A keresztségben kapott ajándékkal Krisztus tanúi lehetünk - a pápa Úrangyala imája
Vertse Márta – Vatikán
„Kicsit furcsa ez a mai Úrangyala imádság, a könyvtárban „kalitkába zárt” pápával, de én látlak titeket és közel vagyok hozzátok” – kezdte beszédét Ferenc pápa. Mindenekelőtt köszönetét fejezte ki a Szent Péter téren jelenlévő csoport tagjainak, akik utalással az északnyugat-szíriai háborús helyzetre „Idlib elfelejtettjeiért” feliratú transzparenst feszítettek ki. „Köszönet, köszönet, mindazért, amit tesztek”- mondta a pápa, majd hangsúlyozta, hogy az Úrangyala elimádkozásának ez a módja a megelőző intézkedések végrehajtása. A csoportosulások ugyanis kedveznek a vírus terjesztésének.
A magas hegy Isten közelségének jelképe
A pápa ezután elmélkedését nagyböjt második vasárnapjának evangéliumi szakaszához (vö. Mt 17,1-9) fűzte, amely Urunk színeváltozását beszéli el. Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost és felmegy velük egy magas hegyre, ami Isten közelségét jelképezi. Azért vette maga mellé őket, hogy jobban megértesse velük személye misztériumát, jelezve szenvedését, halálát és feltámadását. Jézus már előzőleg is többször beszélt tanítványainak szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, de ők nem tudták elfogadni ezt a perspektívát. Ezért, amikor felérnek a hegyre, Jézus imába merül és színében elváltozik a három tanítvány előtt: „Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény”.
A tanítványok felismerik Jézus isteni dimenzióját
Urunk színeváltozásának csodálatos eseménye révén a három tanítvány arra kapott meghívást, hogy ismerjék fel Jézusban Isten Fiát, ragyogó isteni dicsőségét. Így előrehaladnak Mesterük megismerésében, felismerve, hogy az emberi külső nem fejezi ki a teljes valóságot; szemük előtt feltárul Jézus földöntúli és isteni dimenziója. Fentről pedig felhangzik a szózat: „Ez az én szeretett Fiam, […], őt hallgassátok!” A mennyei Atya az, aki megerősíti Jézus „beiktatását”, amire már sor került a Jordán folyóban való megkeresztelkedése napján és arra szólítja a tanítványokat, hogy hallgassák és kövessék Őt.
Jézus szeretete mértéktelen és ingyenes
Hangsúlyozni kell, hogy a Tizenkettő csoportjából Jézus Pétert, Jakabot és Jánost választja ki, hogy magával vigye őket a hegyre. Fenntartja számukra a kiváltságot, hogy jelen lehessenek színeváltozásakor. De miért ezt a hármat választja ki? Mert szentebbek a többieknél? – tette fel a kérdést a pápa. Nem – mondta, hiszen például a megpróbáltatás órájában Péter megtagadja majd Urát; a két testvér, Jakab és János azt kérik majd, hogy az első helyeket foglalhassák el országában (vö. Mt 20,20-23).
Jézus szeretete határtalan szeretet
Jézus azonban nem a mi ismérveink, hanem szeretet terve szerint választ. Jézus szeretete határtalan: szeretet és Ő e szerint a szeretet-terv szerint választ. Ingyenes, feltétlen választásról van szó, szabad kezdeményezés, isteni barátság, ami nem kér semmit sem cserébe. És amint meghívta azt a három tanítványt, így ma is hív egyeseket, hogy álljanak mellé, hogy tanúságot tehessenek. Jézus tanújának lenni olyan ajándék, amit nem érdemeltünk meg: alkalmatlannak érezzük magunkat, de nem hátrálhatunk meg azzal mentegetőzve, hogy képtelenek vagyunk a tanúságtételre.
A keresztségben meghívást kaptunk a tanúságtételre
Nem voltunk jelen a Tábor-hegyen, nem láttuk saját szemünkkel Jézus arcát, amint tündököl, mint a nap – folytatta beszédét Ferenc pápa. Azonban mi is megkaptuk az üdvösség Szavát, megkaptuk a hitet és különböző formákban megtapasztaltuk a Jézussal való találkozás örömét. Jézus nekünk is mondja: „Keljetek föl, ne féljetek!” (Mt 17,7). Világunkban, amelyet az önzés és a kapzsiság jellemez, Isten világosságát elhomályosítják a mindennapi aggodalmak. Gyakran mondjuk: nincs időm imádkozni, nem tudok a plébánián szolgálni, hogy mások kérésének eleget tegyek... De nem feledhetjük el, hogy a keresztség tanúvá tett minket, nem képességeink, hanem a Lélek ajándéka által – hangsúlyozta a pápa, majd a következő fohásszal zárta beszédét:
„Nagyböjt kedvező időszakában Szűz Mária eszközölje ki számunkra a Lélek iránti készséges engedelmességet, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elszántan elinduljunk a megtérés útján”.
