Keresés

Vatican News
Erkölcsi és vallásos életünk alapelve legyen a szeretet Erkölcsi és vallásos életünk alapelve legyen a szeretet  (AFP or licensors)

A szeretet kettős parancsától függ üdvösségünk – a pápa Úrangyala imádsága

Jézus tanításának egyik fő újdonsága, hogy az Istennel való igazi kapcsolatból fakad a felebarát iránti igazi szeretet – fejtette ki Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében, elemezve Máté evangéliumának a főparancsról szóló szakaszát.

Vertse Márta – Vatikán

Erkölcsi és vallásos életünk alapelve legyen a szeretet, ne egy aggodalommal teli, erőltetett engedelmesség. Minden parancsolat ugyanis az Isten és a felebarát iránti kettős és oszthatatlan szeretetnek a megvalósítását és kifejezését szolgálja – hangzott a pápa tanítása.

Jézus egyesíti a mózesi törvényt

A mai evangéliumi szakaszban (vö. Mt 22,34-40) egy törvénytudó megkérdezi Jézust, hogy „melyik a legfőbb parancs” az isteni Törvényben? – kezdte beszédét Ferenc pápa. Jézus egyszerű szavakkal felel: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”. És azonnal hozzáteszi: „A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Jézus válasza két alapvető parancsot idéz fel és egyesít, amelyet Isten adott népének Mózes által - utalt a pápa a Második Törvénykönyv (vö. Mtörv 6,5) „Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” és a Leviták könyve (vö. Lev 19,18) „Szeresd embertársadat úgy, mint magadat” szavaira. Jézus ezáltal kikerüli azt a kelepcét, amelyet a törvénytudók állítottak neki, hogy „próbára tegyék”. Beszédpartnere ugyanis arra törekszik, hogy belesodorja őt abba a vitába, amit a törvény szakértői folytattak az előírások hierarchiáját illetően. Jézus azonban meghatároz két alapvető tartóoszlopot minden idők hívei számára, életünk számára – hangsúlyozta a pápa.

Életünk alapelve legyen a szeretet

Az első az, hogy az erkölcsi és vallásos élet nem korlátozódhat egy aggodalommal teli és erőltetett engedelmességre. Egyesek a parancsolatokat aggodalommal és erőltetetten próbálják megtartani, Jézus pedig megérteti velünk, hogy az erkölcsi és vallásos élet nem korlátozódhat egy aggodalommal teli és erőltetett engedelmességre, hanem alapelve a szeretet kell, hogy legyen – ismételte nyomatékkal a pápa.

Az Isten és a felebarát szeretete egymástól elválaszthatatlan

A második tartóoszlop az, hogy a szeretetnek együttesen és egymástól elválaszthatatlanul Istenre és a felebarátra kell irányulnia. Ez az egyik legfőbb újdonság Jézus tanításában. Megérteti velünk, hogy nem igazi az az Isten iránti szeretet, amely nem fejeződik ki a felebaráti szeretetben. Ugyanígy nem igazi az a felebarát iránti szeretet, amely nem az Istennel való kapcsolatból merít.

Minden parancsolat célja a kettős szeretet megvalósítása

Jézus ezekkel a szavakkal zárja válaszát: „E két parancson függ az egész törvény és a próféták”. Ez azt jelenti, hogy minden előírást, amit az Úr adott népének, kapcsolatba kell hozni az Isten és a felebarát iránti szeretettel. Valójában minden parancsolat ennek a kettős és oszthatatlan szeretetnek a megvalósítását és kifejezését szolgálja.

Ne hanyagoljuk el Isten imádását, az adorációt

Az Isten iránti szeretet mindenekelőtt az imában, különösen az adorációban fejeződik ki – folytatta a főparancsról szóló evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa, majd hozzátette: Nagyon elhanyagoljuk Isten imádását. Hálát adunk, könyörgünk valamiért, de elhanyagoljuk az adorációt. Istent imádni pedig pontosan az ima központi magva. A felebarát iránti szeretet, amit testvéri szeretetnek is nevezünk, a másik iránti közelségből, a másik meghallgatásából áll, abból, hogy megosztjuk javainkat, hogy gondját viseljük felebarátunknak – magyarázta a pápa.

Gyakran elhanyagoljuk, hogy meghallgassuk a másikat, mert unalmasnak tartjuk, vagy mert időt vesztegetünk vele, nem kísérjük el fájdalmában, megpróbáltatásaiban. De a pletykálkodásra mindig találunk időt! Nincs időnk a szenvedők vigasztalására, de olyan sok időnk van a pletykára – jegyezte meg a pápa, majd felhívta a hívek figyelmét János apostol szavaira, amelyek rámutatnak a két parancsolat egységére: „Aki azt állítja: szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné?” (1 Ján 4,20).

A Szeretet élő forrása maga Isten

A mai evangéliumban Jézus ismét segít nekünk, hogy eljussunk a Szeretet élő és buzgó vízforrásához. Ez a forrás maga Isten, akit olyan szeretetközösségben kell szeretnünk, amit semmi és senki sem szakíthat meg. A szeretetközösség olyan adomány, amelyért minden nap fohászkodnunk kell. Egyben személyes elkötelezettség: ne hagyjuk, hogy életünk a világ bálványainak rabszolgájává váljon. Megtérésünk és életszentségünk előrehaladását mindig a felebarát iránti szeretet mértékével ellenőrizhetjük. Így tudjuk ellenőrizni: ha azt mondom, hogy „szeretem Istent” és nem szeretem felebarátomat, akkor ez nem jó. Akkor szeretem Istent, ha szeretem felebarátomat – hangsúlyozta Ferenc pápa. Amíg van olyan fivérünk vagy nővérünk, aki előtt bezárjuk szívünket, távol maradunk attól, hogy olyan tanítványok legyünk, ahogy azt Jézus kéri tőlünk. De isteni irgalmassága nem engedi meg, hogy elbátortalanodjunk, sőt, arra hív minket, hogy minden nap következetesen megéljük az evangéliumot.

A pápa beszéde végén a Szűzanyához fohászkodott: „Szűz Mária közbenjárása nyissa meg szívünket, hogy befogadjuk a „nagy parancsolatot”, a szeretet kettős parancsolatát, amely összefoglalja Isten minden törvényét és amelytől üdvösségünk függ”.

25 október 2020, 20:15