Keresés

Úrangyala imádság szép őszi időben Úrangyala imádság szép őszi időben  

A szeretet tettei alapján ítélnek meg majd bennünket – a pápa Úrangyala imája

A liturgikus évet lezáró Krisztus Király ünnepén Ferenc pápa az utolsó ítéletről szóló evangéliumi szakaszt elemezte, rámutatva, hogy a szeretet konkrét tettei alapján ítélkezik majd felettünk Jézus, a Legfőbb Bíró, aki szelíd és irgalmas pásztor, de juhaival is azonosítja magát.

Vertse Márta - Vatikán

Krisztus, a Világmindenség Ura szelíd és irgalmas pásztor

„Ma Krisztus Király, a Világmindenség Ura ünnepe lezárja a liturgikus évet azzal a nagy példabeszéddel, amelyben kibontakozik Krisztus misztériuma” – kezdte beszédét Ferenc pápa.  Krisztus az Alfa és az Omega, a történelem kezdete és beteljesedése. A liturgia ezen a napon az „omegára”, vagyis a végcélra összpontosít. A történelem értelmét megértjük, ha szemünk előtt tartjuk csúcspontját: végét és egyben végcélját – mutatott rá a pápa. Pontosan ezt teszi Máté a vasárnapi evangéliumi szakaszban (25,31-46), ugyanis Jézusnak az utolsó ítéletről szóló beszédét közli földi élete végszavaként: Ő, akit az emberek elítélni készülnek, valójában a legfőbb Bíró. Halálában és feltámadásában Jézus megmutatja, hogy Ő a történelem Ura, a világegyetem Királya, mindenki Bírája. A keresztény paradoxon azonban az, hogy a legfőbb Bíró nem ölt magára félelmetes királyi méltóságot, hanem szelídséggel és irgalommal teli pásztorként mutatkozik – magyarázta Ferenc pápa.  

Krisztusban teljesedett be Isten népének tett ígérete: Ő a jó Pásztor

Jézus ugyanis az utolsó ítéletről szóló példabeszédben a pásztor képét alkalmazza, utalva Ezekiel próféciájára, aki megjövendölte, hogy Isten közbelép népe javára Izrael rossz pásztoraival szemben (vö. 34,1-10). Ezek ugyanis kegyetlen kizsákmányolók voltak, inkább magukat legeltették nyájuk helyett. Ezért maga Isten ígérte meg, hogy személyesen viseli gondját nyájának, megvédve az igazságtalanságoktól és visszaélésektől. Isten népének tett ígérete teljes mértékben megvalósult Jézus Krisztusban, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10,11.14).

A pásztor juhaival is azonosítja magát

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus nem csak a király-pásztorral azonosítja magát, hanem az elveszett bárányokkal is, vagyis a legkisebb és leginkább szükséget szenvedő testvérekkel. Megjelöli az ítélet kritériumát: annak alapján ítélnek majd meg bennünket, hogy milyen konkrét szeretetet adtunk ezeknek a személyeknek, vagy megtagadtuk-e tőlük a szeretetet, mivel Jézus maga, a bíró, mindegyikükben jelen van. Jézus mondja: „Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek (vagy nem tettetek), velem tettétek (vagy nem tettétek)”. A szeretet alapján ítélkeznek majd felettünk. Nem az érzelmek, hanem a műveink alapján, a részvét alapján, amely közelséggé és gondoskodó segítséggé válik – hangsúlyozta a pápa.

Észrevesszük-e Krisztust a szükséget szenvedőkben?

Az Úr tehát az idők végén számba veszi nyáját és nem csak mint pásztor, hanem a juhok részéről is, akikkel azonosította magát. És felteszi majd a kérdést: „Voltál-e egy kicsit pásztor, mint én?” – mondta a pápa. Ez az a kérdés, amelyet az evangélium már ma szívünkbe helyez az ítélet kritériumaként. „Amikor nehézségekkel küzdöttem, képes voltál-e egy kis időt szánni rám, hogy gondomat viseld? Kegyelmemmel sikerült-e kilépned kissé önmagadból, hogy észrevedd, hogy szükségem van rád? Szíved meglágyult-e sebeim, magányom, kétségbeesésem láttán?” – tette fel a kérdéseket a pápa, utalva rá, hogy így vesz majd sorra minket a világmindenség Királya, aki üdvösségünkért báránnyá lett.

Szűz Máriától tanuljuk meg az alázatos szolgálatot

Kérjük Szűz Máriát, hogy tanítson meg bennünket uralkodni a szolgálatban. A mennybe felvett Mária Fiától kapta meg a királyi koronát, mert hűségesen követte Őt a Szeretet útján. Tanuljuk meg Máriától, hogy már most belépjünk Isten országába az alázatos és nagylelkű szolgálat ajtaján – fejezte be Máriához fohászkodva beszédét Ferenc pápa.

A pápa felidézte a negyven évvel ezelőtti délolaszországi földrengést

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa felidézte a Campania és Basilicata tartományban negyven évvel ezelőtti földrengést, amely számos életet oltott ki és nagy pusztítást okozott. A negyven évvel ezelőtti drámai esemény, amelynek sebei még anyagi vonatkozásban sem gyógyultak be teljesen, nyilvánvalóvá tette az olaszok nagylelkűségét és szolidaritását. Ezt tanúsítják a földrengést szenvedett térségek, valamint az ország északi és középső részén lévő települések közötti testvérvárosi kapcsolatok, amelyek még ma is élnek. Ezek a kezdeményezések elősegítették az újjáépítést és főleg a Félsziget különböző közösségei közötti testvériséget.

Jézus jelen van a szükséget szenvedőkben, segítsük a rászorulókat

Ferenc pápa végül köszöntötte a római híveket és a zarándokokat, akik a jelenlegi nehézségek ellenére, de mindig tiszteletben tartva az érvényben lévő szabályokat, megjelentek a Szent Péter téren. Külön szólt a családokról, amelyek ebben az időszakban nehézségekkel küzdenek, mert elveszítették munkájukat. Többgyermekes családok is vannak közöttük, de nem szólnak nehézségeikről, mert kissé szégyenkeznek helyzetük miatt. A pápa arra buzdította a híveket, hogy menjenek és kutassák fel, hol van szükség segítségre, mert Jézus jelen van a szükséget szenvedőkben.

23 november 2020, 08:57