Keresés

Vatican News
Pope Francis' Angelus Péter életében van egy útvonal, amely megvilágíthatja a mi életünk útvonalát is  (ANSA)

Pétert követve mi is építsünk kősziklára, aki Jézus – a pápa ünnepi Úrangyala imádsága

Az Apostolfejedelmek ünnepén délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa arra buzdította a híveket, hogy Szent Péter és Pál példáját követve életüket alapozzák Istenre. Kérjük az Úrtól a legnagyobb kegyelmet, hogy életünk adomány legyen.

Vertse Márta - Vatikán

Ma Róma védőszentjeit, Péter és Pál apostolt ünnepeljük - kezdte beszédét Ferenc pápa. Ajándéknak nevezte, hogy ezen a napon a hívek itt gyűlhettek össze imára, közel ahhoz a helyhez, ahol Péter vértanú halált halt és eltemették. Utalt rá, hogy az ünnep liturgiája, az Apostolok Cselekedeteiből vett szakasz, azonban egy egészen más epizódra emlékeztet bennünket: azt beszéli el, hogy évekkel azelőtt, Péter hogyan szabadult meg a haláltól. Letartóztatták, börtönbe zárták és az egyház, féltve életét, szüntelenül imádkozott érte. Akkor egy angyal leszállt hozzá, hogy megszabadítsa fogságából (vö. ApCsel 12,1-11). De évekkel később is, amikor Pétert Rómában tartották fogva, az egyház egészen biztosan akkor is imádkozott. Azonban abban az esetben nem mentették meg életét. Hogyan lehetséges, hogy először megszabadították a megpróbáltatástól és azután pedig nem? – tette fel a kérdést a pápa.

Egész életünket bízzuk Istenre

Azért lehetséges, mert Péter életében van egy útvonal, amely megvilágíthatja a mi életünk útvonalát is. Az Úr sok kegyelemben részesítette és megszabadította a gonosztól: ezt teszi velünk is. Mi gyakran csak a szükség pillanataiban fordulunk Őhozzá, hogy segítségét kérjük. De Isten messzebbre lát és arra szólít minket, hogy ne csak adományait, hanem Őt magát keressük, aki minden adomány Ura; ne csak problémáinkat bízzuk rá, hanem egész életünket. Így adhatja meg végül a legnagyobb kegyelmet, azt, hogy életünket adjuk – mondta nyomatékkal Ferenc pápa.

Korunk drámája az idősek magányossága

Az élet legfontosabb dolga az, hogy életünk adomány legyen. Ez mindenkire érvényes: a szülőkre gyermekeik iránt, a gyermekekre idős szüleik iránt – folytatta beszédét a pápa. Arra a sok idős személyre gondolt, akiket családjuk magára hagyott, mint egyfajta leselejtezni való anyagot. Ez korunk drámája: az idősek magányossága. A gyermekek és az unokák élete nem válik adománnyá az idősek számára. Adománnyá válni érvényes mind a házasok, mind az Istennek szentelt személyek esetében, otthon és a munkahelyen, bárki irányában, aki közelünkben él. Isten azt szeretné, ha növekednénk az ajándékozásban: csak így válunk naggyá. Növekedünk és másoknak adjuk önmagunkat. Tekintsünk Szent Péterre: nem azáltal vált hőssé, hogy kiszabadították a fogságból, hanem azért, mert itt életét adta. Adománya átalakította a kivégzések helyét a remény csodálatos helyévé, ahol mi most vagyunk.

A boldog élet titka, hogy elismerjük Jézust, mint az élő Isten Fiát

Ne csak a pillanat kegyelmét, hanem az élet kegyelmét is kérjük Istentől – buzdította a híveket Ferenc pápa. Az ünnepnap evangéliumi szakaszát elemezve felidézte azt a párbeszédet, amely megváltoztatta Péter életét. Az apostol hallja Jézus kérdését: „Te kinek tartasz engem?”. Erre azt válaszolta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Jézus pedig így szólt: „Boldog vagy Simon, János fia!” (Mt 16,16-17). Jézus szó szerint boldognak nevezi őt válaszáért. Figyeljük meg”  - ismételte meg a párbeszédet a pápa: Jézus azt mondja Péternek hogy „boldog vagy”, amiért Péter azt mondta neki, hogy „Te vagy az élő Isten Fia”. Mi tehát egy boldog élet titka? Az, hogy elismerjük Jézust, mint élő Istent, nem mint egy szobrot. Simon ekkor hallja Jézus szavait: „Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat”. Nem azért nevezte el „sziklának”, mert szilárd és megbízható ember volt – mondta a pápa. Péter később sok hibát követ el, még meg is tagadja a Mestert. De azt választotta, hogy életét Jézusra, a kősziklára építi. Nem „testre és vérre” – olvassuk a szövegben – vagyis saját magára, saját képességeire, hanem Jézusra, aki a kőszikla. Jézus a szikla, amelyen Simon lett a kő. Ugyanezt elmondhatjuk Pál apostolról is, aki teljes egészében az evangéliumnak adta önmagát, hogy elnyerje Jézust, minden mást hulladéknak tekintett.

Szűz Mária járjon közbe értünk, hogy Istenre alapozzuk életünket

Ma, az Apostolok előtt feltehetjük a kérdést: „Én mire alapozom az életemet? Csak a pillanatnyi szükségletekre gondolok, vagy hiszem azt, hogy valójában Jézusra van szükségem, aki adománnyá teszi életemet? Hogyan építem életemet, képességeimre, vagy az élő Istenre?” – mondta a pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva zárta beszédét: „Szűz Mária, aki teljes egészében Istenre bízta magát, segítsen bennünket, hogy minden nap Istenre alapozzuk életünket. Járjon közbe értünk, hogy Isten kegyelmével ajándékká tegyük életünket”.

 

29 június 2020, 20:50