Ferenc pápa a világjárvány névtelen áldozataiért imádkozott csütörtök reggel
P. Vértesaljai László – Vatikán
Április utolsó napjának olvasmánya az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 8,26-40) az etióp udvarnok megtérésének a történetét mondja el és tanítja, hogy aki teljes szívből hisz, az méltó a keresztségre. Az etióp királynő, Kandaké egyik udvari főembere, aki a királynő kincstárát kezelte, Jeruzsálemben volt imádkozni. Visszatérőben kocsiján ülve Izajás próféta könyvét olvasta. Ekkor pillantja meg őt Fülöp diakónus, aki a jeruzsálemi üldözés idején az Úr angyalától kapott intést: „Kelj föl! Menj délnek, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába vezet”. Fülöp felkerekedett és elindult. A Szentlélek akkor így szólt Fülöphöz: „Menj, és szegődjél oda a kocsihoz!” Fülöp odasietett, és hallotta, hogy Izajás próféta könyvéből olvas. Megkérdezte: „Érted-e, amit olvasol?” Az így válaszolt: „Hogyan érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Éppen ezt a szentírási részletet olvasta: „Mint a juhot, úgy vitték leölésre, s miként a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta szólásra ajkát”. Az udvari tiszt odafordult Fülöphöz: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?” Fülöp akkor beszélni kezdett, és az írásnak ebből a részletéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, valamilyen vízhez érkeztek. Az udvari tiszt akkor megszólalt: „Nézd, itt a víz; mi akadályozza hát, hogy megkeresztelkedjem?” Ezzel megállíttatta a kocsit, majd Fülöppel együtt lement a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és az udvari tiszt nem látta őt többé. Örvendezve folytatta útját, és öröm volt a szívében”.
Az Atya indít minket Fiának a megismerésére
Ferenc pápa a történet kapcsán a megtérés eseményének a mozgatóját kereste: Az Atya indít ma Isten Fia megismerésére – állította. Közbeavatkozása nélkül nem ismerhetjük meg Krisztus titkát. Ez történt az etióp udvarnok esetében is, aki Izajás próféta könyvének olvasása közben nyugtalanságot érzett, amit az Atya keltett a szívében. Ez érvényes ma is a missziók vonatkozásában: mi nem tudunk senkit sem megtéríteni. Mi egyszerűen csak tanúságot tudunk tenni a hitről. Szükség van az imádságra, hogy az Atya vonzza az embereket Jézushoz. Ez a két dolog szükséges: tanúságtétel és imádság! – szögezte le a pápa. Tanúságtétel és imádság nélkül szép erkölcsi beszédeket tudunk tartani és számos egyéb dolgot, például kórházi vagy nevelési struktúrát, akár egy jó prédikációt is Jézusról. Mindez a társadalom javára válik, ami nagyon jó, de semmi több!
Mi senkit nem térítünk meg, Isten ujja érinti meg az emberek szívét
Szükséges tehát, hogy a tanúságtétel és az imádság révén az Atyának legyen lehetősége arra, hogy Jézushoz vonzza az embereket. Ez a mi apostolkodásunk középpontja, hogy az Atya a fiához vonzhassa az embereket. Tanúságtételünk nyitja meg az ajtókat az embereknek és az imádságunk nyitja meg az ajtókat az Atya szíve előtt, hogy Fiához vonzza őket. Tanúságtétel és imádság. Ez nemcsak a misszióra érvényes, hanem a mi keresztény munkánkra is. Kérjük ezt tőle, ajánlotta a pápa, hogy tudjunk tanúságot tenni az életstílusunkkal. Tudjunk imádkozni, hogy az Atya vonzzon embereket Jézushoz. Misszióba menni nem jelenti azt, hogy prozelitizmust művelünk, hanem ez tanúságtételt igényel. Mi senkit nem térítünk meg, Isten ujja érinti meg az emberek szívét. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy tanúságtétellel és imádsággal éljük meg a munkánkat, hogy az Atya vonzhassa az embereket Jézushoz! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
