Júdeában és még azon túl is, egészen Galileáig. De ő egy pillanatra sem engedett a kísértésnek, hogy magára terelje a figyelmet: mindig ő volt az, aki Afelé irányította az embereket, akinek el kellett jönnie – hangsúlyozta a pápa, idézve Keresztelő Szent János szavait: „Arra sem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam.” Mindig az Úrra mutatott, mint Szűz Mária (a kánai menyegzőn): „Tegyétek, amit mond”. Mindig az Úr van a középpontban. Körülötte a szentek, akik az Úrra mutatnak. Aki nem az Úrra mutat, az nem szent! – szögezte le a pápa.

Jézus a középpont, teljes értelmet ad életünknek

Ezután rámutatott a keresztény öröm első feltételére, ami nem más, mint önmagunk decentralizálása, hogy Jézust tegyük a középpontba. Ez nem elidegenedés, mert Jézus ténylegesen a középpont, a világosság, amely teljes értelmet ad minden férfi és nő életének, aki erre a világra jön. Ez magának a szeretetnek a dinamizmusa, ami arra késztet, hogy kilépjek önmagamból, nem azért, hogy elveszítsem magamat, hanem azért, hogy megtaláljam önmagamat, miközben a másik javát keresem, önmagamat ajándékozva.

Keresztelő Szent János példáját követve tegyünk tanúságot hitünkről

Keresztelő Szent János hosszú utat tett meg, hogy eljusson a Jézusról tett tanúságig. Az öröm útja nem egy séta. Meg kell dolgozni azért, hogy mindig örömben éljünk. Keresztelő Szent János mindent ott hagyott fiatal korától kezdve, hogy Istent tegye az első helyre, hogy teljes szívével és minden erejével Isten Szavát hallgassa. Visszavonult a pusztába, megfosztva magát minden felesleges dologtól, hogy szabadabban követhesse a Szentlélek fuvallatát. Természetesen személyiségének néhány vonása egyedi, megismételhetetlen, nem mindenki számára elérhető. De tanúságtétele paradigmatikus mindazok számára, akik életük célját keresik és meg akarják találni a valódi örömet. Keresztelő Szent János különösen azok számára jelent követendő példát, akik az egyházban arra kaptak meghívást, hogy hirdessék Krisztust a többieknek: ezt csak úgy tehetik, ha elszakadnak önmaguktól és a világiasságtól, nem magukhoz vonzva, hanem Jézus felé irányítva az embereket.

Az Úr jelenti örömünk középpontját

Ez jelenti az örömet, hogy Jézus felé irányítjuk az embereket. Az öröm legyen hitünk jellemzője. Érezzük a benső örömet a sötét pillanatokban is, mert tudjuk, hogy az Úr velem van, az Úr velünk van, az Úr feltámadt. Az Úr jelenti életünk középpontját, ez örömünk középpontja – hangoztatta a pápa, majd azt kérte a hívektől, hogy tegyék fel maguknak a kérdést: én hogyan viselkedek? Örömteli személy vagyok, aki át tudja adni másoknak keresztény örömét, vagy mindig szomorú vagyok, mintha halotti virrasztáson lennék? Ha nem érzem a hitem örömét, akkor nem tehetek tanúságot másoknak és azt fogják mondani: „Ha a hit ilyen szomorú, akkor jobb, ha nem hiszünk”.

Szűz Mária, Örömünk oka

Az Úrangyala elimádkozásakor látjuk, hogy mindez megvalósult Szűz Máriában – mondta végül Advent harmadik vasárnapján a pápa, katekézise lezárásaként. Mária csöndben várta Isten üdvözítő Szavát; azt meghallgatta, befogadta, megfogant benne. Máriában Isten közel jött hozzánk. Ezért hívja az egyház Máriát: „Örömünk okának” – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

A keresztény szívét öröm tölti be a megpróbáltatások idején is

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a római híveket és a zarándokokat, külön megemlítve a római családok és gyermekek képviseletében érkezett csoportot, amelynek tagjai a Római Oratóriumok Központjának szervezésében jelentek meg a Szent Péter téren, hogy a pápa megáldja Kis Jézus szobrocskáikat. Idén csak kevesen jöhettek el a világjárvány miatt, de sokan gyűltek össze az oratóriumokban és otthon, hogy kövessék az áldást a tömegkommunikációs eszközökön keresztül – mondta a pápa. Mindnyájukat köszöntve megáldotta a Jézus szobrocskákat, amelyeket a jászolokban helyeznek majd el a remény és az öröm jeleként. „Amikor otthon majd imádkoztok a jászol előtt családtagjaitokkal, hagyjátok, hogy magához vonzzon benneteket a Kis Jézus gyöngédsége, aki szegénynek és törékenynek született meg közöttünk, hogy nekünk adja szeretetét” – kérte a gyermekeket a pápa. Végül mindenkinek szép vasárnapot kívánva arra buzdította a híveket, hogy ne feledkezzenek el az örömről! A keresztény szívét öröm tölti be a megpróbáltatások idején is, mert közel áll Jézushoz: Jézus az, aki örömet ad nekünk – mondta búcsúzóul Ferenc pápa a híveknek Advent harmadik, Gaudete vasárnapján.

13 december 2020, 21:07