Keresés

Vatican News
2020.09.20 Angelus 2020.09.20 Angelus  (Vatican Media)

Ha az egyház nem „lép ki önmagából”, megbetegszik – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Az évközi 25. vasárnap evangéliumi szakaszát, a minden munkást egyformán megfizető szőlősgazdáról szóló példabeszédet elemezve Ferenc pápa elmagyarázta, hogy Isten az utolsóknak is a legnagyobb fizetséget adja, mint ahogy élete utolsó pillanatában a kereszten függő Jobb Lator is elnyerte a mennyek országát.

Vertse Márta – Vatikán

Isten nem az elért eredményeket jutalmazza, hanem nagylelkűségünket, amellyel készségesen szolgálatára állunk. Nem emberi logikánk szerint, hanem sokkal bőségesebben részesít bennünket kegyelmében – fejtette ki a pápa. „Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók” – olvassuk Máté evangéliumában.

Isten az emberi logika számára meglepő módon cselekszik

A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Mt 20,1-16) a napszámos munkások példabeszédéről szól, akiket a gazdaember hív meg szőlejébe – kezdte beszédét Ferenc pápa, összefoglalva az elbeszélés lényegét: a szőlősgazda két viselkedésformája, a meghívás a fizetség révén Jézus bemutatja nekünk, hogy Isten milyen meglepő módon cselekszik.

Isten szeretetterve mindenkire vonatkozik

A pápa elsőként a meghívást elemezte. Egy szőlősgazda öt alkalommal, reggel hatkor, délelőtt kilenckor, déli tizenkettőkor, majd délután háromkor és ötkor kimegy a piacra, hogy munkásokat hívjon szőlejébe. Megható ennek a gazdának az alakja, aki többször is kimegy a térre, hogy munkásokat keressen - mondta Ferenc pápa, majd rámutatott: „Ez a gazda Istent jelképezi, aki mindenkit mindig meghív, minden órában. Isten ma is így cselekszik: bárkit meghív, bármikor, bármilyen órában, hogy dolgozzon Országában. Ez Isten stílusa és mi arra kaptunk meghívást, hogy magunkévá tegyük stílusát és kövessük példáját. Isten nem saját világába bezárva él, hanem „kilép”. Isten mindig kilép önmagából és keres bennünket, nincs bezárkózva: Isten kilép” – hangsúlyozta Ferenc pápa, hozzátéve, hogy Isten szüntelenül keresi az embereket, mert nem akarja, hogy bárki is ki legyen zárva szeretettervéből.

Jézus mindenkinek felkínálja az üdvösséget

A mi közösségeink is arra kaptak meghívást, hogy kilépjenek a különböző típusú „határokon” túlra, hogy mindenkinek felkínálják az üdvösség szavát, amelyet Jézus hozott el. Arról van szó, hogy meg kell nyílni olyan élettávlatoknak, amelyek reményt kínálnak fel mindazoknak, akik a lét perifériáján vesztegelnek és még nem tapasztalták meg, vagy szem elől tévesztették a Krisztussal való találkozás erejét és világosságát. Az egyháznak olyannak kell lennie, mint amilyen Isten: legyen mindig kilépő egyház, mert amikor az egyház nem kilépő, akkor megbetegszik olyan  bajokban, amelyek az egyházban vannak. És miért léteznek ezek a betegségek az egyházban?  - tette fel a kérdést a pápa, majd így válaszolt: „Mert az egyház nem kilépő. Igaz, hogy amikor valaki kilép otthonról, akkor fennáll egy baleset veszélye. De jobb egy balesetben sérült egyház, amely kilép, hogy hirdesse az evangéliumot, mint egy bezártságban szenvedő beteg egyház. Isten mindig kilép felénk, mert Atya, mert szeret. Az egyháznak is ugyanezt kell tennie: mindig legyen kilépő egyház”.

Isten mindenkit meghív Országába

A pápa ezután a gazda második magatartását elemezte, amely Isten magatartását ábrázolja, azt, ahogy a munkások bérét kifizeti. Hogyan fizet Isten? – erre a kérdésre  ad választ a példabeszéd szőlősgazdája, aki „egy dénárban” egyezik meg a reggel felfogadott első munkásokkal. Azoknak, akiket a továbbiakban fogad fel, azt mondja, hogy „majd megadom, ami jár nektek”. A nap végén a szőlősgazda megparancsolja, hogy mindenkinek ugyanazt a bért fizessék ki, vagyis egy dénárt. Azok, akik reggeltől kezdve dolgoztak, méltatlankodnak és zúgolódnak a gazda ellen, aki azonban mindenkinek a legnagyobb fizetséget akarja adni, azoknak is, akik utolsónak érkeztek. Isten mindig a legtöbbet adja: mindent kifizet, nem áll le félúton. Itt megértjük, magyarázta Ferenc pápa, hogy Jézus nem a munkáról és az igazságos fizetésről beszél, ami egy másik probléma, hanem Isten országáról és a mennyei Atya jóságáról, aki szüntelenül kilép, hogy meghívjon bennünket és mindenkinek a legmagasabb fizetséget adja.

A Jobb Lator élete utolsó pillanatában Isten kegyelmében részesült

Valóban, ez Isten magatartása: nem a munkára szánt időt és az eredményeket nézi, hanem a készséget, azt a nagylelkűséget, amellyel szolgálatára állunk. Cselekvése több, mint igazságos, olyan értelemben, hogy túlmutat az igazságosságon és a Kegyelemben nyilvánul meg. Minden Kegyelem – hangsúlyozta a pápa. Üdvösségünk Kegyelem. Életszentségünk Kegyelem. Kegyelmét adva nekünk, Isten bőségesen többet adományoz nekünk, mint amit megérdemlünk. Tehát, aki az emberi logikával gondolkozik, vagyis a saját ügyességünk révén megszerzett érdemek szerint, elsőből utolsó lesz. „De én annyit dolgoztam az egyházban, olyan sokat segítettem és ugyanannyi fizetséget kapok, mint az, aki utolsónak érkezett” – hozott egy példát erre az emberi logikára a pápa, majd emlékeztetett rá, hogy az egyház első kanonizált szentje a Jobb Lator volt. „Ellopta” az Eget élete utolsó pillanatában: ez a Kegyelem, Isten ilyen. Velünk, mindnyájunkkal is ilyen – hangsúlyozta a pápa. Azonban az, aki saját érdemei szerint akar gondolkozni, kudarcot vall: aki alázattal az Atya irgalmasságára bízza magát, az az utolsóból, mint a Jobb Lator – első lesz.

Dolgozzunk Isten szőlejében, fizetségünk legyen Isten szeretete

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy minden nap érezzük annak az örömét és ámulatát, hogy Isten meghívott bennünket, hogy Őérte dolgozzunk mezején, ami a világ, szőlejében, ami az egyház. Az ő szeretete és a Jézussal való barátság legyen egyetlen jutalmunk – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

21 szeptember 2020, 09:04