Jézus soha nem hagy minket magunkra – a pápa Úrangyala imádsága

Vertse Márta – Vatikán

Jézus tudja, hogy Péterhez hasonlóan mindnyájan kicsinyhitűek vagyunk, de ő azért ment át a halálon, hogy üdvözítsen bennünket – mondta a pápa, elemezve a vasárnapi evangéliumi szakaszt (vö. Mt 14,22-33), ami azt beszéli el, hogy Jézus a tó vizén jár vihar idején. A viharban hánykolódó bárka az egyház képmása, amely minden korban találkozik ellenszéllel, üldöztetéssel, de Jézus mindig jelen van egyházában – szögezte le a pápa.

Jézus és az Atya szeretetközössége

Miután öt kenyérrel és két hallal jóllakatta a tömeget – ahogy ezt az elmúlt vasárnap láttuk - emlékeztetett rá beszédében a pápa -, Jézus megparancsolja a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába és térjenek vissza a másik partra. Ő pedig elbúcsúzik a tömegtől, majd felmegy egyedül a dombra, hogy imádkozzon. Elmerül az Atyával való szeretetközösségben.

Ne kételkedjünk Jézus jelenlétében

Az éjszakai átkelés során a tanítványok csónakját hirtelen támadt szélvihar tartóztatja fel. Ez rendszeresen előfordul a tavon – magyarázta a pápa. A tanítványok egyszer csak azt látják, hogy valaki a vízen járva közelít feléjük. Megdöbbenve azt gondolják, hogy kísértetet látnak és félelmükben kiáltozni kezdenek. Jézus azonban megnyugtatja őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Akkor Péter, aki annyira elszánt volt, így válaszol: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen”. Ez egy kihívás – állapította meg Ferenc pápa. És Jézus hívja: „Jöjj !”. Péter kiszáll a bárkából, tesz néhány lépést; majd a szél és a hullámok láttán megijed és merülni kezd. „Uram, ments meg!” – kiáltja. Jézus megragadja a kezét és ezt mondja: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” 

A nehéz pillanatokban kopogtassunk Jézus szívén

Ez az elbeszélés arra szólít fel minket, hogy bizalommal hagyatkozzunk Istenre életünk minden pillanatában, különösen a megpróbáltatás és zaklatottság idején – magyarázta Ferenc pápa. Amikor erőteljesen kételkedünk és a félelem látszólag tönkre tesz minket, az élet nehéz pillanataiban, amikor minden elsötétül, ne szégyelljünk kiáltani, mint Péter: „Uram, ments meg!”. Kopogtassunk Isten szívén, Jézus szívén: „Uram, ments meg!”. Ez egy szép ima, amit olyan sokszor ismételhetünk: „Uram, ments meg!” – hangsúlyozta Ferenc pápa. És elmélkedjünk hosszasan el Jézus gesztusáról, arról, hogy azonnal kezét nyújtja és megragadja barátját. Ilyen Jézus, Jézus ezt teszi, Jézus az Atya keze, aki soha nem hagy el bennünket; az Atya erős és hűséges keze, az Atyáé, aki mindig és csakis javunkat akarja. Isten nem a nagy zaj, Isten nem a hatalmas szélvész, nem a tűzvész, nem a földrengés – mint ahogy erre emlékeztet ezen a vasárnapon az Illés prófétáról szóló első olvasmány is – utalt a Királyok első könyvéből vett szakaszra a pápa. Isten az enyhe szellő, az a „zengő csönd”, amely nem kényszeríti rá magát senkire, de kéri, hogy hallgassák meg (vö. 1Kir 19,11-13).

Jézus tudja, hogy mindnyájan kicsinyhitűek vagyunk

Hinni a szélvihar közepette azt jelenti, hogy szívünket Isten felé, szeretete felé, az Atya gyöngédsége felé fordítjuk. Jézus ezt akarta megtanítani Péternek és a tanítványoknak és ma nekünk is. A sötétség, a szomorúság pillanataiban Jézus tudja jól, hogy hitünk szegényes, és utunk lehet viszontagságos, ellenséges erők megakadályozhatják – mondta a pápa, utalva rá, hogy vele együtt mindnyájan kicsinyhitűek vagyunk. De Ő a Feltámadt Úr! Ne feledjük ezt el: Jézus az Úr, aki átment a halálon, hogy minket megmentsen. Még mielőtt elkezdjük keresni, Ő már jelen van mellettünk. És felemelve bukásainkból, növeli hitünket. Talán a sötétben így kiáltunk: „Uram! Uram!”, gondolván, hogy távol van. Ő pedig így szól: „Itt vagyok!”. Ó, hát itt volt velem! Ilyen az Úr.

Jézus a múlt és jelen üldöztetései során is jelen van egyházában

A vihar szorításában vergődő bárka az egyház képmása, amely minden korban találkozik ellenszéllel, olykor nehéz megpróbáltatásokkal. A pápa itt felidézte a múlt század hosszan tartó és kíméletlen üldöztetéseit, megállapítva, hogy ezek még ma is folytatódnak egyes helyeken. Azokban a szorongatott helyzetekben az egyházat megkísértheti a gondolat, hogy Isten sorsára hagyta. A valóságban azonban éppen azokban a pillanatokban ragyog fel leginkább a hit, a szeretet és a remény tanúságtétele. Ez azt jelenti, hogy a feltámadt Krisztus jelen van egyházában, a vértanúságig menő tanúságtétel kegyelmét adva, amelyből új keresztények, a kiengesztelődés és a béke gyümölcsei sarjadnak ki az egész világ számára.

Mária segítsen, hogy kitartsunk a hitben

Ferenc pápa végül a Szűzanya közbenjárásáért fohászkodott. Mária segítsen minket, hogy kitartsunk a hitben és a testvéri szeretetben, amikor a sötétség és az élet viharai nyomán válságba jut Istenbe vetett bizalmunk.