Keresés

Vatican News
A Teuton Kollégium kápolnájának oltáránál A Teuton Kollégium kápolnájának oltáránál   (Vatican Media)

A pápa Halottak napján: A feltámadásba vetett remény horgonyába kapaszkodunk

November 2-án hétfőn délután Ferenc pápa a Szent Péter bazilika tőszomszédságában álló Teuton Kollégium kápolnájában mutatott be szentmisét az elhunytak lelkiüdvéért. A pápa szabadon fogalmazott homíliájában a napi olvasmány tanításáról elmélkedett, a szenvedő Jóbnak a feltámadást megsejtő tapasztalatáról és Jézus kafarnaumi beszédéről, melyben önmagát az élet kenyerének jelenti ki, és hogy aki hozzá megy, azt nem veti el.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

Jób – aki vereséget szenvedett, betegsége élete végére sodorta, bőre elsorvadt, már a halálán van, csont és bőr –, ez a Jób mégis bizonyossággal mondja: „Tudom, hogy Megváltóm és hogy utolsóként felkel majd a porból” (Jób 19,25). Amikor Jób mind lejjebb kerül, ott van a fény és a meleg ölelése, ami bizonyosságot ad neki: „Meglátom a Megváltómat, saját szemeimmel látom majd, én fogom őt szemlélni” (Jób 19,27) – kezdte beszédét a pápa.   

A reménység Isten ajándéka, mely az örök életre vezet minket  

Ez a bizonyosság, éppen az élet végén, a keresztény reménység. Adomány ez a reménység, magunktól nem juthatunk hozzá. Ezt az adományt kérnünk kell: Uram, adj nekem reménységet! Sok dolog reménytelenségre vezet minket, hogy higgyük, itt a vég és hogy a halál után már nincs semmi. Jób szava megismétli „Tudom, hogy Megváltóm él és hogy utolsóként felkel majd a porból” Én, én magam fogom meglátni őt, saját szemeimmel”. „A reménység nem csal meg” – utalt a pápa Pál apostol rómaiakhoz írt levelére. Ez a reménység vonz és értelmet ad az életünknek. Én nem látom a túlvilágot, ám a reménység Isten ajándéka, mely az életre vezet minket, az örök örömök felé. A reménység egy horgony, amit, ha megragadunk, fenntartjuk magunkat. „Tudom, hogy Megváltóm él és én meglátom őt”. Ezt ismételjük az örömben és a nehéz pillanatokban, a halál pillanatában is – elmélkedett Ferenc pápa. Ismét leszögezte, hogy ez a bizonyosság Isten adománya, magunktól, saját erőnkből soha nem lehet a miénk, ezért kérnünk kell. A reménység ingyenes adomány, amit nem érdemlünk meg: úgy adják, adomány. Kegyelem.

Kapaszkodjunk erősen az örök életbe vetett reménység horgonyába

Az Úr maga erősíti meg, hogy ez a remény nem csal meg: „Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön” (Jn 6,37). Mert ez a reménység célja, hogy Jézushoz menjünk. „Aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött” (Jn 6,37). Az Úr fogad majd minket ott, ahol a horgony van. A reménységben való élet ezt jelenti: megragadjuk kezünkkel erősen a kötelet, tudva, hogy a horgony odalenn van. Ez a horgony pedig soha nem csal meg. Ma, amikor elhunyt fivéreinkre és nővéreinkre emlékezünk, üdvös lesz nekünk a temetőket meglátogatni, ott feltekinteni és Jób szavával megismételni: „Tudom, hogy Megváltóm él és én saját szemeimmel látni fogom őt”. Ez egy erő, mely reményt ad, ez egy ingyenes adomány, mely a reménység erénye. Az Úr adja meg ezt nekünk mindnyájunknak! – zárta homíliáját Ferenc pápa a Teuton Kollégium kápolnájában bemutatott szentmisén.

Imádság a Teuton temetőben és a Szent Péter bazilika altemplomában

A pápa a szentmisét követően felkereste a Teuton temetőt, ahová elkísérte Hans-Peter Fischer, a Teuton Kollégium rektora. Ferenc pápa szenteltvízzel megáldotta az ősi temetőt, majd rövid sétát tett a sírok közt, meg-megállva egy-egy imádságra a sírfeliratok jelezte lelkekért. A Teuton temetőből a Szentatya átment az egészen közeli vatikáni „grottákba”, az altemplomba, hogy az oda eltemetett pápa-elődök sírjánál imádkozzon. A Magyarok Nagyasszonya kápolnája közelében Szent VI. Pál sírjánál Ferenc pápa imádságba mélyedt, majd körbesétált az altemplomban.        

A Vatikáni Teuton temető története: Nagy Károly alapította 799-ben

A Teuton kollégium a Vatikán területén belül fallal körülvett önálló kis világ, egyetlen túlélő örököse a régi nemzeti scholáknak, melyek a 7. és 8. századtól fogva születtek az eredeti konstantini bazilika közvetlen közelében. Ezek a scholák a Szent Péter sírjához érkező zarándokokat fogadták, szálláshelyet, betegellátást és a lelki gondozást biztosítva számukra a saját kápolnában. A hosszú utat követően a zarándokok közül többen itt hunytak el, akiket a kápolna mellé épített temetőben hantoltak el. Nagy Károly, a germán eredetű frankok királya 799-ben alapította a frankok zarándokházát (Schola Francorum), mely később lassanként a Német-Római császárság zarándokháza lett. Az 1450-es szentévre nagyon sok zarándok érkezett, ekkor alakították át az

régi scholát és építették fel a máig álló kápolnát, későgót, korareneszánsz stílusban. Ekkor született egy konfraternitás is, mely a temetőt és a temetkezést vette gondjába. 1597-ben alapították a Szűzanyáról nevezett, Szent Péter melletti német temető Testvériségét, melyet plébánia rangjára emeltek. 1876-ban hozták létre benne a Teuton Kollégiumot, mely főként régészeti és egyháztörténeti ismeretek tudományos elmélyítésére szolgál és napjainkban is működik.   

03 november 2020, 12:25