Keresés

2020.05.31 Santa Messa di Pentecoste 2020.05.31 Santa Messa di Pentecoste 

A Szentlélek egyesít a különbözőségekben – Ferenc pápa pünkösdi homíliája

Pünkösd ünnepén Ferenc pápa szentmisét mutatott be délelőtt a Szent Péter bazilika Katedra oltáránál, mintegy ötven hívő jelenlétében, akik szabály szerint, megfelelő távolságra egymástól követték a szertartást. A pápa homíliájában a különbözőségek ellenére megvalósuló egységről szólt, amely a Szentlélek műve. A Pünkösdkor kiáradó Szentlélek biztosítja az egyház egységét.

Vertse Márta – Vatikán

A pápa a pandémia utáni újrakezdés erőfeszítéseire utalva megjelöli az önátadást akadályozó veszélyeket. Óvakodjunk a nárcizmus, az önsajnálkozás és a pesszimizmus kísértéseitől. Ébredjünk tudatára, hogy életünk Isten ingyenes ajándéka, és mi is szolgáljuk örömmel felebarátainkat, hirdetve az evangéliumi jó hírt, követve az apostolok példáját.

A Szentlélek kapcsolja össze egységbe a látszólag különbözőket

„A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz” (1Kor 12,4) – kezdte homíliáját a pápa, idézve Pál apostol szavait az első korinthusi levélből, amely így folytatódik: „A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghezviszi, ugyanaz”. Különbözők és ugyanaz: Szent Pál nyomatékosan összekapcsolja a két szót, amelyek látszólag ellentétben állnak egymással. A Szentlélek az egyetlen, aki összekapcsolja a különbözőket. Az egyház így született: mi, különbözők, egyesülve a Szentlélek által – erre utal Szent Pál.

A Szentlélek szőtt egységet különbözőségeinkből

A pápa homíliájában ezután az egyház kezdetéhez, Pünkösd napjához fűzte a gondolatait, az apostolokból kiindulva, akik között vannak egyszerű emberek, akik hozzá vannak szokva, hogy kezük munkájából éljenek, mint a halászok, azután ott van közöttük Máté, aki képzett adószedő volt. Jelen vannak különböző származások és társadalmi környezetek, héber és görög nevek, szelíd és heves jellemek, különféle nézetek és érzékenységek. Jézus nem változtatta meg, nem uniformizálta őket, nem csinált belőlük sorozatgyártott modelleket. Nem, meghagyta különbözőségüket és most egyesíti őket, felkenve a Szentlélekkel. Az egység, a különbözőségük egysége, a Szentlélekkel történő felkenés által következik be – állapította meg Ferenc pápa. Az apostolok Pünkösdkor értik meg a Lélek egyesítő erejét. Saját szemükkel látják ezt: bár különféle nyelveken beszélnek, mindnyájan egyetlen népet alkotnak: Isten népét, amit a Lélek formált, aki egységet szőtt különbözőségeinkből, aki összhangot ad, mert ő maga az összhang.

Egységünk alapelve a Szentlélek

Ferenc pápa ezután a mai egyházra összpontosította a gondolatait: tegyük fel a kérdést, mi egyesít bennünket, min alapul egységünk? Közöttünk is különbözőségek állnak fenn, például véleményeinkben, választásainkban, érzékenységünkben. A kísértés mindig az, hogy harciasan védjük saját eszméinket, abban a hiszemben, hogy azok mindenki számára jók. Ez egy csúnya kísértés, mely megoszt - tette hozzá szabadon a pápa. De ez a mi képmásunkra alakított hit, nem az, amit a Lélek akar. Azt is gondolhatnánk, hogy azok a közös dolgok, magatartások egyesítenek bennünket, amelyekben hiszünk, amelyeket gyakorolunk. De ennél sokkal többről van szó: egységünk alapelve a Szentlélek. Mindenekelőtt arra emlékeztet bennünket, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. A Lélek eljön hozzánk, hogy elmondja: egyetlen Urunk van, Jézus és egyetlen az Atyánk, ezért vagyunk fivérek és nővérek, mindenki egyenlő és mindenki különböző! Ma innen induljunk ismét el, tekintsünk úgy az egyházra, ahogy a Lélek teszi, nem úgy, ahogy a világ. A világ jobboldalinak és baloldalinak lát minket, ezzel az ideológiával vagy azzal. A Lélek az Atya és Jézus szemével tekint ránk. A világ konzervatívokat és haladókat lát, a Lélek Isten gyermekeit látja. A világ tekintete olyan struktúrákat lát, amelyeket hatékonyabbakká kell tenni; a spirituális tekintet irgalmasságot kolduló fivéreket és nővéreket lát. A Lélek szeret minket és ismeri mindegyikünk helyét az egészben: a Lélek számára nem színes apró papírkorongok, vagyunk, amelyeket a szél hordoz, hanem mozaikjának nélkülözhetetlen kockái.

Az apostolok egyetlen vágya, hogy továbbadják a kapott ajándékot

Visszatérve Pünkösd napjához felfedezzük, hogy az egyház első műve a hirdetés. Látjuk azt is, hogy az apostolok  a Coenaculumba zárkózva nem dolgoznak ki egy stratégiát, nincs lelkipásztori tervük. Feloszthatták volna az embereket csoportokra a különböző népek szerint, előbb a közeliekhez, utána a távolabbiakhoz szóltak volna. Várhattak volna egy kicsit, hogy hirdessenek és közben elmélyíthették volna Jézus tanításait, hogy kerüljék a kockázatokat. Azonban a Lélek nem akarja, hogy a Mester emlékét zárt csoportokban, Cenákulumokban ápolják, ahol kedvük telik abban, hogy „fészket raknak”. Ez a csúnya betegség az Egyházban nem fordulhat elő. A Lélek megnyit, új lendületet ad, arra ösztönöz, hogy túllépjünk egy félénk és körültekintő hit korlátain. A világban egy kompakt tervezés és egy kidolgozott stratégia nélkül minden darabjaira hullik. Az egyházban a Szentlélek garantálja az egységet. És az apostolok útra kelnek: nincsenek felkészülve, de kockáztatnak, kilépnek. Egyetlen vágy élteti őket, az, hogy továbbadják, amit kaptak. János apostol első levele kezdetén: „Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk” (1Jn 1,3).  

Az egység titka a Lélek ajándéka

Végül megértjük, hogy mi az egység titka, a Lélek titka – szögezte le Ferenc pápa. Az ajándék. Az egység titka az Egyházban, a Lélek titka az ajándék. Mert ő ajándék, aki önmagát adja és ezáltal összetart bennünket, mindnyájunkat ugyanannak az ajándéknak a részesévé tesz. Fontos, hogy higgyük: Isten ajándék, aki nem elvesz tőlünk, hanem ad nekünk. Ez azért fontos, mert attól függ, hogy hogyan vagyunk hívők, hogy hogyan értelmezzük Istent – mutatott rá a pápa. Ha olyan Istenre gondolunk, akik elvesz és magát ránk kényszeríti, akkor mi is ezt akarjuk tenni: elvenni másoktól és másokra rákényszeríteni magunkat: helyeket foglalunk magunknak, láthatóságot követelünk, hatalomra törekedünk. De ha olyan Isten van a szívünkben, aki ajándék, akkor minden megváltozik. Ha tudatára ébredünk, hogy Isten ingyenes és meg nem érdemelt ajándéka vagyunk, akkor mi is ajándékká kívánjuk tenni életünket. És alázatosan szeretve, ingyenesen és örömmel szolgálva, felkínáljuk a világnak Isten igazi képmását. A Lélek, az egyház élő emlékezete arra hívja fel a figyelmünket, hogy egy ajándékból születtünk és önmagunkat adományozva növekedünk.

Az önátadás három ellensége

Kedves fivérek és nővérek, tekintsünk önmagunkba és tegyük fel magunknak a kérdést: mi akadályoz bennünket az önátadásban? Három ellensége van az adományozásnak, amelyek mindig a szívünk kapujában gubbasztanak: a nárcizmus, az önsajnálat és a pesszimizmus. A narcisztikus önmagát bálványozza, csak saját magának tetszeleg. Azt gondolja: „Az élet csak akkor szép, ha én vagyok a nyertes”. Miért kellene magamat átadnom másoknak?”. A mostani pandémia idején milyen rosszat tesz a nárcizmus, a mások iránti közöny. De a második ellenség, az önsajnálat is veszélyes. Az önsajnálkozó minden nap panaszkodik felebarátairól: „Senki nem ért meg, senki sem segít, senki sem szeret, mindenkinek velem van baja!”. Szíve bezárul, miközben kérdezi: „Mások miért nem adják át magukat nekem?”. A mostani drámában, amit átélünk, milyen csúnya az önsajnálat! Végül a pesszimizmus esetében ez a mindennapi litánia: „Semmi sem megy jól, se a társadalom, se a politika, se az egyház...” A pesszimista haragszik a világra, de mozdulatlan marad és ezt gondolja: „Mi értelme van adni? Felesleges”. Most, amikor nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy újrakezdjünk, milyen káros a pesszimizmus, mindent feketének látni, ismételni, hogy semmi nem lesz olyan, mint azelőtt! Ha ezt gondoljuk, akkor az, ami biztosan nem tér vissza, az a remény lesz  - intett óva a pápa. Hiánycikk a remény és szükségünk van arra, hogy értékeljük az élet ajándékát. Szükségünk van a Szentlélekre, Isten ajándékára, aki kigyógyít a nárcizmusból, az önsajnálatból és a pesszimizmusból, kigyógyít a tükörből, a panaszkodásból és a sötétségből.

Váljunk egyetlen családdá a Szentlélekben!

A pápa a következő imával zárta pünkösdvasárnapi homíliáját: „Szentlélek, Isten emlékezete, éleszd fel bennünk a kapott ajándék emlékét. Szabadíts meg bennünket az önzés bénaságától és gyújtsd lángra bennünk a szolgálat, a jócselekedetek vágyát. Mert ennél a válságnál rosszabb csak az lehet, ha bezárkózunk önmagunkba. Jöjj Szentlélek: Te, aki az összhang vagy, tégy minket az egység építőivé, Te, aki mindig önmagadat ajándékozod, add meg nekünk a bátorságot, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy szeressük egymást és segítsünk egymásnak, hogy egyetlen családdá váljunk, Ámen”.

31 május 2020, 14:48