A Jézusba vetett hit ad teljes értelmet létünknek – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta - Vatikán
Az egyház sziklaalapjáról szóló evangéliumi szakaszban Jézus kérdéseket tesz fel tanítványainak, de ezek a kérdések kétezer év távlatából nekünk is szólnak. Simon Péterhez hasonlóan mi is megvalljuk-e, hogy Krisztus a Messiás, az élő Isten Fia? Az évközi XXI. vasárnap evangéliumát magyarázva Ferenc pápa rámutatott, hogy az egyház ma is Péter hitét követve halad előre, akit Jézus, hitét elismerve, az egyház vezetőjének tett meg.
Jézus kérdéseivel döntő lépésre készteti tanítványait
A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Mt 16,13-20) azt a pillanatot mutatja be, amikor Péter megvallja hitét Jézusban, mint a Messiásban és Isten Fiában – kezdte beszédét Ferenc pápa. Az Apostolnak ezt a vallomását maga Jézus provokálja, mivel el akarja vezetni tanítványait a döntő lépéshez az Őhozzá fűződő kapcsolatukban. A pápa rámutatott, hogy az egész út, amelyet Jézus megtesz követőivel, különösen a tizenkét apostollal, a hitre való nevelés útja. Mindenekelőtt Jézus azt kérdezi tőlük: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”. Az apostolok, mint mi is, mindnyájan, szerettek beszélni az emberekről – jegyezte meg a pápa, hozzátéve, hogy a pletyka tetszetős dolog. Másokról beszélni nem igényel nagy elkötelezettséget, ezért tetszik, ezért szeretjük „leszedni a keresztvizet” másokról. Ez az eset azonban már a hit távlatára vonatkozik, nem pedig pletykáról szól, vagyis Jézus ezt kérdezi: „Mit mondanak az emberek, ki vagyok én?”. Úgy tűnik, a tanítványok egymással versengve számolnak be az emberek különböző véleményeiről, amelyekben talán nagyrészt ők maguk is osztoztak. Lényegében a názáreti Jézust prófétának tartották – állapította meg Ferenc pápa.
Kérjük az Atyától a kegyelmet, hogy megvalljuk Jézust
A második kérdésre utalva a pápa kifejtette, hogy ezzel Jézus elevenére tapintott, hiszen közvetlenül tanítványai véleményét kívánja hallani: „Hát ti kinek tartotok engem?” Ekkor úgy tűnik, mintha néhány perc csönd állna be, mert minden jelenlévőnek kockáztatnia kell, ki kell nyilvánítania, hogy milyen okból követi Jézust; ezért részükről több mint jogos egyfajta habozás. „Ha én is most megkérdeznélek titeket: „Neked ki Jézus?” – lenne egy kis habozás – jegyezte meg a pápa. Az evangéliumi elbeszélésben Simon Péter oldja fel a zavart és nagy lendülettel kinyilvánítja: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia”. Ez a teljes és ragyogó válasz nem saját belső indíttatásának eredménye, bármennyire is nagylelkű, hiszen Péter nagylelkű volt, hanem a mennyei Atya különleges kegyelmének a gyümölcse – fejtette ki Ferenc pápa. Jézus maga mondja: „Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked” – vagyis nem a kultúra, nem az, amit tanultál, „hanem az én mennyei Atyám”. Jézust megvallani az Atya kegyelme. Azt mondani, hogy Jézus az élő Isten Fia, hogy ő a Megváltó, kegyelem, amelyet kérnünk kell: „Atyám, add meg a kegyelmet, hogy megvalljam Jézust” – hangsúlyozta a pápa. Ezzel egyidejűleg az Úr elismeri, hogy Simon Péter gyors összhangban válaszolt a kegyelem ösztönzésére és ünnepélyes hangon hozzáteszi: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Ezzel az állításával Jézus megérteti Simon Péterrel az új név értelmét. „Péter”: azaz a hit, amelyet éppen kinyilvánított, az a megingathatatlan kőszikla, amelyre Isten Fia építeni akarja egyházát, vagyis közösségét. És az egyház mindig Péter hitének nyomában halad előre, ez az a hit, amelyet Jézus elismer Péterben és őt megteszi az egyház fejének.
Jézus kérdése nekünk is szól: „Hát ti kinek tartotok engem?”
Ma mindnyájunknak szól Jézus kérdése: „Hát ti kinek tartotok engem?” – mutatott rá Ferenc pápa. Mindnyájunknak szól a kérdés és mindnyájunknak választ kell adnunk rá, olyan választ, ami nem elméleti, hanem érinti a hitet, vagyis az életet, mert a hit élet! A pápa arra buzdította a híveket, hogy gondolkozzanak el, ki számukra Krisztus: forduljanak hozzá ezekkel a szavakkal: „Számomra te...” és vallják meg, kinek tartják Jézust. Olyan választ kell adnunk, amely tőlünk is, mint az első tanítványoktól, azt igényli, hogy bensőnkben meghallgassuk az Atya hangját. Igényli az összhangot azzal, amit a Péter körül összegyűlt egyház továbbra is hirdet. Meg kell értenünk, hogy ki számunkra Krisztus, hogy Ő-e életünk középpontja, minden egyházi és társadalmi elkötelezettségünk végső célja? Ki Jézus Krisztus számomra? Ki Jézus Krisztus a te számodra? Erre minden nap választ kellene adnunk – tanácsolta Ferenc pápa.
A keresztény jótékonyság nem filantrópia, középpontjában Jézus áll
Beszéde utolsó részében figyelmeztetett az emberbaráti gesztus és a keresztény jótékonyság közötti különbségre. De vigyázzunk - mondta: nélkülözhetetlen és dicséretes, hogy közösségeink lelkipásztori tevékenysége nyitott legyen olyan sok szegénységgel és vészhelyzettel szemben. A jótékony szeretet mindig a tökéletesség legfőbb útja. Azonban szükséges, hogy a szolidaritás, a jótékonysági cselekedetek, amelyeket végrehajtunk, ne vonják el figyelmünket az Úr Jézussal való kapcsolattól. A keresztény jótékony szeretet nem egyszerű emberbaráti gesztus, filantrópia, hanem azt jelenti, hogy egyik szemünkkel Jézus szemével tekintünk a másik emberre, másrészt pedig Jézust látjuk a szegény arcában. Ez a keresztény jótékony szeretet valódi útja, mindig Jézussal a középpontban.
Szűz Mária vezessen minket a krisztusi hit útján
Szűz Mária, aki boldog, mert hitt, legyen vezetőnk és példaképünk a Krisztusba vetett hit útján. Tudatosítsa bennünk, hogy a Jézusba vetett bizalom ad teljes értelmet jótékony szeretetünknek és egész létünknek – fohászkodott a Szűzanyához beszéde végén Ferenc pápa.
