Keresés

Vatican News
Ferenc pápa átadja a bíborosi birétumot  Ferenc pápa átadja a bíborosi birétumot   (Vatican Media)

Ferenc pápa homíliája a konzisztóriumon: Tévútjainkról lépjünk Jézus nyomdokába

November 28-án szombaton délután négy órakor Ferenc pápa nyilvános rendes konzisztóriumot tartott a Szent Péter bazilika Katedra-oltáránál, melynek során 13 új bíborost kreált, köztük kilenc pápaválasztó kardinálist. A járvány miatti megszorítások következtében csak kevesen vehettek részt a szertartáson, két új bíboros pedig el sem tudott jönni, ellenben online követték az eseményt és valójában ők is bíborossá lettek, noha a bíborosi jelvényeket a Szentatya küldötte egy későbbi időpontban adja át nekik. Ferenc pápa homíliájában arra intette a bíborosokat, hogy mindig járjanak Jézus nyomdokában, még akkor is, ha az áldozatot követel tőlük.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán                  

Márk evangéliumából olvasták fel a Zebedeus fiak, János és Jakab történetét, akik anyjukon keresztül külön utat kérnek maguk számára, noha a Mesterük immár harmadszor jövendölte meg a szenvedését. A pápa e szöveg alapján a bíborosokra váró útról és annak nehézségeiről elmélkedett.

Utunk legyen az üdvösségtörténet útja

Az út az a környezet, amelyben a márki jelenet zajlik, ami mindig az egyház, az élet, a történelem útja. Ez az út akkor és annyiban lesz üdvösségtörténetté, amennyiben azt Krisztussal együtt járjuk, mindig a húsvéti Titok felé haladva. Jeruzsálem mindig előttünk van, a Kereszt és a Feltámadás napjaink történelméhez tartozik. Ferenc pápa ennek kapcsán megjegyezte, hogy ez az evangéliumi szakasz gyakran szerepel az új bíborosok kreálásának konzisztóriumain. Nemcsak háttér, hanem útjelző is számunkra, akik Jézussal együtt, a nyomában haladunk és követjük őt. Ő a mi erőnk, életünk és szolgálatunk értelme, éppen ezért ehhez a Szóhoz kell tartanunk magunkat.

Jézus felkészíti az apostolokat, hogy maradjanak vele mindig az ő útján

Márk kiemeli, hogy az apostolok csodálkozva és félelemmel eltelve követik Jézust az útján, mivel tudják, hogy mi vár rájuk Jeruzsálemben. Jézus erről többször is beszélt nekik nyíltan. Ismeri a lelkiállapotukat és nem közömbös irántuk. Soha nem hagyja el barátait, még akkor sem, amikor látszólag minden rendben halad. Ő mindig értük teszi ezt. Mindent értünk tesz, a mi üdvösségünkért. A Tizenkét apostol esetében pedig felkészíti őket a próbára, hogy vele maradhassanak most, és főként akkor, amikor ő már nem lesz köztük. Azért teszi ezt, hogy mindig megmaradjanak vele, az ő útján. Jézus magához hívja a megzavarodott szívű apostolokat és félrevonva őket újból arra inti, ami „reá vár”. Éppen ezt hallottuk – utalt a pápa a felolvasott evangéliumra –, ezt a harmadik jövendölést szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Ez az Isten Fiának az Útja, az Úr Szolgájáé, akivel Jézus azonosítja az útját, odáig menően, hogy ő maga Úttá lesz: „Én vagyok az Út”. Ez az Út és nincs más! – szögezte le a pápa.

Jézus szembesít minket tévútjainkkal                                 

Ezen a ponton váratlan fordulat történik, mely kibillenti a helyzetet és lehetővé teszi Jézusnak, hogy Jakab és János, de minden apostol számára is, feltárja a sorsát, ami reá vár. Képzeljük csak el a jelenetet: Jézus, miután elmondta, hogy mi vár rá Jeruzsálemben, a Tizenkettő szemébe néz: Világos? Értitek? Aztán újból nekivág az útnak, a csoport élén haladva, melyből kiválik Jakab és János. Hozzálépnek és felfedik kérésüket: „Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben”. De ez egy másik út. Nem Jézusé, egy másik út. Ez az út észrevétlen „felhasználja” az Urat, hogy magát előmozdítsa, Pál szavaival, a saját érdekét keresi és nem Jézusét. Jézus pedig, miután meghallgatta Jakabot és Jánost, nem változtat magatartásán, de nem is haragszik meg, csak végtelen türelemmel kérdi: „Nem tudjátok, mit kértek”. Megbocsát nekik, de ugyanakkor vádolja is őket: „Ti nem vagytok tudatában annak, hogy tévúton jártok”. Valójában a többi tíz apostol megneheztelése a két testvér iránt, mutatja meg, hogy mindnyájan tévútra jutottak.

Tévútjainkról ismét magához hív minket  

Ferenc pápa arra emlékeztette a bíborosokat, hogy noha szeretjük Jézust és követni akarjuk őt, mindig figyelnünk kell arra, hogy az ő útján maradjunk. Mert ugyan lépteinkkel és testünkkel vele lehetünk, de a szívünk távol maradhat és tévútra vihet minket. Így például a bíborosi ruha vörös színe, mely a vér színe, világi lelkületű lehet, ami nyilvánvaló különbség. Ebben az evangéliumi történetben meglepő a Jézus és a tanítványok közötti kontraszt, amit ő tud, ismer és elvisel. De ettől még a kontraszt megmarad. Jézus az úton, ők pedig tévúton. Két kibékíthetetlen útvonal. Csak az Úr tudja eltévelyedett barátait megmenteni a pusztulástól, a Kereszt és a Feltámadás által. Nekik és mindenkinek ő felmegy Jeruzsálembe. Értük és mindenkinek megtöreti a testét és vérét ontja. Értük és mindenkiért feltámad a halálból és a Szentlélek ajándékával megbocsát nekik és átalakítja őket. Végül újból az ő útján indítja el őket. Szent Márk, Mátéval és Lukáccsal együtt, befoglalták  ezt az eseményt az evangéliumba, mert ez üdvözítő Szó minden idő számára. Még ha a Tizenkét apostol szánandó figura is, mégis a Szentírás kánonjában igazságot mondanak Jézusról és rólunk is. Üdvösséges Szó a pápának és a bíborosoknak is, amit mindig tiszteletben kell tartani. Ez a Szó kétélű kard, fájdalmat okoz, de egyúttal gyógyít is, üdvözít és megtérít. Megtérít, valóban a tévútról Isten útjára térít minket – zárta homíliáját Ferenc pápa, a Szentlélek segítségét kérve ehhez a megtéréshez.

 

29 november 2020, 07:50