Tíz éve ölték meg Luigi Padovese anatóliai katolikus püspököt

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Alapos készület, Kelet ismerete, ökumenikus nyitottság 

Ki volt Luigi Padovese? – kell tisztázni mindenekelőtt a tényeket, hogy felmérjük az azóta eltelt tíz esztendő súlyát. 1947. március 31-én született Milánóban és 18 évesen lépett be a kapucinusok rendjébe, majd a kötelező képzés után 1973-ban szentelték pappá. Rómában a Pápai Antonianum ferences rendi egyetemen tanított patrológiát, az egyházatyák teológiáját,  majd 16 éven át a spiritualitás történetét. Emellett vendégprofesszorként oktatott a Pápai Gergely egyetemen és a szaléziak római egyetemén is. A Keleti Egyházak Kongregációjának Keleti Kollégiumában tíz éven át vizitátori, míg a Szenttéavatási Kongregációnál konzultori tisztséget töltött be. A biblikus nyelvek és a keleti keresztény hagyomány tudós ismerőjeként nevezte ki őt Szent II. János Pál pápa 2004. október 11-én címzetes püspökké és a törökországi Anatólia apostoli helynökévé, ahol elődje, Ruggero Franceschini helynök örökébe lépett, akit szmirnai érsekké nevezett ki a pápa. Padovese püspök hat éves szolgálata alatt jelentős tevékenységet fejtette ki a térségben az ökumenikus és vallásközi párbeszéd előmozdítása terén, követve Szent Ferenc lelki családjának örökségét és az 1986-os Assisi béketalálkozónak a szellemiségét.     

A gyilkos merénylet  

2010. június 3-án – XVI. Benedek pápasága alatt – Padovese püspököt Murat Altan nevő török muzulmán sofőrje ölte meg, kenyéradó gazdáját több késszúrással halálra sebezve. Az eset óriási nemzetközi felháborodást keltett. A merénylőt elfogták, de a helyi török sajtó a gyilkosságot a sofőr pillanatnyi elmezavarának tudta be. A megölt főpásztor elődje, Ruggero Franceschini szmirnai érsek hivatalos jelentésében szilárdan kitartott azon álláspontja mellett, hogy az akkori Törökországban növekvő mértékben voltak napirenden a keresztények elleni támadások. Ezek közé tartozott a Boldog Charles de Foucauld lelkiségét követő Andrea Santoro atya halála is, akit 2006. február 6-án gyilkoltak meg. Padovese püspök merényletéről a Pápai Külmissziós Intézet sajtóirodája, az Asianews 2010 júniusában így számolt be: „Amikor a püspök sofőrje késszúrásokkal megölte és lefejezte az anatóliai apostoli helytartót, azt kiabálta: „Allah akbar, Allah hatalmas”. A vértanú püspököt 2010. június 14-én a milánói dómban temette el Dionigi Tettemanzi bíboros érsek, egész Itália nagy részvéte mellett.

Nagy erejű lelki örökség

A Vatikáni Rádió az évforduló kapcsán megkérdezte a jelenlegi anatóliai apostoli helynököt, Paolo Bizzeti jezsuita püspököt, hogy az utóbbi tizenöt év távlatában milyennek látja az egyház útját Törökországban. Bizzeti püspök így válaszolt:

Nagyon érdekes ez az út az utóbbi évtizedben, két újdonsággal is Padovese püspök idejéhez mérten. Először is nagyon sok keresztény érkezett ide Irak, Szíria, Irán és Afganisztán országaiból. Az itteni keresztény egyházak „szédületes nagy számban gyarapodnak”, ami annak tudható be, hogy a keresztény hívek elmenekültek a saját országaikban zajló háborúk elől. Ez természetesen nagyon sok új problémát jelent a lelkipásztori ellátásukban, mindenekelőtt nyelvileg, hiszen itt Törökországban inkább arab nyelven kell ellátni őket. Másfelől pedig örömmel szemlélhetjük, hogy ezen időszak során megduplázódott a keresztények száma. Újdonság továbbá, hogy az utóbbi években fiatal személyek mutatnak érdeklődést a keresztény egyház iránt, akik az internet és a mobiltelefon révén lépnek kapcsolatba velünk. Természetesen mi nem csinálunk prozelitizmust - hangsúlyozta Bizzeti püspök. Közülük páran mégis elkezdik a katekumenátus útját. A mi térségünk összes plébániáján működnek a hit felvételére készítő katekumen csoportok olyan emberek számára, akik a közömbösség, az ateizmus állapotával érkeznek, de vannak köztük, akik az iszlámot követték korábban. Ezek a hittanulók a katekézis révén a keresztség szentségének a felvételére készülődnek. Létezik tehát a neofiták, az újonnan hitre tértek egyháza. Emellett egyre kevesebb azok száma, akik ebben az apostoli munkában segíthetnek bennünket. Padovese püspök idejében kétszer annyi papra számíthattak és kétszer több szerzetes nővér állt a misszió szolgálatában. Másfelől pedig a lelkipásztori asszisztensek száma is csökkent.

Hogyan alakul most a párbeszéd útja? – kérdezte a Vatikáni Rádió Bizzeti püspöktől   

Luigi Padovese atya püspöki szolgálatát az Isten Szavára és az egyházatyák nagy alakjainak a tanítására építette, minthogy ő ennek szakavatott ismerője volt. Ránk maradt levelei és homíliái is mindig ezekre a forrásokra hivatkoznak, melyek döntő jellegűek a keresztény élet számára. Természetesen én is ezt az utat követem a bibliai képzettségemnél fogva, másfelől pedig a térség, Törökország e tájainak, az egykori Kis-Ázsiának gazdag bibliai múltja miatt is, ahol kézzel tapintható az első érvezred keresztényégének az élete. Ez a hatalmas örökség egy gazdag forrás nemcsak Törökország, hanem az egész kereszténység számára is. Nem véletlenül mondta Luigi Padovese püspök: Törökország az Egyház Szentföldje!