A legfontosabb számunkra az Úrral való folyamatos találkozás – a pápa Úrangyala imája
Vertse Márta - Vatikán
Ma, Advent első vasárnapján új liturgikus év kezdődik. Ebben az egyház az idő folyamát Jézus élete és az üdvösségtörténet fő eseményeinek az ünneplésével jelöli meg. Így, mint Anya, megvilágítja létünk útját, támogat mindennapi elfoglaltságainkban és a Krisztussal való végső találkozás felé irányít bennünket – kezdte beszédét Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy Advent első vasárnapja a Karácsonyra készít fel minket, ez az időszak a várakozás, a reménység ideje.
Minden nap készüljünk fel az Úrral való végső találkozásra
A várakozás tárgya az „Úr megjelenése”– utalt a pápa a szentlecke, Szent Pálnak a Korintusiakhoz írt első leveléből vett szavaira (vö. 1Kor 1,3-9). Az Apostol arra szólítja fel a korintusi keresztényeket, és minket is, hogy figyelmünket összpontosítsuk a Jézus személyével való találkozásra. Egy keresztény számára a legfontosabb az Úrral való folytonos találkozás. Így, ha hozzászokunk, hogy az élet Urával vagyunk, felkészülünk a vele való találkozásra az örökkévalóságban. Ez a végleges találkozás az idők végezetével következik majd be. Az Úr azonban minden nap jön, hogy kegyelmével jót tehessünk a saját és mások életében.
Jézus minden nap kopogtat szívünk ajtaján
A mi Istenünk az az Isten, aki szüntelenül eljön – ne felejtsük ezt el – hangzott a pápa buzdítása. Soha nem okoz csalódást várakozásunknak. Talán olykor várat magára a sötétben, hogy érlelje reményünket, de soha nem csalatkozunk benne. Az Úr mindig eljön, mindig mellettünk áll. Eljött a történelem egy meghatározott pillanatában és emberré lett, hogy magára vegye bűneinket. Karácsony ünnepe Jézusnak erre a történelmi pillanatban való első eljövetelére emlékeztet. Eljön majd az idők végén, mint egyetemes bíró és eljön egy harmadik alkalommal is, egy harmadik módon: minden nap meglátogatja népét, minden férfit és nőt, hogy fogadják Őt be Isten Szavában, a szentségekben, a testvérekben. A Biblia azt mondja nekünk, hogy Jézus az ajtó előtt áll és kopogtat minden nap szívünk ajtaján – mondta a pápa, majd feltette a kérdést: képes vagy-e meghallgatni az Urat, aki kopogtat szíveden egy aggodalommal, egy ötlettel, egy sugallattal? Eljött Betlehembe, eljön az idők végén, de minden nap eljön hozzánk. Figyeljétek meg, hogy mit hallotok szívetekben, amikor kopogtat az Úr – kérte a híveket Ferenc pápa.
Az Istenbe vetett reménnyel küzdjük le az élet nehézségeit
Tudjuk jól, hogy a szerencse forgandó, életünk fényekből és árnyakból áll. Mindnyájan megtapasztaljuk a csalódásokat, a kudarcokat, az eltévelyedéseket. A pápa utalt a jelenlegi helyzetre, amikor a világjárvány sokakban kelt aggodalmat, félelmet és levertséget. Fennáll a pesszimizmus, a bezártság, a fásultság veszélye. Hogyan reagáljunk minderre? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. A választ a mai Zsoltár sugallja: „Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk. Szívünk őbenne ujjong” (Zsolt 33,20-21). Vagyis az Úrra való bizalommal teli várakozás vigaszt és bátorságot nyújt létünk sötét pillanataiban. Ez a bátorság a reményből fakad, amely soha nem okoz csalódást, ez az az erény, amely révén haladunk előre az Úrral való találkozás felé.
Isten jelen van az emberiség történelmében
Advent szüntelenül a reményre szólít bennünket: arra emlékeztet, hogy Isten jelen van a történelemben, hogy elvezesse végső céljához, kiteljesedéséhez, ami Jézus Krisztus. Isten jelen van az emberiség történelmében, ő a „Velünk-való-Isten”, nincs távol, mindig velünk van, olyan sokszor kopogtat szívünk ajtaján. Mellettünk halad, hogy támaszt nyújtson. Az Úr soha nem hagy bennünket magunkra; elkísér bennünket létünk eseményei során, hogy bátorságot öntsön belénk a megpróbáltatások és fájdalmak idején. Az élet viharai közepette Isten mindig nyújtja felénk a kezét és megszabadít a fenyegetésektől. Ez nagyon szép! – jegyezte meg Ferenc pápa, majd utalt a Második Törvénykönyv egy szakaszára, amikor a próféta ezt mondja a népnek: „Hol van olyan nép, amelynek istenei olyan közel vannak hozzá, mint ahogy én állok melletted?”. Nincs ilyen nép, csak mi részesülünk abban a kegyelemben, hogy Isten mellettünk van. Mi várakozunk Istenre, reméljük, hogy megnyilatkozik, de Ő is reméli, hogy mi megmutatkozunk Őneki.
Mária segítsen, hogy teljesítsük Jézus tanítványainak feladatát
A pápa végül így fohászkodott a Szűzanyához: „Szűz Mária, a várakozás asszonya kísérje el lépteinket ebben az új liturgikus évben, amelyet most kezdtünk el. Segítsen bennünket, hogy megvalósítsuk Jézus tanítványainak feladatát, amelyet Péter apostol jelölt meg: „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek” (vö. 1Pt 3,15)”.
A pápa köszöntései és felhívásai az Úrangyala elimádkozása után
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa ismételten kifejezte közelségét Közép-Amerika lakosságához, amelyet tomboló hurrikánok sújtottak. Imáiról biztosította a természeti csapás következtében szenvedő országokat, majd köszöntötte mindazokat, akik a koronavírus-járvány miatti megszorítások következtében csak nagyon korlátozott számban jelentek meg Rómában az új bíborosok kreálása alkalmából. „Imádkozzunk a bíborosi kollégium tizenhárom új tagjáért!” – kérte a híveket, majd arra buzdított, hogy a világjárvány által ránk kényszerített nehéz helyzetből is tudjunk jót fakasztani. Ehhez a következő három dolog nyújthat nagy segítséget: nagyobb józanság, diszkrét és tiszteletteljes figyelem szomszédainkra, akik talán szükséget szenvednek és nagyon fontos néhány perces egyszerű ima a családban” – hangsúlyozta Ferenc pápa, mindenkinek szép vasárnapot és Adventet kívánva.
