Keresés

2020.06.20 Udienza Medici Infermieri e Operatori Sanitari dalla Lombardia 2020.06.20 Udienza Medici Infermieri e Operatori Sanitari dalla Lombardia 

Ferenc pápa Lombardia tartomány küldöttségéhez: ne zuhanjunk vissza az individualizmusba a járvány után

A pápa június 20-án szombaton fogadta az észak-olasz tartomány elnökét, a lombárd városok püspökeit és Padova főpásztorát, továbbá az orvosokat és az ápolókat, akik a koronavírus betegeket gyógyították. Köszönetet mondott nekik helytállásukért, bátorságukért és emberszeretetükért.

Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa a lombardiai tartomány képviselőihez intézett beszédében hangsúlyozta, hogy a járvány rámutatott mennyire szükség van a közelségre, a gondoskodásra, az áldozatvállalásra. Figyelmeztetett, hogy illúzió mindent önmagunkra alapozni és az individualizmust tenni a társadalom vezérelvévé. Figyeljünk oda, mert a vészhelyzet múltán könnyen visszaeshetünk ebbe az illúzióba.

A koronavírus járvány által leginkább sújtott olaszországi területek képviselői voltak jelen

Milánó érseke, Bergamo, Cremona, Crema és Lodi püspökei, valamint e területek hatóságainak képviselői, egészségügyi dolgozói, a polgárőrség és a hegyimentők tagjai, papok és megszentelt személyek jöttek el a pápához Lombardia tartomány képviseletében, amely a koronavírus járvány által egyik leginkább sújtott olaszországi terület, Piemonte, Emilia Romagna és Veneto tartományokkal együtt. Ferenc pápa jelképesen ezeket a régiókat is átölelte a vatikáni audiencia alkalmával az Apostoli Palota Kelemen-termében, ahol a 60 fős delegációt fogadta. Köszöntötte a római Spallanzani kórház jelenlevő munkatársait, akik élenjártak a vírus elleni küzdelemben.

Élő jelei voltak a szívet melengető emberségnek

Ezekben a viszontagságos hónapokban az olasz társadalom különböző részei nagy erőfeszítést tettek, hogy nagylelkűen és elkötelezetten nézzenek szembe az egészségügyi vészhelyzettel – kezdte beszédét Ferenc pápa. Utalt az országos és a tartományi intézményekre, az önkormányzatokra, az egyházmegyékre, valamint a plébániai és vallási közösségekre, továbbá a számos önkéntes szervezetre. Nagy elismerésben részesültek az orvosok, az ápolók és minden egészségügyi dolgozó, akik élvonalban folytatták nehéz és hősies szolgálatukat. Élő jelei voltak a szívet melengető emberségnek. Sokan meg is betegedtek és néhányan el is hunytak közülük munkavégzés közben. Hálával emlékezzünk meg róluk az imában – kérte Ferenc pápa a jelenlevőktől.

Az egészségügyi dolgozók szinte családtagokká váltak

A felkavaró és váratlan járvány forgatagában az orvosi személyzet és az ápolók megbízható és nagylelkű jelenléte biztos viszonyítási pontot jelentett mindenekelőtt a betegeknek, de a családtagoknak is, akiknek ebben az esetben nem volt módjuk arra, hogy meglátogassák szeretteiket. Ennek következtében az egészségügyi dolgozók szinte családtagokká váltak, akik szakértelmükkel egyesítették a figyelem gesztusait, amely a szeretet konkrét kifejeződése volt. A betegek gyakran érezték az „angyalok” jelenlétét maguk mellett, akik segítettek, hogy visszanyerjék egészségüket és ugyanakkor megvigasztalták, támogatták és előfordult az is, hogy elkísérték őket az Úrral való végső találkozás küszöbéig.

A közelség és a gyengédség kultúrájának csendes megvalósítói

Ezek az egészségügyi dolgozók a kórházlelkészek buzdításától kísérve tanúságot tettek Isten közelségéről a szenvedőkhöz. A közelség és a gyengédség kultúrájának csendes megvalósítói voltak – mutatott rá a pápa. A világ láthatta, hogy mit tettek az orvosok és az ápolók a nagy próbatétel idején. Kimerülten is folytatták munkájukat szakértelemmel és önfeláldozással. Ez reményt gerjeszt. Ők voltak az egész ország egyik tartóoszlopa. Ferenc pápa nagy elismerését és köszönetét fejezte ki nekik mindenki nevében.

A nagylelkű és ingyenes szeretet számtalan tanúságtételéből kell újra elindulnunk

Most eljött a pillanat, hogy mindezt a pozitív energiát hasznosítsák, amit befektettek. E gazdagság egy része elveszett a vészhelyzet drámájában, de nagyrésze gyümölcsöt teremhet a jelenlegi és a jövőbeli lombardiai és olasz társadalomban. A járvány mély nyomot hagyott az emberek életében és a közösségek történetében. A betegek és a sok elhunyt, de elsősorban az idősek szenvedésének tiszteletben tartásához a jövőt kell építeni. Ehhez mindenki elkötelezettségére, erejére és odaadására van szükség – figyelmeztetett Ferenc pápa. A nagylelkű és ingyenes szeretet számtalan tanúságtételéből kell újra elindulnunk, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkiismeretekben és a társadalom szövetében, megtanítva, hogy mennyire szükség van a közelségre, a gondoskodásra és az áldozatvállalásra a testvériség és a polgári együttélés fenntartásához.

Isten a szeretetközösségre, a testvériségre teremtett minket

Ily módon ebből a válságból lelkileg és erkölcsileg erősebben juthatunk ki. Ez pedig mindannyiunk lelkiismeretétől és felelősségvállalásától függ. Nem egyedül, hanem együtt és Isten kegyelmével kerülhetünk ki belőle. Hívőként tanúságot kell tennünk arról, hogy Isten sosem hagy magunkra minket, hanem értelmet ad Krisztusban ennek a helyzetnek és saját korlátainknak is. Segítségével a legkeményebb kihívásokkal is szembe tudunk nézni. Isten a szeretetközösségre, a testvériségre teremtett minket.

Könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy szükségünk van másokra

Most mindennél világosabban kiderült, hogy illúzió mindent önmagunkra alapozni és az individualizmust tenni a társadalom vezérelvévé. Figyeljünk oda, mert a vészhelyzet múltán könnyen visszaeshetünk ebbe az illúzióba. Könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy szükségünk van másokra, valakire, aki gondunkat viseli és aki bátorít minket és arról, hogy szükségünk van Istenre, aki kinyújtja felénk a kezét. Hozzá imádkozni nem illúzió. Az az illúzió, ha úgy gondoljuk, élhetünk nélküle. Az ima a remény lelke – hangsúlyozta a pápa.

A papok lelkipásztori lendülete és kreatív gondoskodása segített az embereknek

Ezekben a hónapokban az emberek nem tudtak részt venni liturgikus szertartásokon, de sosem szűnt meg az bennük, hogy közösségnek érezzék magukat. Egyedül és a családban imádkoztak a közösségi média eszközei segítségével, lélekben egyesülve és érezve, hogy az Úr ölelése túllép a tér korlátain. A papok lelkipásztori lendülete és kreatív gondoskodása segített az embereknek, hogy a hit útján haladjanak és ne maradjanak magukra a fájdalommal és a félelemmel szemben. Ferenc pápa elismeréssel szólt sok pap apostoli lelkületéről, akik a nép mellett maradtak és osztoztak a mindennapjaikban. Ők Isten vigasztaló jelenlétének a jelei voltak. Sajnos nem kevesen közülük meghaltak. A pápa köszönetet mondott az egész olasz papságnak, amely a bátorságról és az emberek szeretetéről tett tanúbizonyságot.

Beszéde végén Ferenc pápa ismét elismerését fejezte ki a jelenlevőknek munkájukért ebben a nehéz és összetett helyzetben. Szűz Mária anyai oltalmára bízta őket és kérte, hogy ő kísérje és támogassa őket, majd apostoli áldását adta rájuk. 

 

23 június 2020, 18:31