Keresés

Vatican News
2020.04.17 Messa Santa Marta 2020.04.17 Messa Santa Marta 

Ferenc pápa a várandós anyákért imádkozott a péntek reggeli szentmisén

„Szeretném, ha ma a gyermeket váró asszonyokért imádkoznánk, hogy anyákká lehessenek, de most nyugtalanok és aggodalmaskodnak. Kérdésük: Milyen világban fog élni az én gyermekem? Imádkozzunk értük, hogy az Úr adjon nekik bátorságot, hogy bizalommal hordják ki gyermekeiket egy olyan világra, mely bizonyára egy másfajta világ lesz, de amit az Úr nagyon szeretni fog” – imádkozott a pápa a szentmise elején. Homíliájában Ferenc pápa a jelen helyzet nehézségeire utalva a gnosztikus hit veszélyeire figyelmeztetett, mely valódi közösség és reális emberi kapcsolatok nélkül van

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

A tanítványok bensőséges kapcsolata az Úrral

Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumot magyarázta, melyben a föltámadt Úr a Tibériás-tó partján megjelenik a tanítványoknak, akik bár visszatértek régi mesterségükhöz, hasztalan próbálkoznak a halfogással. Az Úr szavára azonban újból kivetik a hálót, mire az megtelik halakkal. A történet nagy természetességgel zajlik, mert a tanítványok hozzászoktak a Jézussal fennálló meghitt kapcsolathoz. Nekünk keresztényeknek is növekednünk kell ebben a családiasságban, mely személyes és közösségi jellegű is - buzdított a pápa. Egy olyan megszokottság azonban, mely a közösség, az egyház és a szentségek híján van, veszélyes és könnyen válhat gnosztikus jártassággá, mely elszakad az Isten népétől.

Az egyházi vírusfertőzés veszélye

A jelenlegi világjárványban az emberek a médiumokon keresztül érintkeznek egymással, de nincsenek együtt, ahogy ez most ezen a szentmisén is történik. Ez egy nehéz helyzet, mert a hívek nem vehetnek részt a szertartásokon és csak lelki szentáldozást végezhetnek. Ki kell jutni ebből az alagútból, mert ez így nem az Egyház, hanem egy olyan egyház, mely a vírussal fertőződés kockázatát hordozza – intett homíliájában a pápa. 

A meghívás családiassága  

A tanítványok halászok voltak, akiket Jézus éppen munkájuk közben hívott meg. András és Péter hálóikat vetették a vízbe, de otthagyták azokat és követték Jézust. János és Jakab hasonlóképpen, elhagyták atyjukat és a segédlegényeket, akik velük együtt dolgoztak és követték Jézust. A meghívás éppen mesterségük gyakorlása közben éri őket. A mai evangéliumban ez a csodálatos halfogás egy másik csodálatos halfogásra utal, amit Lukács mesél el az ötödik fejezetben. Akkor fognak halat, amikor nem is gondolják, hogy sikerül nekik.

Növekedés a családiasságban 

A tanítás után Jézus azt mondja nekik: „Evezzetek a mélyre!” Válaszuk: „De mi egész éjszaka dolgoztunk és nem fogtunk semmit”. „Menjetek!” – küldi őket az Úr. A te szavadban bízva, kivetem a hálót – mondja Péter. Olyan nagy mennyiségben fogtak halat, hogy egészen elképedtek a csodától. Egy bizonyos természetességet lehet látni, egyfajta haladást az Úr ismeretében, amit a pápa a familiaritás szóval fejezett ki. Amikor János meglátta Jézust, azt mondta Péternek: „Az Úr az!” Péter erre felöltözött és a vízbe vetette magát, hogy az Úrhoz menjen. Az első alkalommal – utalt a pápa Péter meghívására és az akkori csodálatos halfogására – Péter térdet hajtott Jézus előtt: „Uram, távozz el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” Ez alkalommal azonban nem mond semmit, mert ez természetes. Senki nem kérdezte: „Ki vagy te?” Tudták ugyanis, hogy az Úr az, természetes volt számukra az Úrral való találkozás. Az apostoloknak az Úrral fennálló családiassága növekedett –állapította meg a pápa.  

Az Úrral való családiasság a keresztény ember sajátossága

Mi keresztények, hasonlóképpen az apostolokhoz, az Úrral való bensőséges kapcsolatunk növekedése útján járunk. Az Úr – mondhatnák – „kéznél van”, mert velünk jár, és ismerjük őt. Senki sem kérdezte, hogy kicsoda ő, mert tudták, hogy az Úr az. Az Úrral való ilyen családiasság a keresztény ember sajátossága. Biztos, együtt reggeliztek halat és kenyeret és biztosan sok mindenről beszélgettek közvetlenséggel. A keresztény embernek ez a kapcsolata az Úrral mindig közösségi jellegű. Bensőséges, személyes, de közösségi! – nyomatékosította a pápa. Közösség nélküli családiasság, kenyér nélküli családiasság, egyház nélküli családiasság, szentségek nélküli családiasság – ez veszélyes! Gnosztikus családiassággá válhat, csak énértem való családiassággá, mely elszakad Isten népétől. Az apostolok családiassága az Úrral mindig közösségi jelegű volt, asztal körül, mint a közösség jele. Mindig a szentséggel, a kenyérrel!

Ez egy nehéz helyzet egyháza, amit az Úr megenged most

Azért mondom ezt – folytatta Ferenc pápa – mert valaki felhívta a figyelmemet arra a veszélyre, amit éppen most élünk meg. Ebben a világjárványban mi egyházilag is a médiákon keresztül tartunk kapcsolatot, mint ez a szentmise, melyet úgy közvetítenek, de nem együtt, csak lelkileg együtt. A nép kicsi. Van egy nagy nép: együtt vagyunk, de mégsem vagyunk együtt. És a szentség is: ma van nektek, az Eucharisztia, de az emberek, akik kapcsolatban vannak velünk, csak lelki szentáldozáshoz jutnak. És ez nem egyház. Ez egy nehéz helyzet egyháza, amit az Úr megenged most, de az egyház eszméje mindig együtt a néppel, a szentségekkel. Mindig!

Egy derék püspök értékes megjegyzése

Húsvét előtt, mikor kitudódott, hogy az üres Szent Péterben fogok misézni, írt nekem egy püspök, egyébként derék püspök és szemrehányást tett: „Hogyhogy, nem elég nagy a Szent Péter, hogy legalább harminc személy ott legyen, hogy embereket is lássanak? Ez nem veszélyes!” Én azt gondoltam – folytatta a pápa –, de hát mi gondol ez az ember, mi van a fejében? Először nem is értettem. De minthogy egy derék püspök, közel a néphez, valamit mégis csak mondani akart nekem. Majd amikor találkozom vele, megkérdezem. Aztán megértettem. Ő azt mondta nekem: Vigyázz, ne tedd vírusossá (viralizzare) az egyházat, se a szentségeket, se Isten népét. Az egyház, a szentségek, Isten népe konkrét. Igaz, hogy most az Úrral való családiasságunkat ezen a módon kell csinálnunk, de csak azért, hogy kijussunk ebből az alagútból, és ne maradjunk benne.

Mi is tanuljuk meg az apostolok bensőséges kapcsolatát az Úrral 

Ez az apostolok családias  kapcsolata: nem gnosztikus, nem vírus-fertőzött, nem önző egoista, hanem konkrét bensőségesség a népben. Az Úrral való családiasság a hétköznapi életben, a szentségekben, Isten népe közepette. Ők (az apostolok) nagy érettségre tettek szert ebben az Úrral való bensőségességben, mi is tanuljuk meg tőlük! – ajánlotta a pápa. Ők az első pillanattól fogva megértették, hogy ez a családiasság mást volt, mint amit elképzeltek és ide érkeztek. Tudták, hogy ő az Úr, megosztottak mindent: a közösséget, a szentségeket, az Urat, a békét, az ünnepet. Az Úr tanítson meg bennünket a vele való közvetlenségre, de az egyházban, a szentségekkel, Isten szent és hűséges népével! – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.                                                                                                                                                                                                                                                                 

17 április 2020, 14:32