Isten mindenkit hív, az evangélium nem kiválasztottak kiváltsága – A pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Az évközi 28. vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve Ferenc pápa arra buzdított, hogy öltsük magunkra a „menyegzős ruhát”, Isten irgalmasságát, ingyenes ajándékát, ami nem más, mint a kegyelem. Kegyelem nélkül ugyanis nem tehetünk egyetlen lépést sem előre keresztény életünkben. 

Isten mindenkinek oda akarja ajándékozni országa kincseit

A királyi menyegzőről szóló példabeszédben (vö. Mt 22,1-14) Jézus felvázolja Isten emberiségre vonatkozó tervét – kezdte beszédét Ferenc pápa. Rámutatott, hogy az evangéliumi történetben szereplő király, aki „menyegzőt rendezett fiának”, magának az Atyának a képmása, aki az egész emberi család számára a szeretet és a szeretetközösség csodálatos ünnepségét készítette elő egyszülött Fia körében. A király két alkalommal is elküldi szolgáit, hogy hívják meg a vendégeket, de ők visszautasítják a meghívást, nem akarnak elmenni az ünnepségre, mert más dolguk van: van, aki a földjére megy, mások inkább üzleti ügyeiket intézik. A pápa a példabeszéd meghívottaira utalva hozzáfűzte, hogy sokszor mi is saját érdekeinket és az anyagiakat részesítjük előnyben az Úrral szemben, aki egy ünnepségre hív bennünket. A példabeszéd királya azonban nem akarja, hogy a lakodalmas ház üres maradjon, mert el kívánja ajándékozni országa kincseit. Akkor ezt mondja a szolgáknak: „Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre” – idézte a példabeszéd szavait a pápa, majd hangsúlyozta: „Isten így viselkedik: amikor visszautasítják, ahelyett, hogy megadná magát, új lendülettel meghívja mindazokat, akik az útkereszteződésekben vannak, senkit sem zárva ki. Isten házából senki sincs kizárva”.

Az útkereszteződések a lét perifériái

A pápa elmagyarázta, hogy az eredeti szó, amit Máté evangelista a példabeszédben használ, az utak szélére vonatkozik, vagyis azokra a pontokra, ahol a város utcái véget érnek és kezdődnek a mezőkre, a lakott területeken kívülre vezető ösvények, ahol az élet bizonytalan. A példabeszéd királya ezeknek az útkereszteződéseknek az emberiségéhez küldi el szolgáit, abban a bizonyosságban, hogy ott találnak olyan embereket, akik szívesen asztalhoz ülnek. Így a menyegzői terem megtelik a „kirekesztettekkel”, azokkal a „kívülállókkal”, akik soha nem tűntek méltónak arra, hogy részt vegyenek egy ünnepségen, egy menyegzői lakomán. Sőt: a gazda, a király, ezt mondja a hírvivőknek: „Hívjatok meg mindenkit, jókat és gonoszakat. Mindenkit!”. Isten a rosszakat is hívja – mondta a pápa, azokat is, akik így gondolkoznak: „Nem, én rossz vagyok, olyan sok minden rosszat tettem...” – De Isten hív téged: „Gyere, gyere!” – hangzott a pápa buzdítása. Emlékeztetett rá, hogy Jézus együtt ebédelt a vámosokkal, akik nyilvános bűnösök, rosszak voltak. Isten nem fél rosszaságoktól sebzett lelkünktől, mert szeret minket, meghív bennünket.

Isten jókat és rosszakat egyaránt meghív lakomájára

Az evangéliumi példabeszéd üzenetét elemezve a pápa kifejtette: az egyház arra kapott meghívást, hogy eljusson a mai útkereszteződésekre, vagyis az emberiség földrajzi és egzisztenciális perifériáira, azokra a peremvidékekre, ahol sátrat vertek az emberiség remény nélküli töredékei. Nem hagyatkozhatunk az evangelizálás és a jótékony szeretetről való tanúságtétel kényelmes és megszokott módjaira. Nyissuk ki szívünk és közösségeink kapuit mindenki előtt, mert az evangélium nem kevés kiválasztott számára van fenntartva. Isten méltónak tartja szeretetére azokat is, akik a peremvidékeken élnek, sőt, azokat is, akiket a társadalom visszautasít és megvet. Isten mindenki számára megterít lakomáján: az igazak és a bűnösök, a jók és rosszak, az intelligensek és a műveletlenek számára is – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd elmondta, hogy szombaton este sikerült telefonon beszélnie egy idős olasz pappal, aki Brazíliában volt a fiatalok misszionáriusa. Mindig a kirekesztettekért, a szegényekért dolgozott. Most békében éli öreg korát: életét a szegényekkel osztotta meg. Ilyen a mi Anyaszentegyházunk, ilyen Isten hírnöke, aki kimegy az útkereszteződésekre – állapította meg Ferenc pápa.

A megtérés útján megváltozik szívünk

Azonban az Úr szab egy feltételt: fel kell vennünk a menyegzős ruhát – tért vissza a pápa a példabeszéd szövegéhez. Amikor a terem megtelt, megjelenik a király és köszönti az utolsó órák meghívottjait, de látja, hogy közülük egy nem öltötte magára a menyegzős ruhát, azt a köntös félét, amelyet minden vendég ajándékba kapott a bejáratnál. Ez az illető, aki visszautasította az ingyenes ajándékot, saját magát zárta ki: így a király nem tehet mást, mint hogy kidobja. Ez az ember elfogadta a meghívást, de azután úgy döntött, hogy számára ez semmit sem jelent: autoreferenciális személy volt, aki semmi vágyat nem érzett arra, hogy megváltozzon, vagy hagyja, hogy az Úr megváltoztassa. A menyegzős ruha – ez a köntös – az irgalmasságot jelképezi, amelyet Isten ingyen ad nekünk. Ez nem más, mint a kegyelem. Kegyelem nélkül egyetlen lépést sem tehetünk előre a keresztény életben. Minden kegyelem – hangsúlyozta Ferenc pápa. Nem elég elfogadni a meghívást, hogy kövessük az Urat, készségesnek kell lennünk, hogy rálépjünk a megtérés útjára, ami megváltoztatja szívünket. Az irgalmasság öltözete, amelyet Isten szüntelenül felkínál nekünk, szeretetének ingyenes ajándéka, maga a kegyelem. És igényli, hogy csodálattal és örömmel fogadjuk be. Forduljunk ezekkel a szavakkal az Úrhoz: „Köszönöm Uram, hogy megajándékoztál ezzel az adománnyal”.

Lépjünk túl szűk látókörünkön

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy kövessük az evangéliumi példabeszéd szolgáit és lépjünk túl sablonos gondolkodásunkon, szűk látókörünkön, hirdetve mindenkinek, hogy az Úr meghív bennünket menyegzőjére, hogy felkínálja üdvözítő kegyelmét és nekünk adja ajándékát – fohászkodott beszéde végén Szűz Máriához Ferenc pápa.